Hosszú kihagyás után újra itt vagyok, megint írni kéne valamit. A nagy szünet oka leginkább a lustaság volt, ugyanis mindig eszemben volt,hogy írni kéne már a blogra, csak hát ahogy halasztja az ember, úgy egyre több dolog akad, amit leírna, és emiatt méginkább halasztja XD Szóval ezért nem írtam mér július eleje óta.
De hogy mi történt az elmúlt másfél hónapban? Legelőszöris felvettek a BME-re, szóval szeptembertől Pest, tanulás, új lehetőségek, és talán valaminek a reményteli kezdete.
Na de kezdjük inkább a legelején, ott, hogy elmentünk a zenekarral Lengyelországba. Berci bá szokásához híven a buszon történő utazás közben tapasztalható életveszély szinte minden fajtáját megmutatta nekünk, köszönet érte XD Hálánk jeléül remek műalkotásokat hagytunk a koszos busz oldalán,amiírt meg is kaptuk a dícséretet :D Aztán odaértünk szerensére, bár útközben álltunk 2 balesetnél, nyugis 4ágyas szobák, Ricsivel meg Fekiékkel kerültem egy szobába, úgyhogy nyugodt volt a légkör is. Készültem házipálesszel, meg a kis mézesmálnáságyasommal, de hát nagyon féltek tőle ezek a fiatalok :)
A menetrend a szokásos volt, kb minden nap 1 fellépés, aztán valami közös program, kis szabadidő, és vissza a szállásra. Egész jó volt az ellátás, kaptunk kaját bőven, megismertük a lengyel konyhát :D És hát a felszolgálócsajokat is, mert volt köztük egy ikerpár, akik az első nap szemet szúrtak nekünk :) Ebből később az lett, hogy utolsó este talán feljöttek hozzánk,és elsörözgettünk meg elbeszélgettünk velük Ricsivel, bár neki más szándéka is volt :D Este a szokásos dolgok, beszélgetés, iszás, Fecó például kifejezetten meglepetést okozott, mivel egyre kevesebb alkohol váltotta ki ugyanazt a hatást nála, de inkább ne háánytorgassuk a dolgot XD Dia volt még poénos, ültünk egy páran a folyosón,a fürdőajtő mellett, issza a pálinkát, mert hát ugye 18, meg kell ünnepelni, aztán hozott Jancsi is, meg én is vittem a sajátomat, meg volt ott még valami bolti XYízű szeszes ital, és hát tudni illik a gyomorban nemjó koktélt csinálni. Beszélgetünk, aztán látom már a szeme keresztbe áll, megkérdem tőle: -Dia,hányni kell? -Neem,nem, jólvagyok.
Láttam rajta, hogy nemúgyvanaz, kinyitottam a fürdőajtót, a wc-k ajtaját, meg az első wc ajtót, kijövök, Dia már mint a villám pattan fel és rohan be XD
Hát megestek az ilyenek is :D Volt aki sírva zárkózott be a szobájába (ugyeugye?:D), de volt,aki a lengyelekkel olyan kommunikációt folytatott, mint még soha :D
Azt viszont mindenképp pozitívan éltem meg, hogy Bumival összebarátkoztunk, mert mindigis egy zárt személyiségnek tartottam. Volt oylan, hogy leültünk páran beszélgetni, aztán hangosak voltunk, portásnéne feljött szólni,arrébbmentünk, megint feljött, utána már  a fürdőbe ültünk be, oda is feljött XD De volt egy érdekes játék, az "Én eddig még sohasem..." nevezetű, csak kár, hogy nem voltam ott végig, mert hát amikor harmadjára jött fel a néne, akkor már inkább arrébbálltam. Még mielőtt elfelejtem, mindenképp megjegyezném, hogy az étteremben,ahova bementünk enni, a késen a következő felirat állt: HEPP PREMIUM :D Szóval mindent összegezve így röviden tömören, mondhatni, hogy ez volt az első olyan zenekari út, amin kicsit már jobban éreztem magam, nem volt meg az a rosszkedv és az a fájdalmas érzés, amit -minden tiltakozásom ellenére- kiváltott belőlem Ivett. Ja, még azt hozzá kell tenni, hogy volt hajvágás, meg kopaszra nyírás, és mellesleg Bence tündéri ellátásban részesült :D XD Diával meg lehetett volna valami, de nem lett volna jó dolog, hiszen nekem ottvan Kiccsúm, ráadásul Pisti meg ottvolt XD
Dehát...nyersen és durván fogalmazva azt mondom, hogy ami késik nem múlik.
