Újra itt, újra buszon, újra úton...Vasárnap délután van, péntek óta nem telt el sok idő, de azért gondoltam írok valamit. Szóval ott hagytam abba, hogy hazafelé jövök a vonattal. Sikeresen megérkeztem Nyíregyre, elértem a buszt is, gondoltam nem ülök le,pedig lett volna helyem,de ültem eleget a vonaton, szóval inkább megálltam középen.Erre ahogy megyünk át Nyíregyen, a kórháznál ki száll fel? Márkusné tanárnő :D Ment hátrafelé, gondolom kinézett magának egy helyet, aztán úgy másra nemigazán koncentrált,mert nem figyelte, hogy ki van a buszon. Én meg mondom ráköszönök már, erre rámnéz, és tádámm! megismert :D Szóval hazafelé vele beszélgettem el, és hát mondta, hogy miket hall a gimiről,meg hogy most is van 1-2 tanítványa. Aztán leszálltam  Pócson az állomáson, telefon haza, hogy jöjjenek már ki értem, mert megjöttem, és emlékezetem szerint a busz csak 23 perc múlva jön. Hát nagy tévedés, a telefon után vagy 5 perccel már jött is egy busz, édesapa meg pont szembetalálkozott vele, és hát kicsit zavarta a dolog, hogy feleslegesen kellett kijönni értem. A Pug kipuffja még mindig úgy van ahogy volt, de én nem bánom, jó hangja van így is, főleg váltásoknál, meg motorféknél. Este én mentem kocsival zenekarra, Zoli nem jött,mert versenyen volt, Bence helyett Nándi jött, Ricsi meg csak hazafelé csatlakozott hozzánk. Szóval kényelmesen elfértünk, zenekaron meg nem volt valami sokminden, a próba elején jöttek a kicsik, Nikivel viszont csak ketten voltunk altosok, úgyhogy mondtam is neki, hogy ne sajnálja a levegőt, fújjon rendesen :) Az egyenruhához megint jött a hölgy, szóval nem kellett külön bemenni hozzá a méretvétel miatt, hanem ott és akkor megtörtént a dolog. Dia tekintete szokás szerint háromfelé járt, először nézett Pistire, hogy nem nézi-e, aztán meg vagy én, vagy Gyurka következett, de inkább Gyurkát mondanám. Főleg miután nem éppen a legkedvesebb pillantásommal néztem rá, na de erről majd később, talán egy külön bejegyzésben. Hazafelé nem volt semmi gond, miután Nándit is kitettük, kicsit megkocsikáztattam Fecót, toltam szegény kis Pugnak, de hát sosem hajtja senki, nem hagyhatom ellustulni :) Otthon szokásos esti kis netezés, msn-ezés Kiccsúval, aztán meg alvás.Szombaton délelőtt kicsit körülnéztem, mi folyik idehaza, meg levittem mamáéknak amit vettek. Mint kiderült lett egy macskájuk, vagyis pontosabban mondva odaszokott hozzájuk,de kis aranyosnak látszik. Délután leültem infót tanulni, és nem tudom, hogy ZH-n mennyit fog használni, de így megértésben nem jött rosszul ez a kis információbevitel.Aztán este mentem Kiccsúhoz, de mondtam neki, hogy előtte még bemegyek a Tecsóba veszek "felszerelést", aztán úgy megyek majd. Erre mondta, hogy ha 7 után érek oda, akkor nem csinálunk semmit, meg hogy az a 2 elég ami van. Fél7 előtt indultam pár perccel, de mondom nem érdekel, én akkoris megyek és veszek. A tervezett tankolást időhiány miatt inkább skippeltem, de a Tecsóba csak bementem, és céltudatos vásárló révén hamar megtaláltam a dolgokat. Siettem is, meg úgy akartam intézni, hogy a pénztárnál azért ne fussak össze ismerősökkel. Erre persze hogy amikor beállok a  kasszához, akkor jön mögém az az Anett vagy kicsoda, mondom akkor jajj, hopp, valamit még elfelejtettem, és csaptam még egy karikát. Addigra pont kiürült a másik pénztár, úgyhogy gyorsan le