Hát igen, eltelt egy kis idő az utolsó posztom óta. Mindig csak halasztgattam a dolgot, hogy majd megírom holnap, meg így meg úgy, és elszaladtak a napok. Na de mindegy, olyan nagyon sok dolog nem történt végülis. Vikivel, akit mondtam, hogy iwiw-ről felvettem msn-re, egy beszélgetéstnél tovább nem haladtam, még akkor pénteken beszéltünk, azóta egyszer ha láttam msn-en. Ezt elutasításnak értelmezem, úgyhogy nem volt hosszú életű próbálkozás. Közben a csajok és pasikban igent mondanak rám össze-vissza mindenféle emberek, szóval ezt sem arra használják, amire kitalálták. Józska báttyáék elhozták a Peugeot Expert-et, mert lejárt a műszakija, és hát egyértelmű, hogy ki vitte el :) 2.0 HDi, 110 paci, és meglepően jól mozgatta azt az üres dobozt. Azért a belső visszapillantó benne volt, pedig lemezfal van, úgyhogy teljesen felesleges. Jól ment, lehetett volna vele alázni a népet, de hát nem akartam én annyira meghajtani szegénykét. Bár a magánúton egy picikét sikerült :) Már az erdélyi zenekaros kirándulás is megvolt, és hát újra láttam Ivettet. És hiába éreztem eddig úgy, hogy mostmár egyre jobb, meg hogy már nem vagyok szerelmes, be kellett  látnom, hogy ez mégsincs teljesen így. És ez bizony nagyon szar érzés. Szokás szerint zébusszal mentünk, Berci bá tolta neki, intenzív gyorsítás, előzés, rövid féktávok, "énvagyokanagyobbúgyiselenged", egyszóval minden bejátszott nála, a kihagyhatatlan mulatós muzsikával együtt. Az első szállás jó volt, reggel 8kor indultunk, és úgy kb este 6 körülre érkeztünk oda, egy magyar származású hölgyé volt az egész. Első este még egész jól elvoltam Ivettel is, Gergővel kártyázgattunk, meg utána pókereztünk is, és tényleg jó volt. Második nap megmásztuk a Székelykövet (Torockó mellett), ami van vagy 1100 m magas, jó kis sziklás-murvás "ösvény" van felfelé, szóval nem volt könnyű felmenni. Lefelé jövet Gergővel segítettünk Anitának meg Ivettnek, mert eléggé féltek tőle. Jó félútig én jöttem Ivettel, segítettem neki, a kezem fogta, és láttam rajta, hogy fél, de bízik bennem. Vagyis én így éreztem. Aztán este már Carterrel beszélgetett a szobájában, és innentől kezdve magasról szart a fejemre. Vettünk áfonyalikőrt, amit én csak fagyálló+áfonyaszörp névvel illettem, mert elég szar íze volt, és az áfonyát nem is lehetett érezni rajta. Az estét elpókereztük, próbáltam terelni a gondolataim, hátha úgy talán egy kicsivel jobb lesz. Este tényleg nagyon szarul voltam, Ivett miatt, és már úgy voltam vele, hogy nem akrok én semmit ettől az egész élettől, mert valami megbocsáthatatlanul rosszat követhettem el, ha így büntetnek érte. De ez még mindig nem a tetőpont volt. Másnap indultunk tovább, aztán órák múlva megérkeztünk a Gondűző panzióhoz, a második szállásunkhoz. A nagyobb épület a főút mellett volt, a kisebb pedig vagy jó 1km-re bent az erdőben. Egyértelmű, hogy én is az erdő mélyére kerültem, hát hova máshova. Másnap délelőtt mentünk a tordai sóbányába, itt legalább nem volt olyan meleg. Kifelé jövet Ivett megkérdezte, hogy van-e valami  baj, de egy "semmi"-vel elküldtem. Most mondtam volna meg neki, hogy igen van, mégpedig az, hogy gyűlöllek szeretni? Semmi értelme. Innen mentünk tovább a