Bő egy hónap telt el a legutolsó bejegyzésem óta, így gondolom ideje hagyni egy pár karaktert itt magamnak későbbre :) Sokmindenről nem tudok beszámolni, megkezdődött az őszi félév, annak rendje és módja szerint, semmi szokatlan, vagy különleges eseményt nem tudnék kiemelni. Mostmár több a garázsos óra, aminek kifejezetten örülök, bár még csak a nézelődés megy egyenlőre. De hagyjuk is ezt.
Szeptemberben kétszer találkoztam Kittivel. Fura volt a szituáció, de szerettem volna megbeszélni vele a dolgokat, hiszen a nyáron erre nem került sor. Ahogy megtudtam tőle, éli világát, pontosabban,ahogy ő fejezte ki magát, most "él". Erről csak az jutott eszembe, hogy akkor jól tettem, hogy megléptem a szakítást. Így "tiszta lappal" kezdhetett úgymond új életet itt Pesten, nem fogtam vissza semmiben. És bár szinte egész este csókolóztunk, ráadásul ott aludtam, és reggel is folytattuk, a csókokon kívül más nem történt. Második találkozásunkkor pedig szintén csókolóztunk, de már nem maradtam ott. És be kell látnom, rossz érzés. Hiszen kibékülni nem fogunk, ráadásul ő mondta is, hogy mostmár nem is akarna kibékülni...Ami azt jelenti, hogy valamivel több, mint egy hónap elég volt, hogy túltegye magát rajtam. És ez úgy kicsit nem is tudom...rosszul esik. Pedig tudom, hogy ezt akartam, azt akartam, hogy ne szenvedjen miattam, de így, hogy megtörtént, mégis teljesen más. Bennem mégis ott van valami, ott motoszkál belül. Hiányzik, legszívesebben ráírnék,amikor látom, hogy fent van fészbúkon, de már nem teszem. Nem teszem, mert nem szabad. Nem éreztem már azt a beszélgetéseinkben, hogy ez természetes, inkább valamiféle erőltetettség-szaga volt a dolognak. Így inkább nem írok, ő pedig amúgy sem keresne. Talán jobb is ez így. Szóval ez a helyzet jelenleg.
Mióta Pesten vagyok,egyszer voltam bulizni, Tomával,Gergővel, meg másik Gergővel a Dobozban. Nem volt rossz, de valahogy nem is volt az igazi. Nem megy nekem ez a csajozás dolog, egyenlőre. De majd fog. Vagy nem,meglátjuk. Nem akartam megemlíteni, de bosszant, úgyhogy mégis leírom. Miután meglett az SP-m, (jó kis telefon) felraktam rá a Vibert, és Ivett írt nekem. Aztán mondtam neki,hogy összefuthatnánk, ami elmaradt, viszont utána én írtam neki, hogy hozzunk össze valamit, ha ráér. Na ez már egy hónapja volt,azóta egy kanyi betűt se kaptam tőle. Pedig annyit igazán írhatott volna, hogy jó,majd szólok, de nem, semmit se. És ez bosszant. De nem értem, miért idegeskedek, hiszen mi mást várhattam volna?
Lányok terén jelenleg nem túl izgalmas a helyzet. Egyedül Orsival beszélgetek, aki ugye Niki, de hát ott a távolság, meg nem akarnék egyik kapcsolatból a másikba ugrani. De jól elbeszélgetünk, eleinte nem is gondoltam volna, hogy így megnyílik nekem :)
Anikóval a helyzet változatlan, olykor beszélgetünk, lassan már össze kéne futni vele is, de nem túl egyszerű leszervezni a dolgot.
Most jelenleg Eszter az, akivel beszélgetek, és pesti is, és talán még lehet is valami. Igazából semmi komoly, inkább csak kölcsönös örömszerzésről lesz szó, de nyitott rá, határozott, és ez tetszik. Aztán hogy mi alakul, vagy mi nem, azt meglátjuk. Igazából bulizni kellene járni, többet kimozdulni, de lassan hideg lesz, meg éjszaka sem szeretek annyit utazgatni,meg az alkoholt is túl jól bírom, a pénztárcám meg nem. Bár az is lehet, hogy igazából ezek saját magam által támasztott kifogások, hogy miért ne menjek...
Úgy érzem, hogy le kell győznöm ezeket, mert csak így léphetek tovább,így léphetem át a saját árnyékomat. De ez nem a legkönnyebb feladat, ez kihívás...

Szóval...igazából már idejét sem tudom,mikor írtam utoljára, de hogy még idén, az biztos.
Viszont megtörtént az, amiről ha jól emlékszek, már írtam, ha mégsem, akkor itt az infó.
Július 26-án szakítottunk Kittivel.
Szóval már több mint egy hónapja vagyok "egyedülálló", de akár azt is mondhatnám,hogy páratlan :D
De a viccet félretéve, hogy őszintén megmondjam, nem érzem azt, hogy mélyen érintett volna a dolog.
Valószínűleg azért van ez így, mert már régóta gondolkodtam, töprengtem a dolgon, és úgy látszik, hogy valamilyen szinten talán érzéketlenebbé is tett ez az egész.
Azóta össz-vissz kétszer beszéltünk, ebből egyszer ő írt rám, teljesen más dologgal kapcsolatban, másodszor pedig én írtam rá, bár igazából nem tartottam jó lépésnek. Végül mégis kiderült, hogy jól tettem, hogy ráírtam. De nem viszem túlzásba, úgy gondolom, jobb,ha most nem beszélünk, aztán majd valamikor szeptember végén elhívom kávézni, és hátha addig csillapodnak a kedélyek, és tudunk még normálisan, barátokként beszélgetni. De ha lesznek fejlemények, majd megírom.
