Na megint itt vagyok. Szerda óta sokminden történt, meg ugye itt volt maga október 23-a, az 1956-os forradalomra emlékezett az ország, erre a Luxorban meg Bárány mixel...Komoylan mondom, legközelebb meg majd november 1-én pörgeti a lemezeket valahol. De bármi történjen, ezen a napon is büszkeség töltött el, hogy magyar vagyok...
Pénteken ne mvolt valami sokminden, vásárolgatni próbáltunk egy keveset, de nem vettem semmit. Csütörtökön is dolgoztam egy keveset, pénteken is, tegnap letörtük a tengerit a kerten (mit tegyek, vidéken élek), ma meg hordjuk fel...
Tegnap elmentünk este a Caféba, valami Retro party volt, aztán tesóm nagyon menni akart. Én meg gondoltam elmegyek, legfeljebb vagy iszok egy jót (vagy inkább sok jót), vagy vezetek egy még jobbat. Este szólt Bandi is, hogy jönne, úgyhogy így 3an mentünk. Mondjuk mostanság viszonylag gyakran vezetek, aminek kimondottan örülök. Viszont annak már korántsem, ami Anitával van most. Pénteken nem voltam én sem msn-en, meg előző este mondta, hogy mennek színházba, úgyhogy nem is írtam neki, aztán szombaton meg nagy nehezen feljutok msn-re, próbálok beszélgetni, csendes, szótlan...kérdezem, hogy valami baj van? Erre azt mondja: Hááát... Aztán próbáltam kiszedni belőle, hogy mi az, meg hogy velem van-e baj, de nem mondott semmit...Azt mondta, hogy ezt így nem tudja elmondani, inkább majd személyesen. Aztán el is tűnt msn-ről, utána írtam neki sms-t, de ott is csak elutasítást kaptam... Gondoltam magamban fasza, ki tudja, mi lesz most. Elmentünk a Caféba, ott legalább kicsit próbáltam feloldódni, de nem tudtam kiverni a fejemből ezt a dolgot. Ráadásul Éva is még táncolt ott velem, mert hogy féltékennyé akarja tenni a volt/vagy még lehet mostani/ pasiját, mert ő tudja, hogy én jártam vele. Szóval így lett egy viszonylag nyugis estének szar vége. Ma reggel kismise, kelj korán, hazajöttünk, leszaladtam mamáéknál 1-2 dologgal, mert vendéget vártak, aztán meg menjünk hozzuk fel azt a tengerit... Azért több mint 4 órán át küszködni vele... nem tudom miért, de valahogy el tud fáradni benne az ember... most meg megint ugyanott tartok, ülök a gép előtt, és az agyam ugyanazon a dolgon jár, amin egész nap... hogy mi lehet a baj...