Na...megint itt. Tudom,hogy nagoyn régen írtam már, de valahogy nem jutott időm a posztolásra. vagyisj utott volna, ha szánok rá, de nem szántam, mindig csak halogattam, hogy kéne írni,kéne írni, na de majd hétvégén ha hazamegyek, vagy majd,ha este lesz egy kis időm, szóval mindig találtam valami kis ürügyet, hogy akkor éppen miért ne. De most rászántam magam végre, úgyhogy lássuk mi van itt.A kérdés az, hgoy hol hagytam abba, szóval honnan kellene folytatnom, de ezt innen a buszról elég nehéz lenne megmondani. Ezért inkább random elkezdem írni a dolgokat. Szóval megkezdődött az egyetem, újra RP koli. Szeptember elsején, csütörtökön költöztem fel, előző nap írtam egy e-mailt Annának, hogy megyek, meg hogy jó-e nekik, de válasz nem érkezett rá. Másnap hajnalban indultam is, újra a régi környék, a szokásos útvonal. Mint kiderült, Annáék nem kapták meg a levelemet, szóval elég meglepetésszerű volt a dolog számukra. De ne mvolt senki a szobámban, úgyhogy be tudtam cuccolni, az ágyneműtartóból meg ki, mivelhogy nem hoztam haza nyárra csak a fontosabb dolgokat. /Meg hát direkt ezért mentem fel korábban, hogy ki tudjam pakolni, meg hogy rendezkedjek, mert ha vasárnap este mentem volna fel, hétfőn már suli,és hogyismondjam...az úgy kicsit necces lett volna./ Szóval beköltöztem, megtudtam, hogy Sanyi elment, bevonult győrbe kispapnak, remélem ott jobban emgy sora,mint itt. Természetesen ha valaki elmegy, valaki más jönni fog előbb vagy utóbb, és jelen esetben az előbb következett be. Délelőtt beköltöztem, dél utánnemsokall már itt is volt az új szobatársam, Máté. Kicsit furának tartottam, vagy lehet inkább azért,mert már hozzászoktam Sanyihoz, hogy beszélgetünk, meg minden, vele meg úgy semmi. Összeraktuk neki az asztali gépet, úgyhogy azon tud netezni,és netezett is, aztán pár napon belül kiderült, hogy el kell mennie Kaposvárra beiratkozni, és hogy egy héttel később kezdődik neki a suli, úgyhogy megy hazafelé. Mondom okés, aludtam már egyedül, nem visz el a kóku, sőt...El bírnám viselni, ha egyedül lennék abban a szobában. Aztán 19-én nem jött fel, mert kiderült, hogy balesete volt,belelépett valami vadázscsapdába vagy mibe erdőjárás közben, de holnap elvileg már jön.Más változás nem történt a koliban, a többiek maradtak, és hogyismondjam...mióta fent vagyunk, úgy érzem, mintha azért kicsit jobban megnyílnának az emberek, mint előző félévben. Aztán mint mondtam,beindult a suli, jött a sok elsős, meg végre találkoztam a régi arcokkal is, ami azért kicsit enyhítette a honvágyamat. Matek harmadjára, végre egy jónak tűnő tanárnál, a gyakvezető megint Piri,ő volt első félévben is, bár kicsit csodálkoztam, amikor megismert. Azért remélem idén már jobbak elsznek a dolgok.Sziltan elég durvának látszik, a műábra meg a szokásos, szóval ismerősek a dolgok, a gyakvezető Partizán, szóval a házikkal kapcsolatban nem számítok problémákra.Mobil gépek 2 tetszik, ez a földmunkagépek nem is olyan rossz, meg most hgoy voltunk a Caterpillar országos forgalmazójának telephelyén, végre testközelből is próbálhattuk a gépeket.De azért a 60000ccm-es generálozott motor odacsapott rendesen :D Tomávalmég kevesebb órán vagyo kegyütt,mint tavaly, de azért szegről-végről végülis minden órán van ismerős, csak elgfeljebb ekresni kell.Idén nem vettem fel mellékes tárgyakat, inkább legyen kevesebb órám, és akkor talán többet tudok koncentrálni a fontos tárgyakra, mert valahgoy haladni kell. Mivel kéthetente megyek