Sokan még mindig nem tudják a történteket, így vannak érdekes pillanatok, de érdemi változást nem igazán tapasztaltam az elmúlt egy hónapban. Igaz, hogy idő közben sikerült diákmunkát szerezni augusztusra, ami rengeteg időmet elvette. Minden esetre annyit leszögezek, hogy targoncákat szerelgetni nagyon jó, Tomi bá és Laci bá pedig olyanok, mint Kapa és Pepe, szóval mindig jó volt a hangulat :D
Csajozni nem volt időm, de igazából idehaza nem is akartam. Jövő héten úgyis megyek vissza Pestre, és akkor ott beindulnak majd a dolgok. Pontosabban beindítom, és rendesen felpörgetem.
Nem tervezek semmi komolyat, (bár ha találnék egy arra alkalmas partnert, akkor nem ellenkeznék) inkább laza dolgok érdekelnek egyenlőre. Nem tudom, mennyire fog ez menni, de menni fog, ha pedig kell, akkor tudatosan fejlesztem majd ezt. Mert én most ezt akarom, És az lesz, amit én akarok.
Nikivel beszélgetek mostanság, mert kiderült, hogy tetszek neki, (pontosabban én már tudtam, aztán ő is elmondta) de elmondtam neki, hogy bár nekem is tetszik, de nem szeretnék semmit. Egyrészt azért, mert nem vágyok semmi komolyra, másrészt pedig Pest és Debrecen nem éppen szomszéd városok, és a távkapcsolatból köszönöm, nem kérek. Ennek ellenére tényleg jól elbeszélgetünk, úgy érzem, hogy viszonylag megnyílt már nekem, de szeretném, ha megszűnne a zárkózottsága. Viszont emellett nem akarom azt, hogy félreértse a dolgokat, másrészt pedig azt sem, hogy olyan legyen,mintha kihasználnám.
Történtek még apróbb dolgok, bár sok érdemleges nem, vagy talán lusta vagyok mindent kirészletezni, jelentéktelen dolgokat feleslegesen leírni. De szegény K800i másodosztályba lép, helyét (szerencsére nem a magyar) SP veszi át, akivel még csak most ismerkedek, de elég szimpatikus :D
Viszont amint felmegyek Pestre, és beindulnak a bulik, számíthattok kis beszámolókra az estékről, és az esetleges történésekről, már ha lesznek érdemlegesek.
Egyenlőre ennyi.

Ahogy az a bejegyzés címében is szerepel, elég sok elfoglaltságom van mostanság. Így a félév második harmadában, az első ZH-k után sem lehet hátradőlni, ZH-k vannak minden héten, beadandók, jegyzőkönyvek, szóval elég kevés idő jut bármi másra a tanulás mellett. Na de kezdjük el valahol.
   Nagy örömömre az eddigi ZH-k sikerültek, csütörtökön lesz 2 is, na ott már ez a tényállás könnyen megváltozhat.
Tanulás szempontjából sokmindent nem tudok mondani, csak a szokásos dolgok vannak, meg hát...gondolom nem is érdekel szinte senkit :D
   Kittivel megvagyunk, mostanság kevesebbet veszekszünk, de ezt betudom annak, hogy igazából egyikünknek sincs ideje rá. A Húsvét eltelt csendesen, voltam náluk, ő is volt nálunk, locsolódás is volt, szóval na...a szokásos.
Ennek ellenére a korábban taglalt érzéseim nem akarnak a változás útjára tévedni. Május elején érettségi, utána valamikor nyelvvizsga, de még a szóbeli előtt...szóval elég nagy feladatok várnak rá, és nem akarom, hogy miattam -bármilyen módon- ne tudja a maximumot nyújtani, hiszen ez nagyon fontos, akár az egész életét meghatározó megmérettetés. A nagy kérdés az, hogy mi lesz érettségi után. De addig még sok dolgunk van,mindkettőnknek.
Hétvégén volt a Glamour-napok, Kittivel, Fannyval meg Gabival elmentünk körülnézni Nyíregyre, hogy akkor most nagybevásárolunk, a vége meg az lett, hogy Gabival vettünk 1-1 pólót. (De az viszont nagyon tuti :D )
Szóval hasznosnak nem mondanám ezt a kis kiruccanást, de kicsit kikapcsolódni mindenképpen jó volt. És igen...láttam egy tuti sportzakót, jól is állt, de 12k szerintem egy kicsit sok érte. Minden esetre lehet, hogy mégis meg fogom venni, ha lesz időm,körülnézek itt Pesten, aztán hátha találok valahol olcsóbban.
Mellesleg miután hazamentünk, láttam Kittin,hogy durcizik, és nagy nehezen kinyögte, hogy olyan volt ez a vásárlás, mintha csak barátok lennénk. Én meg elmondtam neki, hogy nem fogom megenni mindenki előtt, szóval nem kell durcizni, egyszerűen csak ennyi az oka. Személy szerint utálom, amikor azt látom, hogy kis párocskák egy plázában ülnek egymás ölében, és annyira csókolóznak, hogy már-már a csúszásveszély táblát is ki kell rakni a nyáltermelésük miatt. Engem nem így neveltek, kész, ennyi.
  Otthon sokmindent nem tudtam csinálni, egyrészt nem is voltam sokat otthon, másrészt meg tanulnom kell, mert sajnos egy egész hétvégés pihenést nem engedhetek meg magamnak. De majd egyszer talán az is eljön, lassan úgyis itt a félév vége. Bár mondjuk ez sokat nem jelent, remélem sok dolgom lesz a vizsgaidőszakban, hiszen kellenek a kreditek. Nyárra pedig valami szakmai gyakorlatot kellene keresnem, hiszen itt lenne már az ideje, bár hivatalosan még nem tudtam felvenni. Erről még fogok érdeklődni, és ha azt mondják, hogy még nem csinálhatom, akkoris maradok itt, és keresek valami munkát, mert kell a pénz, és ha lehet,valamiféle szakmai tapasztalat is jól jönne.
