Köszi,hogy megint írtál, de úgy látom, még mindig nem sikerült "tisztán" leírnom a dolgokat.
Szóval már ismered mind a két Lányt. (legalábbis annyit már tudsz Róluk, amennyit eddig leírtam.)
Most próbálom rendesen megfogalmazni a dolgokat. Abban igazad van,hogy a Szerelem csak egy ember iránt érezhető. Ez nagyonis igaz :S
Anett számomra egyfajta elérhetetlen álom volt, de egy idő után beletörődik az ember, hogy vannak álmok, amiket sohasem tud valóra váltani. Én már beletörődtem abba, hogy Anett nem fog rám úgy nézni, mint pasi, max mint az a perselyszedő fiú a templomban, aki olyan ismerős valahonnan. Meg alapjában véve maga az ötlet és a szándék, hogy Ő és én valaha is...áhh,nevetséges...csak azért ha meglátja az ember az első szerelmét (biztos Neked is volt már), akkor az mindig olyan nem is tudom...izé...szóval furcsa érzés.

Ivettel valahogy megint más. Őt hiába próbálom nem szeretni, nem megy. Szeretem. Vele tudok, és szeretek is beszélgetni, szóval teljesen más. Mondjuk Ő inkább a "balhésabb" pasikat szereti, én meg nem igazán vagyok az a típus. (Bár mostmár leszokóban vagyok a panaszkodásról,meg a pesszimizmusról :D ) Ezért is van az, hogy sokszor hezitálok, hogy megmondjam-e, mit érzek, vagy inkább (ahogy esküvőkön mondani szokás) hallgassak örökre. Ahogy korábban is írtam,most nem igazán beszélünk, és az jár a fejemben, hogy ha gonosz vagyok Vele, akkor talán megutál, és akkor esetleg beletörődök a "sorsomba", vagy valami hasonló. Mert harcolnék én Érte, ha tudnám, hogy lenne értelme. De már megint panaszkodok...

Nah, remélem így mostmár tényleg világos a dolog.