Gyilkos tóhoz, majd megmásztuk a Kis-,és a Nagy - Cohárdot. itt szinte végig Lacival (Carterrel) ment, én pedig kullogtam magamban. Nem is értem, minek csináltam, talán azért, hogy észrevegyen, talán azért, hogy tényleg egyedül maradjak. A Kis - Cohárd tetején ülve, alattam a nem is tudom hány 10 vagy 100 méteres szakadékkal az is megfordult a fejemben, hogy azzal a 3-4 lépéssel - ami a sziklaperemig volt - nekifutva ugrok egy szép fejest a mélybe, aztán finito, nuku folytatás. De nem, nem értem volna el vele semmit. Úgyhogy maradt az út vissza lefelé, vagyis csak félig, mert utána jött a Nagy - Cohárd, ösvény nélkül. Itt eljátszottam egy medvéset Csaba példáját követve, de ezt leszámítva nem volt egy boldog utam. Utána irány a Békás - szoros, gyalog a buszig, ami vagy 6-7 km-re volt tőlünk. Kicsit sietősebb tempót vettünk, és szemem elé tárult a csodálatos látvány: Ivett és Lénárd kézenfogva sétálgatnak, meg-megölelik egymást, és ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy tényleg, mit csinálhattam én, hogy ilyen sorsot érdemlek a szerelem terén... Mert ha legalább a tizedét megkapnám annak, amit mondjuk Lénárd kap...már attól is boldog lennék, de nem, semmit...soha semmit. Úgy érzem, hogy Ivett is fél tőlem, vagy a helyzettől, hogy tudja, hogy én szerelmes vagyok, és inkább kizár, pedig nem is tudja, ezzel mekkora fájdalmat okoz. De ha meg beengedne az életébe, lehet akkoris csak így állnék hozzá a dologhoz, mert azt hinném, hogy szeretne valamit. Na de hát ez van...nem érdemlem meg, hogy szeressek és szeretve legyek. Valamelyik mindig hiányzik. A Békás - szorosban pár embert elkapott egy nagy zivatar, ők elég rendesen eláztak. Aztán találkoztunk a busszal, vissza a szállásra, kajálás, majd szalonnasütés. Jó nagy tüzet raktunk, pakoltuk ráfelé a fát, aztán egy idő után már csak egyedül pakoltam... Láttam, hogy Anita egyedül van, gondoltam beszélgetek már vele egy kicsit. Kérdezte, hogy mi a baj, és hát én nem sajnáltam a szót, elmondtam neki, hogy még mindig Ivett. És elmondta, hogy ő is hasonló cipőben jár. Aztán Eszterrel beszélgettem erről az egészről, csak az a baj, hogy úgy érzem, ezen mások nem tudnak segíteni, csakis én. Aztán Totó meg Carter KO-ra itták magukat, úgyhogy hazavittük őket, mentem szólni Lénárdnak, hogy egy lámpa van, úgyhogy úgy menjünk majd hazafelé, és hát hol máshol lett volna, ha nem a lányoknál. Lehet, hogy féltékeny vagyok, de az is lehet, hogy csak egy kis törődés hiányozna nekem is. Ez lehet, hogy most lányosan hangzott, de szerintem mindenki van így ezzel. Aztán másnap indultunk haza, egész napos buszozás, megálltunk Mádéfalván, majd Csíksomlyón, de csak rövid megállók voltak, siettünk hazafelé. Végülis este 10 körül hazaérkeztünk, 11kor már a jól megszokott ágyamban aludtam.Ez volt vasárnap este. Hétfőn nem volt sokminden, kis pihenés, Attila is hazajött Dorkától, eltelt a nap. Tegnap sem csináltam túl sokmindent, este zenekar, ahogy lesz ez egész héten, hiszen szombaton Szabiék esküvője, vasárnap sváb zenei fesztivál Kálmándiban, jövő hét szombaton meg Bálinték esküdnek, úgyhogy van mire gyakorolni. Hát végülis ennyi történt mostanság, de ha lesz valami, majd még írok...