SAnikóval jól elbeszélgetünk mostanság, neki is vannak gondjai bőven, de sajnos nem tudok segíteni neki, pedig megtenném, ha tehetném. Múlt héten Ágival, Tomával meg Marcival csaptunk egy kis görbe estét, másnap nem volt suli,megtehettük. Először kis laza koktélozás, ottis sok csaj, de hát nézni még csak szabad. Utána irány az éjszaka, semmi bulihely, csak úgy mászkáltunk, pontosabban a körpiramis ( :D ) volt a cél a Lágymányosi mellett. Szép idő volt, sör is volt, jól el is voltunk, de a többiekkel ellentétben én nem éreztem az alkohol hatását, pedig többet ittam, mint ők. Komolyan mondom, nem tudom, mi van velem. Aztán elindultunk hazafelé, és persze, hogy csak én áztam meg, miután olyan szakadó eső tört rá a városra, hogy csak na. De nembaj, egy ilyen estéért már megérte :)
Egyenlőre hirtelen ennyi jutott eszembe, most megyek, tanulok tovább, aztán rövidesen - amint időm engedi - újra jelentkezem a legfrissebbekkel.

Rég volt már, hogy normális posztot írtam, aminek több oka is van. Egyrészt itt a koliban nagyon ritkán vagyok egyedül, és senki sem tudja, hogy blogom van. És szeretném, ha ez így is maradna. Másrészt nem igazán áldoztam rá sok időt, mert nem is volt sok, meg kedvem sem volt hozzá annyira. Így viszont bőven van (vagy inkább lenne) mit írnom, de még magam sem tudom, mi mindent örökítek majd meg.
Visszalapozva az utolsó értelmes bejegyzésem már több mint egy éve keletkezett, viszont én sem emlékszek már mindenre. De tárgyaljuk a szokásos témákat, ahogy eddig is.
Kittivel jelenleg megvagyunk, bár igazság szerint mindig vannak hullámvölgyek, főleg bennem. Itt vagyok pesten, messze tőle, sokszor érzem magam egyedül, és ritkán tudok találkozni másokkal. Így olykor úgymond "megingok". Úgy érzem, hogy talán jobb lenne egyedül, és akkor jobban tudnék más, fontos dolgokra koncentrálni, több időm lenne a sulira, bulik, kalandok, és ez rosszul esik. Mármint az, hogy ilyenek megfordulnak a fejemben, hogy egyáltalán ilyenekre gondolok. De tudva, hogy milyen a valódi (vagy inkább ösztönös) énem, ez a gondolatmenet talán természetesnek mondható. De ha azt nézzük, hogy milyennek ismernek az emberek, akkor cseppet sem az. De mivel ezt senki (vagyis szinte senki) nem tudja, így talán kevesebb a bonyodalom. Már elég régóta (talán október környékén kezdődött) bolyongott bennem a gondolat, hogy talán jobb lenne külön, de nem tettem meg, mert mindig volt valamilyen alkalom, ami közbejött. Szalagavató, Karácsony, aztán évforduló... így ez mégsem történt meg. Nem akartam Kittinek ilyen események előtt ártani, de az is lehet, hogy ezzel csak saját magamnak próbálok magyarázatot, mentséget keresni, hogy miért nem tudom megtenni. Viszont tudtam, hogy a tavaszi félévem nagyon nehéz lesz, hiszen ősszel mit ne mondjak, az eddigi legrosszabb félévemet produkáltam. Ritkán járok haza, 35 kreditet vettem fel, és kb mindet teljesíteni kellene. Tehát Kitti elé álltam, és elmondtam neki mindezt. Elmondtam, hogy nem lesz időm rá, és nem akarom, hogy egyszerűen kihűljön a kapcsolatunk. Egy pár napig nem tudtuk, hogy mi lesz, hogyan lenne a legjobb, de aztán mégis együtt maradtunk, hogy próbáljuk meg, és meglátjuk.
Nagy meglepetésemre az őszi félévben párszor találkoztam Ivettel, megittunk egy-egy kávét (amit eddig sose ittam :D ), beszélgettünk, és hát...igen, beszéltem neki a másik Andrásról. Igazából nagyon jól esett, hogy ezt elmondhattam valakinek, hogy kiadhattam magamból, annak ellenére, hogy egyáltalán nem vagyok ez a "mondd el, és megkönnyebbülsz" típus. Az már csak hab volt a tortán, hogy ez a valaki pont Ivett volt, tekintve a múltbeli dolgokra. Viszont itt követtem el egy hatalmas hibát, amitől a status quo újra a régi lett, azt is mondhatnám, hogy Bandiallergia on. Erre pedig még rátettem egy lapáttal, sőt, mit lapáttal, egy komplett nyergesvontatónyit borítottam rá, csak hogy jó legyen, Persze nem lett jó senkinek, de a hülyeségem határtalan. Minden esetre Ivett most Erasmussal külföldön van, így a félévben esélyem sincs semmilyen személyes kontaktra. Ami számomra talán annyira nem is lényeges, hiszen én tudom, mit csináltam rosszul, inkább neki jó ez, mert legalább ülepszik benne a dolog, és biztos, hogy eszébe se jut odakint :D Ha pedig hazajön, talán egy újabb kávé mellett el tudom neki mondani mit gondolok, miért csináltam a hülyeségeimet, mi volt az oka, és biztos vagyok benne, hogy igencsak meg fog lepődni. Feltéve, ha nem küld el rövidtávon a piccsbe.
