Bő egy hónap telt el a legutolsó bejegyzésem óta, így gondolom ideje hagyni egy pár karaktert itt magamnak későbbre :) Sokmindenről nem tudok beszámolni, megkezdődött az őszi félév, annak rendje és módja szerint, semmi szokatlan, vagy különleges eseményt nem tudnék kiemelni. Mostmár több a garázsos óra, aminek kifejezetten örülök, bár még csak a nézelődés megy egyenlőre. De hagyjuk is ezt.
Szeptemberben kétszer találkoztam Kittivel. Fura volt a szituáció, de szerettem volna megbeszélni vele a dolgokat, hiszen a nyáron erre nem került sor. Ahogy megtudtam tőle, éli világát, pontosabban,ahogy ő fejezte ki magát, most "él". Erről csak az jutott eszembe, hogy akkor jól tettem, hogy megléptem a szakítást. Így "tiszta lappal" kezdhetett úgymond új életet itt Pesten, nem fogtam vissza semmiben. És bár szinte egész este csókolóztunk, ráadásul ott aludtam, és reggel is folytattuk, a csókokon kívül más nem történt. Második találkozásunkkor pedig szintén csókolóztunk, de már nem maradtam ott. És be kell látnom, rossz érzés. Hiszen kibékülni nem fogunk, ráadásul ő mondta is, hogy mostmár nem is akarna kibékülni...Ami azt jelenti, hogy valamivel több, mint egy hónap elég volt, hogy túltegye magát rajtam. És ez úgy kicsit nem is tudom...rosszul esik. Pedig tudom, hogy ezt akartam, azt akartam, hogy ne szenvedjen miattam, de így, hogy megtörtént, mégis teljesen más. Bennem mégis ott van valami, ott motoszkál belül. Hiányzik, legszívesebben ráírnék,amikor látom, hogy fent van fészbúkon, de már nem teszem. Nem teszem, mert nem szabad. Nem éreztem már azt a beszélgetéseinkben, hogy ez természetes, inkább valamiféle erőltetettség-szaga volt a dolognak. Így inkább nem írok, ő pedig amúgy sem keresne. Talán jobb is ez így. Szóval ez a helyzet jelenleg.
Mióta Pesten vagyok,egyszer voltam bulizni, Tomával,Gergővel, meg másik Gergővel a Dobozban. Nem volt rossz, de valahogy nem is volt az igazi. Nem megy nekem ez a csajozás dolog, egyenlőre. De majd fog. Vagy nem,meglátjuk. Nem akartam megemlíteni, de bosszant, úgyhogy mégis leírom. Miután meglett az SP-m, (jó kis telefon) felraktam rá a Vibert, és Ivett írt nekem. Aztán mondtam neki,hogy összefuthatnánk, ami elmaradt, viszont utána én írtam neki, hogy hozzunk össze valamit, ha ráér. Na ez már egy hónapja volt,azóta egy kanyi betűt se kaptam tőle. Pedig annyit igazán írhatott volna, hogy jó,majd szólok, de nem, semmit se. És ez bosszant. De nem értem, miért idegeskedek, hiszen mi mást várhattam volna?
Lányok terén jelenleg nem túl izgalmas a helyzet. Egyedül Orsival beszélgetek, aki ugye Niki, de hát ott a távolság, meg nem akarnék egyik kapcsolatból a másikba ugrani. De jól elbeszélgetünk, eleinte nem is gondoltam volna, hogy így megnyílik nekem :)
Anikóval a helyzet változatlan, olykor beszélgetünk, lassan már össze kéne futni vele is, de nem túl egyszerű leszervezni a dolgot.
Most jelenleg Eszter az, akivel beszélgetek, és pesti is, és talán még lehet is valami. Igazából semmi komoly, inkább csak kölcsönös örömszerzésről lesz szó, de nyitott rá, határozott, és ez tetszik. Aztán hogy mi alakul, vagy mi nem, azt meglátjuk. Igazából bulizni kellene járni, többet kimozdulni, de lassan hideg lesz, meg éjszaka sem szeretek annyit utazgatni,meg az alkoholt is túl jól bírom, a pénztárcám meg nem. Bár az is lehet, hogy igazából ezek saját magam által támasztott kifogások, hogy miért ne menjek...
Úgy érzem, hogy le kell győznöm ezeket, mert csak így léphetek tovább,így léphetem át a saját árnyékomat. De ez nem a legkönnyebb feladat, ez kihívás...