Hát igen...megkezdődött ez is. Ma kocsival mentem suliba, mert sokáig voltam, és a buszok sem mindig kiszámíthatóak. Reggel felvettem Ákost, akivel tegnap este mint igaz barátok beszélgettünk, aztán irány a gimi. Be is értünk, megvolt az ünnepség, teltek az órák is, Szandra ott szórakozott a fekete ingemen, hogy olasz bika meg efféle hülyeségek, bár mondjuk a bika az stimmel, bejön nekem ez a Lamborghini parfüm. A fizika dogát megúsztuk, helyette inkább megcsináltunk 1-2 feladatot, ami szerintem rá is fért az osztályra. Suli után hazavittem Nyakast, elmentünk a kútra tankolni (kereken 3000HUF-ért tankoltam, kicseppeztem), aztán vissza a suliba, onnan át a zeneiskolába, ahol elkamarázgattunk meg minden, jól elvoltunk. Aztán hazahoztam Istvánt meg Bélát, még rendesen nyugisan ment a vezetés, nem volt semmi probléma. Viszont a tankolás előtt elkezdett rángatni, meg a kútnál le is állt, ami azért elég idegesítő volt. De végülis nem volt vele nagy probléma, maga a vezetés, és a vezetési élmény felért jópár kg csokival, ha a boldogsághormon szintjének növekedését vesszük figyelembe :-) Amúgy nem volt semmi érdekes, Ágota tett egy megjegyzést Anitára, hogy milyen idegesítő a hangja, meg hogy úgy tarkóncsapta volna. Hát mit ne mondjak, nem mondtam rá semmit, de megfordult egy-két kósza gondolat a fejemben... Na de egyszer eljön majd az idő, amikor én nevetni, a többi meg csak sírni és könyörögni fog...