De ennyit Ivettről, beszéljünk másról is.
Van még Anikó meg Anikó, velük azért már közelsem ennyire bonyolult a helyzet. Az egyikükben látok egyfajta hasonlóságot saját magammal, a gondolkodó, következtető, afféle számító magatartást, hogy tudja, mit kell mondani, mit akar hallani a másik, és hogyan lehet mindezt az irányítása alatt tartani. Vagyis csak azt hittem, hogy látom mindezt, mert aztán kiderült, hogy itt bizony félreértések vannak. A beszélgetésünkből azt gondolta, hogy én otthagyom Kittit miatta, és akkor majd vele leszek. Igazából nem tudom, hogyan jutott erre a következtetésre, de egy kicsit meglepett vele. Aztán persze amikor elmondtam, hogy  ez nem így van, akkor sértődés lett a vége, azóta nem beszéltünk.
A másik Anikóval időnként ugyanúgy beszélgetek, szegénynek megvannak a saját nehézségei, és ha csak pár jó szóval is, de azért próbálok segíteni. Hát...így megy ez.
Időközben eladtuk a Volvo-t, és vettünk helyette egy DAF CF430-at,  háromtengelyes póttal, előbbit Debrecenből, utóbbit pedig Szeged mellől. Érdekes kis túra volt, mit ne mondjak :D
Egyenlőre ennyi érdemleges jutott eszembe, nyilván ez a poszt eléggé elnagyolt, mindenféle részletes leírást mellőz. De ne várja tőlem senki, hogy minden részletre pontosan emlékezzek.
Ha lesz valami újdonság, akkor pedig jelentkezek. Lehet, hogy újra rendszeresen, nyilván meglátjuk,hogy alakul majd a szabadidőm, de azért mérget nem vennék rá.
Legyetek jók, olvassatok, kommenteljetek, bár tudom, hiába kérem :D

Na mostmár tényleg belekezdek, csak bizonyos körülmények egyenlőre hátráltatnak az írásban. Pontosabban sosem vagyok egyedül, így elég nehéz megírni egy-egy posztot. De mint tudjuk,semmi sem lehetetlen, így hamarosan folytatom.

Mindenek előtt boldog új évet kívánok mindenkinek, aki esetleg erre téved.
A múltbéli, és a közeljövő várható eseményei miatt felvetődött bennem a gondolat, hogy folytassam a bejegyzések írását. Szóval akit érdekel, nézzen vissza rendszeresen, hátha talál valami friss olvasnivalót.

A statisztikákból úgy látom, hogy valaki ránézett a blogra. Komolyan mondom, csodálkozom, de igazából nagyon szívmelengető érzés, hogy valaki még emlékszik arra, hogyan szerencsétlenkedtem annak idején :)
Köszönöm!
/És még mindig nyugodtan lehet kommentelni, írni, vagy akármi, nyitott vagyok az új dolgokra :D /

Na hát megint itt. A helyesírási hibákért előre elnézést kérek,mert nem nagyon figyelem a monitort, miközben írok. Ennek pedig az az oka, hogy megint úton vagyok a nagy Budapöstre, hiszen újra kezdődik a suli, 4. félév powa'. Kirobbanó örömmel fogadtam ezt az eseményt, legalább annyira hiányzott, mint  ahogy az ember seggébe egy rajzszög. Régen írtam már, tudom, annak ellenére, hogy gyakran akartam januárban. Most mondhatnám, hogy itthon voltam, lényegében nem történt semmi, de azért mégis voltak események. Nem is tudom hol kezdjem, ha emlékezetem nem csal, 19-én posztoltam utoljára. Nem tudom már, mi volt benne és mi nem, de először egy unalmasabb témával kezdenék, ugyanis a Pugról lejárt a műszaki, hegesztenivaló meg lett volna rajta bőven, így inkább autóvásárlásra adtuk a fejünket.