haza, zenekarra sem tudok oylan rendszerességgel járni, de hát most ez van, értse meg Misi bá, vagy akkor mondja azt, hogy legközelebb vigyem be a ruhákat is, aztán jólvan.Dián már rég nem filózok, de Dórival se beszélek, mert semmi értelme.Nem érdeklek én igazából senkit (és aki azt gondolná,hogy Kittit igen, az majd lejjebb meglepődhet).Szóval a suliról kb ennyit, történtek azért itt más dolgok is. Dorka nyáron ugye a Balatonon dolgozott valami hajón, Attila meg Gyöngyösön, aztán Dorka barátnője lebuktatta azt a ribancot, aki már egy hete nem dolgozott,hanem egy majd' 40 éves pasival enyelgett odalent. Hát nem mondom, amikor Attila megtudta,már az is nagyon durván kikészítette, de amikor kdierült, hogy már két héttel azután elkezdődött a dolog, hgoy nyár elején lement, és hogy amikor Attila lement hozzá, akkor nem volt benne annyi tisztesség és becsület, hgoy elmondja neki, hgoy mi van, azért az már durva...De hát...fasz kellett neki, megkapta. Amikor Dorka hazajött a Balatonról gyöngyösre, pont azon a hétvégén volt a diplomaosztója, és Attila sajnos nem tudott elég határozott lenni,és hagyta, hgoy ottmaradjon addig az albérletben. Én meg kimentem hozzájuk, mondom azért Attila se legyen egyedül, meg ha van valami,akkor én kiosztom de rendesen azt a csajt. ott volt Dorka anyukája is a diplomaosztó miatt, és ő is mondta, hogy most ugyan nem,de ha hazamennek,akkor fog beszélni Dorkával. Azán vasárnap hazamentek, énis elmentem ne sokkal ezután, Attila meg maradt egyedül. Dorka később még egyszer feljött,és ott aludt a másik szobában Attilánál,mert ment le a Balatonra! Azért ez a nem mindegy... Utána Attila összepakolta a cuccit, meg mondta,hogy azért mostmár ideje lenne elvinni, de Dorka meg még pattogott neki, hogy most miért ilyen vele, meg miért kell a fejéhez vágnia, hogy mit csinált,meg hasonlók. Attilának ezerszer elmondtam, hogy hasonló helyzetben én már akkor kiraktam volna a cuccát az ajtó elé,amikor megtudtam,hogy mit csinált, nemhgoy még itt (Attila szerint) "éreztetem vele, hogy mit vesztett". De midnegy, ő így csinálta, kész,ez van. Időközben lett két aranyos kis tacskófélénk, de az egyik sajnos már elpusztult, ha minden igaz valamilyen vírus miatt. A másik megmaradt,így legalább Fickó sincs egyedül,de azért kicsit furák együtt, ahogy egy törpe meg egy németjuhász rohan a kapu felé :D Otthon nincs sokminden, Gallopereztem a hétvégén, mert a másik kettővel elmentek dolgozni Csabiék, és hétvégére a nagyokkal jöttek haza. Elég jó volt, kicsit toltam is neki, krúzoltam is, vettem egy FM transzmittert,szóval  már a zenéket is én válogattam. De erről megint ennyit. És akkor jöjjön a szorosabb értelemben vett "magánéletem, Kiccsú. Tudtam, hogyha feljövök vissza pestre, nehezebbek elsznek a dolgok, főleg így nyár után, hiszen rendszeresen találkoztunk, és mindketten hozzászoktunk ehhez. Ráadásul így, hgoy kéthetente járok haza, csak tetéződtek a dolgok. Állandóan bennem van az érzés, a félelem, hogy elveszítem, hogy amíg én itt vagyok fent , addig otthon ki tudja, hányan környékezik meg, és mit akarnak vele, mivel próbálják elvenni tőlem.Eddig ugye balázska volt a címlapon, de most feltűnt tibcsiiike, akinek semmi izma nincs, és mégis állandóan azt pofázza, hogy  így feszül a pólóm, úgy feszül a pólóm, ezeknek az izmoknak kel laz alvás, meg húú,megyek edzeni, bár ilyen izmokra nem is kellene, satöbbi. szóval oylan tipikus csapnám fajta.A lényeg az, hogy nyár végefelé felvette Kiccsút