Miután hazajöttünk, itthon nem voltak különösebb dolgok, teltek a napok, dolgozgattam, szedret szedtem, tettemvettem. Persze a szokásos "nem csinálunk itthon semmit" megvan, de ez ellen meg nem lehet tenni. Aztán megtudtam, hogy felvettek, öröm é bódottá, utána verébtábor :) Hogy őszinte legyek, kellemesen csalódtam Tanár úrban, nem csak szivatni tudja ő az embereket :D A közös "könyvtárba járás" oldotta a hangulatot, Janiért, a buszsofőrért oda volt Csilla meg Emese, de Béláért már valahogy nem rajongtak annyira XD Gergő meg Fanni hát hogyismondjam...elfoglalták egymást, szóval volt pár alkalom, amikor inkább kerültem a szobánkat :D Hennával elszórakoztuk az időt, jó éreztem magam vele, és ahogy láttam, ő is velem, csakhát megint ott vagyunk, ahol a part szakad :D A Kicsik után jöttek a 9edikesek, és az Ofő is, és egy nagyon kettős érzés volt bennem...Egyrészt örültem, hogy itt van, és tényleg csak leidézi az emberben az elmúlt 5 évet így utólag, de másrészt meg rossz érzésem is volt, vagy inkább szomorú. Ott volt a leendő osztálya, csupa lány, és már nem minket pátyolgat, már nem mi vagyunk a friss verebek, az a korszak lezárult. És bárki bármit mond, én mindig kedveltem, mert összefogott minket, kézben tartotta az osztályt, és kiállt értünk, ha kellett, gőzerővel :D
Volt egy pár igen szemrevaló hölgyemény a verebek között, meg ott volt a szőkecigány Atilla, aki valahogy nem lopta be magát a szívembe... Szóval ez a hét is eltelt, ráadásul Tanár úrral jöttem haza kocsival, mert a zenekarral mentünk a Kálmándi találkozóra, ahonnan kivételesen már 10órára itthonvoltunk.(bár igaz, hogy fél8 maximum fél9 volt betervezve, de még mindig jobb eredmény, mint a tavalyi:D) A vendéglátásra viszont nem volt panasz, kaptunk enni-inni, de főleg inni XD Aztán azóta nem voltam csoporttal sehol, Thalia ment műszakira, utána megnéztem Tanár úr fűnyíróját, de nem tudtam rajta segíteni. Kiccsú utálja Ágotát, akivel viszont mostanság egész jó barátok lettünk, és amikor mondtam Kiccsúnak, hogy lehet, hogy összefutok majd Ágotával, annyit mondott, hogy ha találkozok vele, akkor őt felejtsem el... utána ők beszéltek, én meg azt hallom, hogy ez csak az ő dolguk, mégis nekem kell magyarázkodni mindkettejüknek, a semmiért.
Közben igényeltem kolit, de hát 2 vállalkozó, nem fűzök hozzá nagy reményeket, bár sose lehet tudni :) Lassan itt a szeptember, és beszélgettünk Kiccsúval, hogyan is lehetne...
Vége lesz, mert ez így nem lenne jó senkinek. Én azzal győzködöm magam, hogy ő még fiatal, (jó énis az vagyok) és nem azzal kéne elrontania a legszebb éveit, hogy azt várja, hogy kéthetente hazajövök, és Vele vagyok egy délutánt-estét-éjszakát. Nehéz dolog, de nem lehet mást tenni, így lesz a legjobb mindenkinek. Próbálok békésen elválni, úgy, hogy egyfajta barátság megmaradjon azért köztünk. Nemkönnyű...
Viszont olykor úgy érzem, hogy nem hallgatok a szívemre...de az eszemre sem. Aki érti a bejegyzéseket,lehet ezt is érteni fogja. In medias res fogalmazva a farkam után megyek, ami egyrészt nagyon zavaró tud lenni, de másrészt meg nemtudom...na de mindegy.
Ez volt a legújabb, remélhetőleg lesz még több is...