--------------
(akinek nem keltette fel a figyelmét a téma, a következő --- jeltől folytathatja az olvasást :D ) Daewoo-tól kezdve Fiat-on át mindent néztünk a neten, egy fullos Rover-t meg már elvittek, mielőtt felhívtam volna , szóval tudtam, hogy nem nagyon szabad halogatni a dolgokat.Itt jött az első probléma, mert az édesapáék által kívánt autókból nagyon kevés van. Ez pedig a második probléma, a kívánt autó. Ennek a receptje ugyanis a következőképp alakul: legyen fiatal, ne fogyasszon lehetőleg semmit, vagyis nagyon keveset, legyen viszonylag jól felszerelt, de ne legyen túlbonyolítva, szóval legyen nagyon megbízható is, és persze kényelmes, hogy hosszú utakra is el tudjunk menni vele. Ja, és a legfontosabb, legyen minél olcsóbb. Így jutottunk el oda, hogy benzingázos Daewoo Nubira, motorhibás Renault Thalia dCi,Citroen Saxo,Skoda Felicia 1.9D kombi, nem is kell mondanom, maga volt a pokol számomra. Aztán kezembe vettem az irányítást, a legjobb lenne valami francia, mert az a hiedelmek miatt olcsó, de sokkal kényelmesebb mint egy német vagy egy japán gép, és a régebbi, HDI előtti dízelekről sem hallottam még rémtörténeteket.Peugeot 406 kilőve, túl drágák, és öregek is, Renault Laguna I-es szintén drága, a 2.2-es dízel meg nem valami nagy erőművész, így jutottunk el a Citroen Xantiához. A modellfrissített változatnak tetszett a formája, tetszett, hogy Citró, hidrós futómű meg minden kis egyedi megoldás, úgyhogy ráálltam a típusra. Itt keleten nincs szinte semmi, csak Dunántúl+ Pest... így hát irány Budapest, egy vasárnapi napon feljöttünk, 1.9 TD Xanti, szép ezüstmetál, tulajnak nincs pénze, ezért akarja sürgősen eladni. Ebben a színben nagyon ütős, meg jól felszerelt is volt, de mint kiderült, egy évig taxi volt, kicsit le volt lakva, festékhibák, B oszlopon látszott, hogy törték, és még a motorja sem indult be. Hát köszcsi, ezért megérte feljönni, hogy még egy kört se tudjunk menni vele. Ezután már nagyon nehéz volt rávenni édesapát, hogy még egyszer felmenjünk. Találtunk egy másik Citrót, szintén Pesten, szintén ezüst Xantia. Norvégiában dolgozó tulaj, félévente járt vele haza, karbantartott, klíma,minden. Kívülről nincs rajta nagy hiba, nem üti meg a szemem semmi, viszont belül annál inkább. Foltos, kopott huzatok, a könyöklőn szanaszét szakadva a bőr, ajtókárpit kezd felválni, enyhe fagyállószag, azért menjünk vele egy kört. Nyilván nem hibátlan, ennyi pénzért nem is várja az ember. Próbakör után motorháztető fel, nézzük a motorteret. vízcső kőkemény, lehet akár kezdődő gátrepedés is, tűzfalnál folyik a radiátor csöve,  pedig látszik rajta a javítás nyoma, köszönjük szépen, még átgondoljuk. Utolsó mentségként Veresegyházon volt egy 2.1-es dízel, kértem édesapát nézzük már meg. Ezt már az első alkalommal is meg akartuk nézni, de nem értük el a tulajt, mint kiderült, Ausztriában síelt az úriember. Most viszont sikerült elérni, ahogy mentünk az utcán, már láttuk, hogy ott áll a ház előtt, mellette egy 9-3 Aero. Köszönés, bemutatkozás, körbenéztük, indíthatjuk? Hideg volt a motor, hallatszott is rajta, kormánylufi KO,  valami hungarocell van a helyén, de a multikormány vissza van téve. Az előző kettőhöz képest ég és föld, szépen nézett ki kívül belül, bár igaz, már szürkült, amikor néztük. Mentün kegy próbakört, szépen szalad, futóműve nem ráz, tehát nagy gond nem lehet vele. Óra szerint 233ezer km, de ki tudja, mennyi van abban. Kis alku, ennyiért már elvitték volna, jött a válasz. Rendben, tetszik, még hazamegyünk, átbeszéljük a családdal. Így indultunk el, és az utca végén elhangzott a kérdésem: "Vissza fogunk mi jönni ezért?" Tudtam, ha most hazamegyünk, akkor nem lesz semmi.Tanakodás, felhívtuk Tibi bácsiékat, ők a BX miatt érintettek a Citroen dolgokban, riasztó dolgokat nem mondtak, ahogy hallottam. Telefon a tulajnak, még a városban vagyunk, ennyiért elvinnénk. Jólvan, vigyék, jött a válasz, belül hatalmas vigyor, igen, 2,1-es Xantia! Megírtuk az adásvételit, indulunk haza, kútnál tankolás, én vittem a Renault-ot. Mondtam édesapának, hogy majd a pálya vége felé kicsit ideadhatja, onnan már hazavezetem. Erre épphogy felmentünk az autópályára, már áll meg a kútnál, matricát vesz,és odajön hozzám, hogy itt van, hozzad, te beszéltél rá. Na szóval így került hozzánk ISWán, a sötétzöld király :D A kis Pugot feltettük a netre, egy nevetséges összegért meghirdettük, és már úgy látszik, el is kelt. Egy nő venné meg, aki összecsukta a zastava-ját, és kéne neki sürgősen egy másik.Szegény Pugot sajnálom, csak ez volt az első autó, nagyon sok szép emlékem fűződik hozzá, és ha lenne pénzem, megcsinálnám veteránnak. De sajnos nincs. Ennyi kocsit viszont nem tudunk fenntartani.Remélem jó kezekben lesz, és legalább úgy fognak vele bánni, ahogy mi tettük.
