Naszóval... nem is tudom, hol kezdjem. Már egy hét eltelt, suliban dogák, szokásos félévi hajtás, úgyhogy ilyenkor előkerül mindenféle tanulási és jegyszerzési módszer, de végülis ez most valahogy nem fontos.
Szóval a suliban találkoztam Anikóval is, de remélem érzi a tettei következményeit. Dórival jól elbeszélgetgetünk, én meg úgy csendesen megvagyok magamnak, ahogy szoktam. Hétfőn fizikán midnenről beszéltünk, csak a fizikáról nem, mivel látszik rajtunk, hogy hülyék vagyunk hozzá, és nem is tanulunk eléggé. Szerdán legalább a zenesuliban jól elvoltunk, játszottunk ezt-azt, elszórakozgattunk. És eljött a csütörtök. Vége az utolsó órának, kijövök a teremből, Ivett ott áll Gergő mellett, odamegyek Gergőhöz köszönni, erre Ivett megszólalt: "Szeretnék veled beszélni..." Hát mit mondjak, eléggé meglepett a dolog. Csak annyit válaszoltam, hogy majd meglátjuk. Igazából nem gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténik. Aztán pénteken félévi töri doga előtt látom, hogy ott ül egyedül a padnál, és tanul. Odamentem hozzá, leültem mellé, és megkérdeztem, hogy miről szeretne beszélni, és mikor. Aztán ének után nem mentem haza a fél1-essel, hanem maradtam. Beültünk a 2-esbe, hátra a két fotelba, és beszélgettünk. Vagyis próbáltuk megbeszélni ezt a több mint 5 hónap hallgatást. Egészen 2-ig beszéltünk, mert azért zenekar előtt még haza kellett mennem, pedig szívesen folytattam volna ezt a "tárgyalást"...
Szombaton kiderült, hogy a Pugban a másik 3 dugattyú is meg van repedve, szóval SZÍVÁS (méghozzá ez a nagybetűs). Kérdeztem Ákostól a Corrado-t, talán 100e-ért meg tudnám venni, de akkor még össze is kellene pakolni, eretediségvizsga, névre írás, műszaki, zöldkártya, és mint utólag kiderült, a motorcsere nincs lepapírozva, szóval még az is. Én nagyon rá vagyok kattanva a dologra, de mindenki csak oltogat, szóval érzem, hogy ebből nem lesz már semmi. De lehet jobb is így, még mielőtt az a sok paci túlságosan megszédítene, és valamelyik útmenti fán végezném. Szóval kb ennyi. Holnap német félévi doga, de nem igazán ment a tanulás. De valahogy nem félek miatta. Lesz amilyen lesz, bátran állok elébe. De lépek, mert egy kis alvás azért még rámférne...