msn-re, elkezdtek beszélgetni. Ahogy beszéltem kiccsúval, kdierült, hogy minden nap ráír msn-en, meg beszélgetnek, meg minden. Ebből azért már leszűrtem, hgoy mit is akar aza aköcsög, de  Kiccsú azt mondta, hogy nyugodjak meg,tudja kezelni a helyzetet,és ha akarom,akkor nem fog ezután beszélni vele. Akkor újra elmondtam neki ,hogy mennyire félek, hogy elveszítem, és hogy ezt nem akarnám,mert szeretem őt. Azt mondta, hogy jó, rendben, nem fog beszélni vele. Most hétvégén hazamentem,és rámásoltam a naplózott beszélgetéseit a pendrive-ra. Tudom,nem szép tőlem, hogy ezt teszem,de sose mondtam neki,vagy vontam felelősségre amiatt, amiket írt másoknak. Ahogy a szeptemberi beszélgetéseket néztem, a legtöbb emberrel ilyen 0-200KB körüli mennyiséget beszélt, én voltam valami 2500KB környékén, a listavezető pedig eza a tibcsigyerek, valami 3700 KB körül. Tehát többet beszélt vele,mint velem,akivel minden nap beszél. Kérdezem én, akkor hogy is van ez a "nem beszélek vele ezután" dolog? Tegnap hazaértem Kiccsútól 1-re, hajnal 4-ig az ő szeptemberi beszélgetésüket olvastam. Olvastam, és fizikailag remegtem,görcsben volt a gyomrom attól,amit láttam.Kiccsú tudta,hogy mit akar tőle az a kölyök, és aza a kis köcsög is tudta, hogy Kiccsú tudja, ennek ellenére ahogy haladtunk előre a szeptemberben,egyre jobban alakultak a beszélgetések. Jöttek az ígért puszik, a fogadás, hogy pucéron szaladgál az udvaron, és akkor lesz bikinis kocsimosás, meg főz neki pudingot Kiccsú, ha megcsinálja, és elhangzottak olyan mondatok is Kittitől, hogy "jó a párkapcsolat, csak az olyan nem,amiben én vagyok", meg "ha nem fogok kibékülni Bandival, akkor neked szólok először" és csúcspontként a "néha azt gondolom inkább ne lenne"... Nem kell mondanom, ahogy haladta melőre a szövegben,egyre apróbb szilánkokra morzsolódott a szívem, míg a végén már azt is tudtam, hgoy boxeres képeket küldött magáról az a kis köcsög, Kitti meg persze meg is nézte,és adta alá a lovat, majd azt tippelte, hgoy milyen boxer van tibcsikén, és végül pénteken kamoztak is. És amikor én péntek este kérdeztem Kiccsútól, hgoy miért van bekapcsolva a kam, csak annyit mondott, hogy "hát mert nem szoktam kihúzni". Aham,persze.Tehát nem is az fáj, (dehogyisnem,kurvára fáj az is) hgoy ezt az egészet megcsinálta,hanem hogy a szemembe hazudott. Egyszerűen a szemembe hazudott.Nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, enni sem tudtam, reggel megcsörgetett, én pedig mondtam neki, hgoy jöjjön már fel msn-re. Kapcsoltattam vele kamot, közben egy txt-be kiszedtem a legfájóbb részeket a szövegből, elküldtem neki,és felhívtam telefonon. A kam azért kellett,hogy lássam a reakcióját, a telefon pedig hogy halljam. persze amikor meglátta,egyből ekezdett sírni,de én csak annyit mondtam neki, hogyne hívjon,mert nem fogom felvenni, és ne írjon sms-t,mert olvasás nélkül törlöm, és kiléptem az msn-ről. Persze utána egyből hívott, vagy 3x ki is nyomtam, utána pedig kikapcsoltam a telefont. Elmentem templomba, hazajöttem, bekapcsolom,már vár az sms,hogy mennyire sajnálja,meg hogy csak játszott tibcsikével...De nem tudom,ezek után hogy higgyek neki, hogy bízzak benne úgy, mint ezelőtt. Ma hívta tibcsikét korrepetálásra,mert németből megy a fiú, de persze ezt sem mondta nekem. Na mindegy.Most itt tartunk, fogalmam sincs mi lesz a vége, de sok jóra nem számítok. De valahogy biztosan lesz, ezt az egyet tudom. Szóval ennyi,a legközelebbi posztomig pedig ahoj bobojka...