-------------
Most, hogy itthon voltam, jártam zenekarra rendesen, és egyre erősebb bennem az elhatározás, hogy Diára még gondolni sem érdemes. Próbálok nem ránézni próbákon, bár bevallom, nem könnyű. De mielőtt bárki félreértene, nem, egyáltalán nem vagyok szerelmes meg semmi ilyesmi, csak régen olyan jó volt vele beszélgetni, meg elszórakozni, meg minden, de úgy látszik, mára már csak egy ember vagyok neki a sok közül. És azért ez nem jó érzés. Ugyanígy vagyok Ákossal kapcsolatban is, ha én keresem, akkor beszélünk, de magától semmi. És tudom, egyrészt én vagyok a hibás,  mert kereshetném gyakrabban is, vagy nemtudom, de ebben a januári itthonlétben sem volt annyi időm, hogy átmenjek hozzá beszélgetni. Mert tényleg nem volt annyi időm. Mindig csináltam valamit, mindig kellett valahova menni,  sosem volt olyan napközben, hogy unatkoztam, és nem tudtam magammal mit csinálni. Ez van. Jártam Kiccsúhoz, hetente többször is, mert legalább most járjak, amikor itthon vagyok, és tudok.26-án, a születésnapján együtt voltunk, és úgy terveztük, hogy az enyémen is együtt leszünk, ami tegnap volt. Viszont emiatt az időjárás miatt nem tudtam elmenni,vagyis pontosabban ő hívott fel, hogy ilyen útviszonyok között inkább ne menjek, nehogy elakadjak valahol, vagy valami komolyabb baj legyen. Pedig szegény 21 sütit sütött nekem, ő, egyedül. Rossz volt, hogy nem tudtam menni, rosszul éreztem magam, és menni akartam, de tudtam, hogy neki van igaza. Így nem maradt más, csak a beletörődés, és az msn. Párkapcsolati problémákról most igazából nem tudok beszámolni, úgy érzem, jól megvagyunk Kiccsúval, viszont az ő egészségi állapota miatt aggódok. De ezt nem részletezem.Február 4-én volt a születésnapom, és pont ekkorra jött meg a nagy havazás, a szél, és a hideg. Attiláért be kellett menni a munkahelyére, és el is terveztem, hogy ilyen körülmények között a Galloperrel simán elvágtázok, de nem, csak azért nem állunk ki vele. Utólag megtudtam, azért nem akarta édesapa, hogy azzal menjek, merthogy elég egy autót összesózni. Nem akartam mondani, hogy -8 C alatt nem sóznak, mert nem olvasztja fel a havat. Így a Xantiával mentem, mivel a Renaultban meg ledermedt a gázolaj. Az út egyáltalán nem volt eltakarítva, a hó pedig úgy vezette a kocsit, mintha valami nagy homokban vezetnék. De mindegy is, hazahoztam Attilát, este meg zenekar, oda is Xantiával ,még nagyobb hóban, kellemes volt. Bár azért Iswánnal mindig jó közlekedni, élvezem a közös utakat :) Más egyebet nem nagyon tudok mondani, születésnapi kis köszöntőt írt Ágota, de úgy érzem, vele is egy Diához hasonló vágányra terelődött a dolog. Szomorú azért ez, mert én szeretném megtartani a kapcsolataimat, de lassan úgy érzem, elveszítem a barátaimat, részben önhibámon kívül. És ez nagyon rossz érzés. De nincs mit tenni, az élet megy, az ember sorsa alakul, reklamációnak helye nincs.
Legyen elég ennyi, ha lesz mivel, jövök legközelebb is :)

Na hát akkor mindenek előtt boldog új évet mindenkinek így 2012 elején, legelső idei bejegyzésemben.  Tudom tudom, idejére sem emlékszem, mikor írtam utoljára, de hát ez van, ilyen a suli, elveszi az ember idejét a dolgoktól. Szerencsére túl vagyok mindkét vizsgámon (igen, mert 2 volt), matek és anyagismeret is letudva, ettől jobb jegy nincs is, (bár szebb lenne :D) és mostmár februárig szünet itthon. Nem mondom, annyira nem volt rossz ez a félév, de jól kitosztak velem, mert rengeteg tárgyból nem indul keresztfélév, mert nem fizetik a tanároknak, így alig lesznek óráim következő félévben. Ez bizonyos szempontból jó, bizonyos szempontból nem. Például a tanulmányaim szempontjából tragédia. De így lesz időm eljárni edzeni, felveszem az üzleti jogot, így nem kell megcsinálnom 6. félévben, meg még ki tudja, mi sül ki belőle. De az edzés mindenképpen fő céljaim között szerepel. De gondolom ez igazából senkit sem érdekel (bár lehet, hogy más sem, amit írok, de nemlényeg:D), úgyhogy inkább beszélek más dolgokról. Kittyvel megvagyunk, nincsenek nagy problémák, bár a szilveszter hogyismondjam... elég szar volt.
Miért? Bátorban voltunk, valami újonnan megnyílt presszóban, és mivel kocsival voltam, természetesen nem ihattam. Nem ismertem szinte senkit, Kiccsú meg elvolt Fannyval, meg ott volt Tibike is, vele meg ugye nagyon jóban van. Szóval a lényeg az volt, hogy Kiccsú ivott, jól érezte magát, én meg sehol semmi. De ez még nem lenne gond, mert úgy voltam vele, hogy jólvan, érezze jól magát, nem akarom elrontani az estéjét. Csak amikor táncoltunk, és folyamatosan a lábamra lépkedett, meg úgy kellett megfogni, hogy el ne essen, akkor azért kezdett telni a pohár... de persze észre se vette ezt az egészet, aztán a kabátom is tiszta víz lett egy malőr során, és amikor 2 körül megkérdeztem, hogy mikor akar menni, mondta,hogy még nem. Jó, akkor még nem megyünk. Én félrehúzódtam, magamban dühöngtem, vagy nem is tudom, hogy fejezzem ki magam, egy idő után utánam jött, és rángatott volna befelé táncolni. Mondtam, hogy nem akarok, mert nincs hozzá kedvem, erre "akkor menjünk,ha menni szeretnél". Egy szóval nem mondtam ilyet, de akkor már hiába mondtam,hogy maradjon nyugodtan, én elvagyok itt. Nem, ő nélkülem nem táncol (eddig azt csinálta). Aztán volt egy kis búcsúzkodás, sírás Fannyval, aztán mentünk. Hazafelé egy szót nem szólt, én sem, elbúcsúztunk, bement, én meg haza. A történethez hozzátartozik az is, hogy amikor értementem, azt mondta, hogy éjfélkor meg akar csókolni, hogy az egész év olyan boldog legyen, mint az a pillanat. Na hát éjfélkor márpedig előbb kívánt boldog új évet meg puszilgatott mindenkit, minthogy egyáltalán felém forduljon. De én nem szóltam, tisztában voltam vele, hogy ivott, most minek csináljak jelenetet. Na de mindegy, ez van. Most hirtelen nem tudom, hogy egyáltalán hol is tartottam, mert már másodjára fogok neki ennek a posztnak, de visszaolvasni meg most lusta vagyok. Nézzétek el nekem, ez van. Ezentúl igyekszek gyakrabban írni, remélem sikerülni is fog :D

Meglepő, hogy valaki(k) még mindig olvassák a blogomat...
