Valahogy le kellene zárni ezt a blogot...
Akkor kezdem magával az okkal: Már a kezdetektől tudtam, hogy Annácska nevű kommentíróm nem más, mint maga Ivett. Aztán gondoltam, ha már álnéven ír, akkor játszadozzunk. Tehát folytattam a blogot, mintha semmiről sem sejtenék. Viszont amikor a barátnője (fedőneve Tünde) is írt, akkor már igazán rosszul esett a dolog. Aztán végülis elmondtam Ivettnek, hogy tudom, hogy olvassa a blogom, (ez volta húsvéti meglepi) és azóta erősen érződik is ennek a tettemnek a hatása.
Mindenesetre a blog marad, hiszen amíg írtam, addig is publikus volt, ami történt, visszafordítani nem lehet, és talán jobb is így.
Mindenesetre jó olvasást mindenkinek.

És most következzen egy-két záró gondolat...

A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömben tudja, anélkül, hogy részesülne ebben az örömben, vagy akár óhajtana részesülni benne.”

Balga lény az ember. Keresi a boldogságot, de boldognak lenni mégse nem mer. Kerget sok-sok hiú álmot, de örömet sehol sem lel. És már késő, mikor rádöbben, hogy ezzel az élete telt el.

Na de ne komolyodjunk el ennyire...
A lényeg az, hogy ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel, mert gondolatokból, vágyakból, viszonzatlan szerelmekből nem lehet boldogan élni. Ennyi.

Sziasztok.