Két nap telt el az utolsó posztom óta, nem tudok olyan sokmindenről beszámolni.
Vasárnap kb. éjjel 1-ig beszélgettem Anitával, de mégsem ébredtem úgy, mint egy rakás mosott szar. Csak 4 óránk volt, mert a suliból pár osztállyal mentünk a templomba, a szokásos kenyérmezei ünnepségre. Hát mit mondjak...ha a környező sulikból nem hoznák a sok gyereket, senki sem lenne a megemlékezésen. Ugyanúgy beszéd, meg koszorúzás, közben persze a tárogatóművész csodálatos előadását hallhattuk (minden évben ugyanazt...). Dél körül végeztünk, mindenki ment a saját útjára, nekem meg fizika fakt, úgyhogy maradtam. Elmentem a Zöldpatikába, csávokkám előttem vette a Whey Pro-t (XD), nagy NYír1i Főiskola felsőben, aztán visszamentem a suliba, ott volt Gergő,akinek volt egy kis balesete egy pillangóval (jobban mondva a nadrágjának), úgyhogy elkísértem hazáig, aztán visszajöttünk, vettem már egy teremcipőt, mert a régi teljesen szét van. Utána go vissza az iskolába, fel a 11-esbe, mert ott volt a fizika fakt. Jó meleg, amperszag meg minden, úgyhogy egyből el is fogott az álmosság. Magghio még meg is jegyezte, hogy csak nem álmos vagyok? Mondtam neki, hogy nem volt sok alvás az éjszaka...
De elég jónak ígérkezik ez a fakt, most is átvettünk kapásból 30 oldalt, majd meglátjuk, mi lesz belőle a későbbiekben.
Ma sem volt végülis semmi érdekes, reggel a suliban beültem a fotelba, nem érdekelt semmi a körülöttem történtekből. Gyorsan teltek az órák, nagyszünetben voltam Anitánál is, szakrajz előtt még egy kis lazulás, fakton meg kimentünk folyosót rajzolni... De nem is lett annyira szörnyű :-) Kint voltak Dóriék is, kicsit elszórakoztunk, aztán meg irány hazafelé. Itthon  a szokásos semmi, töltöttöm le egy kis Bushido-t, és bár német rap, maga az alap szerintem jó. Közben itt tanulgatom a törit, mert csütörtökön írunk, és bizony holnap estig leszek...Szóval nem tudom, mi lesz azzal...
Anitával jól megvagyunk, aminek nagyon örülök. Nála érzem, hogy tényleg szeret, de azt is érzem, hogy az Ő szeretete/szerelme erősebb, mint az enyém...
Néha még Diával is beszélek, hiszen valamikor volt egy fogadásunk, ami egyenlőre nem aktuális, de a fogadásokat könnyen felejti az ember, tehát néha nem árt felemlegetni...bár mondjuk őt még mindig nem értem...Nem tudom, hogy természetes-e, de azért más lányokra is ránézek olykor-olykor. Igaz, hogy csak a szebbeket veszem szemügyre, de mégis gondolkodásra kényszerít a dolog...Vajon ez természetes, vagy csak az én "pajzán" természetemből ered? Nem tudom megmondani. És hogy egy régi ismerősről, vagy inkább ismeretlenről is szót ejtsek (bár nem szívesen teszem, de arra az esetre, ha vannak olyanok is, akik nem ismernek, mégis megemlítem), Ivettel nem beszélek. (Lehet, hogy olvasod a blogot, lehet nem, teljesen lényegtelen.) Aki most kezdte el olvasni a blogot, ajánlom az első pár poszt olvasását, azután talán már ő is képben lesz. Tehát nem beszélünk, meghozzá azért, mert az ominózus "vallomásom" óta sokminden megváltozott. Nyáron is alig beszéltünk, ha mégis, akkorsem csak úgy történt, hanem hogy ne mtudok-e valamit, vagy segítsek valamit, vagy bármi. Mielőtt a zenekarral mentünk Olaszországba, még beszéltünk msn-en, és úgy zárta a beszélgetést, hogy majd beszélünk. Hát...odakint sokat ültem a kis falucska temploma előtt, nem messze a szállásunktól, mert ott csend volt, nyugalom, és magány, ami azért olykor jól esett... Egyszer, mikor kint ültem, nem tudom, milyen indíttatásból, de odajött és leült mellém. Mondhatnám, hogy beszélgettünk, de nem nevezem annak, inkább egyfajta szóadogatás volt. Lehetett volna belőle beszélgetés is, de jött a security Franciska személyében, és aki ismeri őt, tudja, hogy Ivett nélkül nem bírja sokáig. Tehát itt már a beszélgetésnek is lőttek, bár mikor elfelé mentek, elhangzott a kérdés: "Maradjak még?" de már mondtam is a választ: "Menj csak." És ez volt az utolsó beszélgetésünk. Miután hazajöttünk, ráírtam msn-en, és megkértem, hogy többé ne beszéljünk, ne írjon msn-en, sőt, töröljön le, és még ne is köszönjön. Aztán most, hogy szeptemberben ismét elkezdtünk lehúzni egy évet a suliban, rá kellett jönnöm, hogy mennyire megváltozott, és szerintem negatív irányba...sajnos. De hát ez van, úgysem beszélünk, meg semmi közöm sincs hozzá.
Ezekkel a sorokkal nem az volt a célom, hogy rossz fénybe állítsak be bárkit is, csak a saját szemeim által látott dolgokat írtam/írom le, és remélhetőleg később is le fogom írni. Én ezt és így láttam/látom, külső szemlélőként lehet hogy minden teljesen másnak tűnne.
Hirtelen nem tudom, mi mást írhatnék, kérdéssel nyugodtan lehet a kommentírás lehetőségéhez fordulni, őszintén válaszolok.
Majd még írok valamikor.
Sziasztok...