Na megint ittvagyok. Újra a buszon, újra úton Pestre, egy újabb hét kezdetén. És hiába van márc. 15, hiába a "hosszú hétvége",a pénteki matek zh és a szombati tanítás miatt ugyanúgy 4 napot fogok suliban lenni, mint ha "normális" hetem lenne. Csak egy vasárnapnyi szünet lesz a hétvégém. (Amit valószínűleg reggeltől estig végigtanulok, annyi zh lesz majd utána a héten. Szóval erről ennyit. Nem is tudom igazán, mi történt az utolsó poszt óta, eltelt egy hét, készültem a pénteki járművek és mobil gépek zh-ra, még a szerdai edzést is kihagytam miatta (bár igaz abban lustaság is volt bőven).A hétfő eltelt, mivel nem volt álomkutatás, így már 4kor elindulhattam volna haza, de adtam magamnak egy kis szabadságot mikmakról is, így már délben elhagytam a sulit. A délutánra már nem emlékszek igazán, de biztos, hogy mob.gépek tanulással telt, mint minden délután a héten általában. Kedden nem volt sokminden, végre az infó előadásom nem ütközött a metekkal, így beültünk infóra, persze a délutáni gyakra tanultam, mert be lett ígérve a beugró. Gyakra nem is a mi tanárunk jött be, mert neki valami dolga volt, úgyhogy csak később futott be. Így a beugró elmaradt, cserébe írtunk egy programot, és megbeszéltük, hogy 3 hét múlva zh. Elég messze van még, ráérek majd akkor félni tőle, ha odaérünk, addig meg lesz még másból elég. Szerda délelőtt ugye tanultam, mert laborom nem volt. Mechára bementem, de a tőzsdei spekulációt megint kihagytam, annak ellenére, hogy holnap abból is zh-zok. Ez van, nyomtam magamba a vasúti járműveket, és a csütörtök után bizony péntek következett, a zh-írás napja. (előzetesben annyit, hogy csütörtökön volt konzultáció Csaszival, és a végén elhintett egy olyan mondatot, hogy majd következő félévben találkozunk...) Amikor megláttam a zh-t, valahogy felvillant bennem ez a mondat, bár a számítások régebbi zh-kból lettek szedve. Az elmélet viszont...összeválogatta a fiú a szivatósabb kérdéseket, a nehéz rajzos, diagramos-ábrázolós fajtákat. Mondjuk számolásból is jobban szeretem úgy megkapni az adatokat, hogy ez ennyi, az meg annyi, nem úgy, hogy ezt az értéket ez a xy arctgh a kilencmilliomodikon-z cosh k a harminckettőegésznyolcvanhatodikgyök alatt függvény adja meg. De hát meg kell dolgozni minden egyes J4-es kreditért, ezt megmondták az idősebbek is. A zh után egyből irány a stadionok, busszal valósítottam meg a hazautat, és már negyedkor sor volt a háromnegyedkor induló busz előtt. Beállok a sorvégére, két idős nyugger néni bejön mögém valahová, erre azt mondja az egyik: "Ezek a fiatalok csak azért vannak itt,mert be akarják pakolni a csomagjaikat, menjünk előre!"Hát nem mondom, mit gondoltam, de ha felolvasnák, lenne dolga a sipolósembernek :D Ez az esemény viszont eltörpült a következő pillanat mellett, amikoris megláttam konyhás ricsárdkát, aki szintén ezzel a busszal jött haza. Nem is mondom, mekkora ideg jött belém, elég annyi, hogy jóóó nagy. De csak hazaértem, édesapa bejött értem, mert már nem volt busz hazafelé. Megtudtam, hogy annyira felfagyott a beton a műhelynél, hogy a Renaulttal nem tud kiállni édesapa, szombaton pedig megy Nyíregyre a Puggal, szóval csak a Galloperrel tudok menni matekozni:D Este lefekvés előtt lejátszódott a fejemben, hogy mi hogy lesz, kimegyek majd a Pápatérre fotózkodni egy keveset, erre reggel a Renault hangjára kelek...az enyhe idő megtette a hatását. Ez a hetem Pesten a spórolás jegyében telt, mivel nem maradt túl sok pénzem, és úgy gondoltam, hogy kihúzom a hetet, akármennyim is marad, így lesz fent 15K-m. Ez így is lett, igaz nem vettem szinte semmit. Szombaton már