Megint itt vagyok, a legutóbbi bejelentkezésem óta nem történtek egetrengető dolgok, de azért cseppent-csurrant nekem is az eseményekből. Amint legutolsó posztomban írtam, beteg voltam, mostmár teljesen meggyógyultam. Szerdán felmentem a dokihoz, elmondtam, mi volt a helyzet, meg lerendeztük az igazolást is. Viszont ami a váróban volt...komolyan mondom, nem csalódtam...Idős nénike bejött, voltunk bent vagy hárman, (ugye a nénike, egy 40 körüli hölgy, meg én) kettőnk közül az előbbi hölgyet találta potenciális beszédalanynak, hát leült mellé, és elkezdődött a csevej. nem kellett vagy 2-3 mondat, már arról volt szó, hogy ki halt meg a faluban, meg hogy a nénike férje hogy halt meg, és hogy ő hogy szeretne meghalni. De most komolyan...elmegyek az orvoshoz, ahova azért járnak az emberek, hogy meggyógyuljanak, és egészségesek legyenek (bár az orvos ritkán gyógyít, szerintem inkább csak tünetmentesít), erre már a halálról beszélnek ott is. Ez volt szerdán, szóval csütörtökön már irány a suli, mert azért nem lenne valami hűdekirály év elején lemaradni. Ja, a betegségemhez még annyit hozzátennék, hogy talán egyfajta barátvizsgának is beillene, ugyanis mikor hétfőn nem mentem suliba, ketten kerestek meg a 30 főből. Jó, legyen csak 15, mert nem vagyok mindenkivel baráti viszonyban. Szóval ketten kerestek meg még a nap folyamán, mielőtt este felmentem volna MSN-re. Név szerint is megemlítem őket, mert úgy érzem, őket igazán a barátaimnak mondhatom, és remélem, ők is hasonlóan gondolkodnak rólam. Tehát Ákosról, és Gergőről van szó. Lehet, hogy egyszer ők is elolvassák ezeket a sorokat, hát ezúton is köszönöm, fiúk!
Szóval a suliban mentek a dolgok, peregtek az események, megkaptam az osztályképet is Ivettől, hát...nem valami nagy durranás. Délutánonként beszélgettem fel-felnéztem MSN-re, és hát igen, Diával is beszélgettem. A témáról elég, ha annyit mondok, hogy a szokásos volt...sajnos, de hát ilyenkor nehéz nemet mondani, mert hát ugye a közhiedelem, hogy a férfiakat a farkuk irányítja, nem teljesen megalapozatlan és valótlan. De valahogy már kezdem unni a dolgot. A jó csajok után csak csorgathatom a nyálamat, és a Tibi bácsi által "közkút"-nak mondott lányokkal meg csak nyugodtan lehet bármi??? Na neee... Jó, persze néha vannak ritka kivételek, amikor egy olyan lány is meglát bennem valamit, és vonzódik hozzám, aki szép, az esze is a helyén van, és még kedves is az emberrel. és ilyenkor áll elő az a szar helyzet, hogy én nem érzek semmit a másik fél iránt, vagy ha még nekem is tetszik, akkor éppen egy másik iránt érzek többet. De hát lesznek ennél nagyobb kihívások is az életben még!
Mostanában valahogy változok, érzem, hogy ez a nyár valamit megváltoztatott bennem. Meglehet, hogy a valaminyen szintű nyugalom és magány, vagy éppen a zenekari olasz út során Guardia Vomano temploma előtt eltöltött éjszakák csendje alakított át bennem valamit. Nem beszélek annyit feleslegesen, nem röhögök össze-vissza minden szar viccen, nem dumálom a sok hülyeségemet az órán, amin a többiek vagy nevettek, vagy inkább én szenvedtem feltűnési viszketegségben, és ha kell mostmár megmondom bárkinek, ha nem tetszik valami. És nem abba na vergődéses módban, amiben sok csaj szokta ezt csinálni, hanem egy teljesen elfogadható, mégis határozott stílusban.
Péntek-szombat megint zenekar, Főnök nem volt, úgyhogy Anita mellé ültem.
Vettünk egy pár új anyagot (Aida, Csárdáskirálynő), meg nemsokára fellépés, úgyhogy lassan csináljuk a műsort, meg hasonlók. Szombaton meg ma reggel is mentem vezetni, és még elég jól elmászkáltam Nyír1-en. Éppenséggel nem árt, ha mostmár elkezdek jól vezetni, mivel holnap vizsgázok...
Ha kérdés van, fel lehet tenni, de most egyenlőre ennyi.
Sziasztok...