Igen, ahogy a címben is írtam, lassan kezdenek előjönni a dolgok a bloggal kapcsolatban. Tartottam pár hónap szünetet, ami jó is volt meg nem is, de ez nézőpont kérdése. Alakultak a dolgok a röpke fél év alatt, jött-ment ez-az, sokminden történt, de ezekről nagy valószínűséggel nem fogok már beszámolni, hisz az én memóriám sem korlátlan. De már nem is törődök a múlttal, elég fájdalom volt benne, inkább a jelenre koncentrálok...vagyis próbálok.
Pénteken volt egy hete, hogy összejöttem Anitával, egy tündéri, aranyos lánnyal, aki legalább szeret. Úgy gondolom, viszonylag elég jól megvagyunk, de majd meglátjuk, mit hoz még a jövő. A nyáron letettem a jogsit, úgyhogy most a gyakorláson van a hangsúly. Pénteken zenekar után maradtam még kicsit Anitával, aztán tesóm bejött értem, és én vezettem haza. Szombaton megint zenekarról hazafelé kitettük Fecót is meg Zolit is, onnan haza megint én, de már kicsit oda-odaléptem a kis Pugomnak:-) hát nincs mit tenni, szereti a benzint :-)
Szombaton persze krumpliásás, a vidéki élet egyik hátulütője a kertimunka. Ma meg reggel elmentem misére, aztán lementünk a méhekhez, és valahogy olyan, mint a vezetés...Amikor én csinálom, sokkal nyugisabb az egész, mintha csak nézem a dolgokat. Este meg bevittük Attilát Nyí1ig, onnan meg én vezettem hazafelé...nagyon fain volt:-) Azóta meg jóformán gépezek. Tehát itt tartunk. Na de nemsokára belerázkódok újra a blogolásba, aztán majd jönnek a sorok...
Sziasztok!