Nem tudom, milyen címet adjak a mai napnak. Volt benne jókedv, veszekedés, szomorúság, csalódottság, idegesség, szóval szinte minden.
A reggel szokványosan indult, semmi furcsa nem volt benne. Énekről korábban elment LatexIrén, mert valami dolga volt, úgyhogy kicsit elszórakoztunk a maradék jó 10 percben. Aztán meg a kirándulással kapcsolatban (7en visszamondták) eldumáltunk egy egész osztályfőnökit, de így is csak veszekedés lett belőle, mert az egyiknek ez nem jó, a másiknak az nem, meg 23 emberből 12 bemenne a barlangfürdőbe...Nem értem, miért nem akarnak jönni a csajok. Én sem vagyok egy Eddie Moyzan, mégis bemegyek. El vagyok hízva, kész. Az a lényeg, hogy én jól érezzem magam. Utána szünetben ebből a vitából egy politikai vita lett Jancsi, Gergő, Zozi és köztem, de fél perc után láttam, hogy még mindig nem tudnak vitatkozni, csak veszekedni. Gergővel próbáltunk érveket felhozni, erre Zoziegyből Orbánnal hozakodott fel, hogy ő se lenne jobb, Jancsi meg mondott minden hülyeséget össze-vissza, úgyhogy hagytam is az egészet. Aztán matek előtt a lányok egy kis sütivel kedveskedtek nekünk, hogy viszonozzák a kis nőnapi meglepetésünket. Aztán meg próbáltam megkérdezni Ivettől valamit, és 3 sikertelen próbálkozás után megint rámhurrogott, hogy "Mi van?!" erre modntam neki, hogy háromszor szóltam, aztán ide se figyel, aztán meg csakazértsem mondtam. Erre előrefordult, Barbi meg hátra, Barbi mondott valamit, Ivett meg erre azt mondta, hogy :"Már nem bírom!!!" Ezt gondolom rám értette, hogy már engem nem bír elviselni. Hát nah...
Órák után irány a zenesuli, a hangszerem még mindig nincs kész, úgyhogy a Yamaha addig "átmeneti megoldásként" üzemel. Elmentem egy terembe, aztán elkezdtem játszani mindenfélét. Keresztapától kezdve DJ Mangoo Eurodancer-én és Máté Péteren át egészen a United-Végső vallomás-ig mindent, ami csak jött. Ilyenkor legalább kicsit kikapcsolok, vagy még inkább elkezdek gondolkozni...
A buszon találkoztam Tomival, aki még mindig olyan hülye, mint amilyen eddig volt, úgyhogy kapott is 1-2 taslit XD. Miután hazajöttem, kiírtam MSN-re ezt a "Már nem bírom" dolgot, meg hogy "A szerelem jön, butít, és nyomorba dönt", erre Ivett rámír, hogy nem is kérdezi, hogy az első kinek szól, mert tudja, hogy Neki, és hogy gondolja, hogy a második meg nem. Nem akartam írni, hogy mert mi lenne, ha Neked szólna, meg hasonlók, bár annyira ideges voltam, hogy le sem lehet írni. Aztán meg szóba került az, hogy vannak dolgok, amiket el kell titkolnia az embernek. Erre mondta, hogy vannak ilyenek neki is bőven. Nem akartam már mondani, hogy hát akkor még nekem...Aztán elment, mondom hát ennyi volt, innentől kezdve már nem érdekel semmi, szarok bele az egész világba úgy ahogy van. De nem fogok ilyen nagy boldogságot okozni a világnak.
Szóval ma ez a "Már nem bírom!" mondat arra a következtetésre juttatott, hogy teljesen fölösleges, amit csinálok, hiszen csak jobban megutáltatom magam Ivettel, és amint már korábban írtam, így sem tudom elfelejteni (lehet azért,mert nem is akarom). De már megszoktam, hogy általában csalódás a vége az ilyen plátói egyoldalú dolgaimnak...
03.11. /Kedd/ -
2008.03.11. 21:35Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://donbandeeblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr79376898
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