Már egy jó ideje felhagytam a posztolással a suli miatt, egyszerűen nem volt rá időm, és mivel egy hét múlva matekvizsga,addig nem is lesz semmi újdonság...
Inkább szurkoljatok,hogy sikerüljön :D

Na...megint itt. Tudom,hogy nagoyn régen írtam már, de valahogy nem jutott időm a posztolásra. vagyisj utott volna, ha szánok rá, de nem szántam, mindig csak halogattam, hogy kéne írni,kéne írni, na de majd hétvégén ha hazamegyek, vagy majd,ha este lesz egy kis időm, szóval mindig találtam valami kis ürügyet, hogy akkor éppen miért ne. De most rászántam magam végre, úgyhogy lássuk mi van itt.A kérdés az, hgoy hol hagytam abba, szóval honnan kellene folytatnom, de ezt innen a buszról elég nehéz lenne megmondani. Ezért inkább random elkezdem írni a dolgokat. Szóval megkezdődött az egyetem, újra RP koli. Szeptember elsején, csütörtökön költöztem fel, előző nap írtam egy e-mailt Annának, hogy megyek, meg hogy jó-e nekik, de válasz nem érkezett rá. Másnap hajnalban indultam is, újra a régi környék, a szokásos útvonal. Mint kiderült, Annáék nem kapták meg a levelemet, szóval elég meglepetésszerű volt a dolog számukra. De ne mvolt senki a szobámban, úgyhogy be tudtam cuccolni, az ágyneműtartóból meg ki, mivelhogy nem hoztam haza nyárra csak a fontosabb dolgokat. /Meg hát direkt ezért mentem fel korábban, hogy ki tudjam pakolni, meg hogy rendezkedjek, mert ha vasárnap este mentem volna fel, hétfőn már suli,és hogyismondjam...az úgy kicsit necces lett volna./ Szóval beköltöztem, megtudtam, hogy Sanyi elment, bevonult győrbe kispapnak, remélem ott jobban emgy sora,mint itt. Természetesen ha valaki elmegy, valaki más jönni fog előbb vagy utóbb, és jelen esetben az előbb következett be. Délelőtt beköltöztem, dél utánnemsokall már itt is volt az új szobatársam, Máté. Kicsit furának tartottam, vagy lehet inkább azért,mert már hozzászoktam Sanyihoz, hogy beszélgetünk, meg minden, vele meg úgy semmi. Összeraktuk neki az asztali gépet, úgyhogy azon tud netezni,és netezett is, aztán pár napon belül kiderült, hogy el kell mennie Kaposvárra beiratkozni, és hogy egy héttel később kezdődik neki a suli, úgyhogy megy hazafelé. Mondom okés, aludtam már egyedül, nem visz el a kóku, sőt...El bírnám viselni, ha egyedül lennék abban a szobában. Aztán 19-én nem jött fel, mert kiderült, hogy balesete volt,belelépett valami vadázscsapdába vagy mibe erdőjárás közben, de holnap elvileg már jön.Más változás nem történt a koliban, a többiek maradtak, és hogyismondjam...mióta fent vagyunk, úgy érzem, mintha azért kicsit jobban megnyílnának az emberek, mint előző félévben. Aztán mint mondtam,beindult a suli, jött a sok elsős, meg végre találkoztam a régi arcokkal is, ami azért kicsit enyhítette a honvágyamat. Matek harmadjára, végre egy jónak tűnő tanárnál, a gyakvezető megint Piri,ő volt első félévben is, bár kicsit csodálkoztam, amikor megismert. Azért remélem idén már jobbak elsznek a dolgok.Sziltan elég durvának látszik, a műábra meg a szokásos, szóval ismerősek a dolgok, a gyakvezető Partizán, szóval a házikkal kapcsolatban nem számítok problémákra.Mobil gépek 2 tetszik, ez a földmunkagépek nem is olyan rossz, meg most hgoy voltunk a Caterpillar országos forgalmazójának telephelyén, végre testközelből is próbálhattuk a gépeket.De azért a 60000ccm-es generálozott motor odacsapott rendesen :D Tomávalmég kevesebb órán vagyo kegyütt,mint tavaly, de azért szegről-végről végülis minden órán van ismerős, csak elgfeljebb ekresni kell.Idén nem vettem fel mellékes tárgyakat, inkább legyen kevesebb órám, és akkor talán többet tudok koncentrálni a fontos tárgyakra, mert valahgoy haladni kell. Mivel kéthetente megyek haza, zenekarra sem tudok oylan rendszerességgel járni, de hát most ez van, értse meg Misi bá, vagy akkor mondja azt, hogy legközelebb vigyem be a ruhákat is, aztán jólvan.Dián már rég nem filózok, de Dórival se beszélek, mert semmi értelme.Nem érdeklek én igazából senkit (és aki azt gondolná,hogy Kittit igen, az majd lejjebb meglepődhet).Szóval a suliról kb ennyit, történtek azért itt más dolgok is. Dorka nyáron ugye a Balatonon dolgozott valami hajón, Attila meg Gyöngyösön, aztán Dorka barátnője lebuktatta azt a ribancot, aki már egy hete nem dolgozott,hanem egy majd' 40 éves pasival enyelgett odalent. Hát nem mondom, amikor Attila megtudta,már az is nagyon durván kikészítette, de amikor kdierült, hogy már két héttel azután elkezdődött a dolog, hgoy nyár elején lement, és hogy amikor Attila lement