Ahogy elősző posztomban megígértem, itt a folytatás. Nem is tudom,mivel kezdjem, történt velem pár dolog az elmúlt napokban/hetekben, de az én memóriám sem végtelen. De akkor kezdem azzal,ami eszembe jut, úgy talán menni fog lassancskán.
ugorjunk vissza jó egy hetet az időben, mert vasárnap múlt egy hete, hogy egész hétvégén a gépet szereltem. Vettem egy új vinyót, aztán amikor beraktam a régi mellé, egyből bekavart a rendszernek, tehát format C: lett a vége, de az adatok nagyja azért még menthető volt a nagytakarítás előtt. Végülis vasárnap estére már sikerült összehozni a cuccost, úgyhogy egyenlőre megy a masina. Múlt héten ne mvolt angol, mert beteg volt a tanárunk, a suliban majdnem egész héten érettségik voltak, ezért a magyar nagydogát is kistanárral írtuk meg, és nem is lett olyan fényes. Bár ez végülis tanártól független. Péntek este zenekar, Misi bá pedig amiylen lendülettel fel let húzva, ugyanúgy húzta ki a műsorból a Can't Take My Eyes-t...Szombaton csak este 7-ig voltunk, de azért már nagyobb volt a fegyelem. Vasárnap november 30., azaz Andrásnap, ennek ellenére nem igazán volt eltérő a többi vasárnaptól. Felköszöntöttek páran, ki telefonon (1), ki SMS-ben(1), ki iwiw-es üziben, vagy az üzenőfalon keresztül. Végülis annyit említenék meg ezzel kapcsolatban, hogy olyanok is felköszöntöttek, akiktől nem vártam volna, és olyanok feledkeztek meg rólam, akikről nem gondoltam volna. Hétfő első óra fizika, kikaptuk a dogákat, 19 karó, meg imitt-amott pár 2-3-4-es. Aztán persze jött a nagy felháborodás, hogy így szar a fizika, megy úgy szar a fizika, meg hogy minek tanuljuk, ha senkinek sincs rá szüksége. Nekem például nagyonis szükségem van rá. Szóval mindenki a tanárt hibáztatta, hogy így nem gyakorlunk, megy úgy nem mutatja meg a dolgokat, de sokan úgy állították be a dolgokat, mintha csak ő lenne a hibás a jegyekért. Szerintem részben igazuk van, mert a tanártól is függ, hogy milyen eredményeket ér el a tanítványa, de azért mi is eléggé hibásak vagyunk a dologban. Az adott lecke feladatai mindig fel vannak adva, a tanár megmondta, ha nem értünk valamit, akkor szólni kell, soha nem szólt senki eddig, most meg sír itt mindenki a jegye miatt. Meg ez már megtörtént, szóval úgyis tökmindegy.  Az osztály már nagoyn be van sózva a szalagavatós tánc miatt, ezért elhívtunk két tánctanárt, hogy kicsit úgymond "reklámozza" magát az osztály előtt. Meghallgattuk mindkettőt, amivel nem is volt baj, mindgyikük elmondta a saját elképzelését-munkamenetrendjét, és amikor oda jutottunk, hogy lehet kérdezni, mindenki hallgatott mint egy kuka. Jött ez a Grease-ötlet, hogy táncoljunk a filmzenére, de akkor már nézzük is meg a filmet, letöltöttem (ráment egy szombat éjszakám+3dvd-m), elviszem, nézzük a filmet, erre a legnagyobb szószóló (Ivett) rajzol...Remélem a "művei" egyszer milliókat fognak érni, de azért ha már annyira meg kellett nézni azt a filmet, akkor nézze már ő is...Lehet hogy már látta, de akkor most attól mi van? Én is láttam már, mégis elhoztam és végignéztem, pedig lett volna jobb dolgom is. És amikor jött a debreceni tánctanár, akkoris már-már a totális eufória szagát éreztem a levegőben, de amikor lehetett kérdezni, akkor meg semmi...Én kérdeztem, mondom ne égjünk már le ennyire, aztán végre akadt még egy-két kérdés. Utána meg persze kérdeztek engem is, hogy mi a véleményem, mert hát ugye én nem igazán vagyok az ötlet híve, de végülis számomra egyik tanár sem tűnt rossznak. Szépen lassan elkülönülök az osztálytól, legalábbis én úgy látom. Osztályközösségről már beszélni sem merek, és nem tartom magam olyan embernek, akire csak úgy rá lehet erőltetni más akaratát. AZ eddigi bő 3 év alatt elég sokmindent hagytam és tűrtem, mert szerettem volna, ha kedvelnek az osztályban, ami azért valamennyire sikerült is, de mostmár betelt a pohár. Mostmár megmondom a véleményem bármivel kapcsolatban, ami engem is érint, mert úgy gondolom, egy intelligens és szabad világban élünk, ahol mindenki elmondhatja, hogyan is vélekedik egy őt érintő témában. Erről ennyit.
magánélet terén nincs semmi, még mindig független vagyok, nézelődök folyamatosan, akad is 2-3 lány, de ki tudja, mi lesz még belőle. Amúgy meg nincs semmi, csak néma csend és hullaszag.
Na akkor mostmár remélhetőleg beindulnak a blogíró izmaim, és akkor majd szaporítom a bejegyzéseket. Kommenteket mint látom kérésem ellenére sem kaptam, és gondolom nem is fogok, de hát azok nélkül is lehet élni...Azért thx...