Attila is hazajött, rég volt már itthon. Édesapával kimentek délután az erdőbe, én meg matekoztam, mert tanárnő adott 3 könyvet is, hogy nézzem át őket. Szombat este voltam zenekaron is, most volt az összegző próba,de mitmondjak...Ivett  bocsánatot kért, amiért a múltkor megfeledkezett az óralátogatásomról, ami jó érzés volt, mármint az, hogy nem felejtette el, még akkor is, ha esetleg innen a blogról jutott eszébe. Lesz új egyenruhánk, amihez a méretvétel a pénteki próbán lesz, a szombati munkanap előtt, szóval biztos vagyok benne, hogy nagyon kevesen lesznek. De mondjuk Misibá is gondolkozhatott volna, hogy ha azt mondja a szabó, hogy legyen pénteken, akkoris kitalál valami kompromisszumot, hiszen nemcsak neki érdeke, hanem a szabónak is, mert nagy munka=nagy pénz. Mindenesetre én biztos nem megyek haza innen Pestről azért, hogy méretet vegyenek rólam, meg amúgyis 4től matek zh. Este elmentem Kiccsúnál is, aki úgy tett, mintha valami baj lenne, vagyis jobban mondva elutasította a közeledésemet, akárhogy próbálkoztam, és amikor 100-adjára is megkérdeztem tőle, hogy mi a baj, akkor elkezdett nevetni, és monda, hogy csak szivatott... Meg hogy milyen aranyos voltam, ahogy hajtottam, meg próbálkoztam. Hát kösz, én meg azt hittem, hogy már tényleg valami baj van. Mindenesetre utána elég jól elvoltunk, a részleteket nem mesélem el. Vasárnap elmentem nagymisére, utána meg valahogy eltelt a délután, bár pontosan nem tudnám megmondani, hogy mit csináltam. Hétfőn korán keltem, hogy még át tudjam nézni a matekot, mielőtt megyek, aztán onnan 11-re hazaértem, és készültem, mert Attiláék kimentek az erdőbe,hogy hozzuk haza a fát. Jött is a Galloper, meg a traktor is, aztán édesapa hazavitte a Borát Pali bácsinak, szóval arra kellett menni, és felvenni őt. Kifelé én akartam vezetni, mert hazafelé Attial vezetett, erre csak annyit mond nekem, hogy negatív...Mondom akkor meg fákk. És így egy másodpercet se vezettem...pedig nagyon akartam.
Kiccsú meg azt akarta, hogy este menjek ki hozzá egy kicsit, de mivel láttam, hogy édesanyáék is nagyon húzták a szájukat, meg tanárnő adott még egy könyvet, amit másnap vissza kellett vinnem, inkább nem mentem. Este össze is vesztünk, mert msn-eztünk, aztán közben mással is foglalkoztam. Elköszönt, lement, utána meg kaptam az sms-t, hogy majd szeretne velem beszélgetni a kapcsolatunkról. Annyit megtudtam, hogy úgy érzi, mintha nem is érdekelném, mert hogy miközben msnezünk, mást is csinálok. De most Istenem... ha felmegyek, az első dolgom, hogy ráírok. Pesten is amikor netezek, mindig ráírok, és amikor ő lemegy, akkor általában én is megyek tanulni. Szóval minden netes dolgomat akkor intézem, amikor Vele beszélek. Vagy akár fordítva is mondhatnám. Szóval most ez az aktuális probléma. Én megértem őt, hogy szeretné, ha többet beszélgetnénk, meg minden, de ígyis elmegy naponta vagy 3 óra legalább, hogy "beszélgetünk". És nem igazi aktív beszélgetés, hanem hogy én kérdezek valamit, ő válaszol, pár perc szünet, ő kérdez valamit, én válaszolok, megint szünet. Vagy éppenséggel ha leállok én beszélni, meg minden,akkor mindig csak oksi,oksi,oksi, szóval én is érzem úgy, hogy nem is figyel rám, csak én nem teszem szóvá. Most azt mondta, hogy ne beszéljünk amíg nem találkozunk megint, és meglátjuk, milyen hatása lesz. Elég butaságnak hangzik, mit ne mondjak. Annyi "előnye" lenne, hogy akkor minden időmet a tanulásnak tudnám szentelni, ami így a zh-k közben nem egy rossz dolog. De nemtudom, mi lesz ebből még.
Lassan felérünk Pestre, meg le is merülök, szóval búcsúzok és pakolok. Majd valamikor még jelentkezek.