is zavartam a vásárlást, a néni kedvesen ugyan, de kis sanda vigyorral megkérdezte, hogy "Táskát adhatok?" mire én határozottan és széles mosollyal:"Nem kell, köszönöm!" Aztán ki a kocsihoz és go. Ennek eredményeként 6:54kor vagy hogy meg is érkeztem Kiccsúhoz, és vigyorogva mutattam neki az órát.Az apukája pont kint volt, és mondta is, hogy ki van lyukadva a kipufogó,meg kéne heggeszteni. De hát idő híján nemigazán kivitelezhető a dolog, meg mint mondtam, tetszik is így :D Aztán kicsit beszélgettünk még odabent Ági nénivel is, de végül csak kettesben maradtunk a szobában. Két hét hosszú idő, nem viselem könnyen én sem a távolságot, úgyhogy "rávetettem" magam szegény Kiccsúra. Erre hárítás volt a válasz, mert hogy még korán van, meg most jöttem. Jó tudom én, de na...nem tehetek róla. Szóval elbeszélgettünk, tívíztünk, aztán csak az lett a vége, hogy kicsivel 9 óra után már 10:1-re vezettem, amiből a végére már 20+ lett. Nem tudom, hogy lehetséges ez egyáltalán, hogy most vagy Kiccsúnak sikerül ilyen könnyen, vagy én tudom már, hogy kell, hogy könnyen menjen a dolog, de nekem is nagyon jó érzés, mert az okoz örömet, hogy látom rajta, hogy örömet okozok neki. (De azért olykor-olykor mindig előtör bennem a kíváncsiság, hogy vajon mással is így mennének-e a dolgok, vagy sem.)És még az is dobott az estén, hogy nem csak a "szokásos" módon sikerült, hanem máshogy is :P, annak ellenére, hogy úgy nem is szoktuk. Szóval egy igazán jó este volt, mindketten jól éreztük magunkat. Hazafelé menet nem kocsikáztam nagyon, csaptam egy kis karikát Bátorban, aztán már mentem is haza, hogy ne legyen az, hogy milyen későn megyek, meg a benzin is drágaság így mostanság. Ma reggel meg felkeltem 8kor, leültem F1-et nézni, közben tanultam az infót. Misén szokásos perselyezés, és persze hogy ott volt Anett is. Csak ránéztem, bele azokba a gyönyörű szemeibe, kicsit elmosolyodtam, és már mentem is. Biztos nem vette észre, mert hát...mindegy, hagyjuk ezt most. Aztán meg irány haza, ebéd, pakolás, ki az állomásra Pócsra. Elég sokat kellett várni a buszra, azt hittem, hogy nem fogunk beérni vele időben,de aztán mégis sikerült. Találkoztam Csengével a buszon, de mivel már leült valaki mellé, ezért Ati szomszédhoz társultam. Most meg itt ülök a buszon, úton felfelé, valahol Polgár környékén. Egyenlőre ennyi, aztán majd ha lesz valami,(ha nem xD) úgyis írok.
03.28.
Úgy gondoltam, mégsem írok külön a Diával kapcsolatos dolgokról, jöhet az ide is.
Szóval anno írtam Diának egy levelet, amiben leírtam, hogy hiányoznak a beszélgetések, meg az az egész, ahogy elvoltunk, erre jött a válasz, hogy persze, neki is nagyon hiányzik, és akkor abban állapodtunk meg, hogy akkor keressük egymást. Utána volt vagy 2 alkalom, hogy az én kezdeményezésemre sms-eztünk, meg beszéltünk msn-en is egy keveset. Aztán semmi. Dórival szoktam beszélgetni mostanság, aztán valahogy szóba került Dia, és Dóri mondta, hogy sokat gondol rám, meg sokat emleget...hát mondom nem látszik. Aznap este volt még egy pár sms-váltás, és akkoris abban maradtunk, hogy majd akkor ő ír a héten. Na ez volt lassan 3 hete, úgyhogy innentől kezdve nem foglalkoztat a dolog, mert ha tényleg annyit gondolna rám, mint ahogy Dóri mondta, akkor 3 hét alatt ki bírt volna erőszakolni magából egy sms-t. De ami nem megy, azt nem kell erőltetni...