hozzá, akkor nem volt benne annyi tisztesség és becsület, hgoy elmondja neki, hgoy mi van, azért az már durva...De hát...fasz kellett neki, megkapta. Amikor Dorka hazajött a Balatonról gyöngyösre, pont azon a hétvégén volt a diplomaosztója, és Attila sajnos nem tudott elég határozott lenni,és hagyta, hgoy ottmaradjon addig az albérletben. Én meg kimentem hozzájuk, mondom azért Attila se legyen egyedül, meg ha van valami,akkor én kiosztom de rendesen azt a csajt. ott volt Dorka anyukája is a diplomaosztó miatt, és ő is mondta, hogy most ugyan nem,de ha hazamennek,akkor fog beszélni Dorkával. Azán vasárnap hazamentek, énis elmentem ne sokkal ezután, Attila meg maradt egyedül. Dorka később még egyszer feljött,és ott aludt a másik szobában Attilánál,mert ment le a Balatonra! Azért ez a nem mindegy... Utána Attila összepakolta a cuccit, meg mondta,hogy azért mostmár ideje lenne elvinni, de Dorka meg még pattogott neki, hogy most miért ilyen vele, meg miért kell a fejéhez vágnia, hogy mit csinált,meg hasonlók. Attilának ezerszer elmondtam, hogy hasonló helyzetben én már akkor kiraktam volna a cuccát az ajtó elé,amikor megtudtam,hogy mit csinált, nemhgoy még itt (Attila szerint) "éreztetem vele, hogy mit vesztett". De midnegy, ő így csinálta, kész,ez van. Időközben lett két aranyos kis tacskófélénk, de az egyik sajnos már elpusztult, ha minden igaz valamilyen vírus miatt. A másik megmaradt,így legalább Fickó sincs egyedül,de azért kicsit furák együtt, ahogy egy törpe meg egy németjuhász rohan a kapu felé :D Otthon nincs sokminden, Gallopereztem a hétvégén, mert a másik kettővel elmentek dolgozni Csabiék, és hétvégére a nagyokkal jöttek haza. Elég jó volt, kicsit toltam is neki, krúzoltam is, vettem egy FM transzmittert,szóval  már a zenéket is én válogattam. De erről megint ennyit. És akkor jöjjön a szorosabb értelemben vett "magánéletem, Kiccsú. Tudtam, hogyha feljövök vissza pestre, nehezebbek elsznek a dolgok, főleg így nyár után, hiszen rendszeresen találkoztunk, és mindketten hozzászoktunk ehhez. Ráadásul így, hgoy kéthetente járok haza, csak tetéződtek a dolgok. Állandóan bennem van az érzés, a félelem, hogy elveszítem, hogy amíg én itt vagyok fent , addig otthon ki tudja, hányan környékezik meg, és mit akarnak vele, mivel próbálják elvenni tőlem.Eddig ugye balázska volt a címlapon, de most feltűnt tibcsiiike, akinek semmi izma nincs, és mégis állandóan azt pofázza, hogy  így feszül a pólóm, úgy feszül a pólóm, ezeknek az izmoknak kel laz alvás, meg húú,megyek edzeni, bár ilyen izmokra nem is kellene, satöbbi. szóval oylan tipikus csapnám fajta.A lényeg az, hogy nyár végefelé felvette Kiccsút msn-re, elkezdtek beszélgetni. Ahogy beszéltem kiccsúval, kdierült, hogy minden nap ráír msn-en, meg beszélgetnek, meg minden. Ebből azért már leszűrtem, hgoy mit is akar aza aköcsög, de  Kiccsú azt mondta, hogy nyugodjak meg,tudja kezelni a helyzetet,és ha akarom,akkor nem fog ezután beszélni vele. Akkor újra elmondtam neki ,hogy mennyire félek, hogy elveszítem, és hogy ezt nem akarnám,mert szeretem őt. Azt mondta, hogy jó, rendben, nem fog beszélni vele. Most hétvégén hazamentem,és rámásoltam a naplózott beszélgetéseit a pendrive-ra. Tudom,nem szép tőlem, hogy ezt teszem,de sose mondtam neki,vagy vontam felelősségre amiatt, amiket írt másoknak. Ahogy a szeptemberi beszélgetéseket néztem, a legtöbb emberrel ilyen 0-200KB körüli mennyiséget beszélt, én voltam valami 2500KB környékén, a listavezető pedig eza a tibcsigyerek, valami 3700 KB körül. Tehát többet beszélt vele,mint velem,akivel minden nap beszél. Kérdezem én, akkor hogy is van ez a "nem beszélek vele ezután" dolog? Tegnap hazaértem Kiccsútól 1-re, hajnal 4-ig az ő szeptemberi beszélgetésüket olvastam. Olvastam, és fizikailag remegtem,görcsben volt a gyomrom attól,amit láttam.Kiccsú tudta,hogy mit akar tőle az a kölyök, és aza a kis köcsög is tudta, hogy Kiccsú tudja, ennek ellenére ahogy haladtunk előre a szeptemberben,egyre jobban alakultak a beszélgetések. Jöttek az ígért puszik, a fogadás, hogy pucéron szaladgál az udvaron, és akkor lesz bikinis kocsimosás, meg főz neki pudingot Kiccsú, ha megcsinálja, és elhangzottak olyan mondatok is Kittitől, hogy "jó a párkapcsolat, csak az olyan nem,amiben én vagyok", meg "ha nem fogok kibékülni Bandival, akkor neked szólok először" és csúcspontként a "néha azt gondolom inkább ne lenne"... Nem kell mondanom, ahogy haladta melőre a szövegben,egyre apróbb szilánkokra morzsolódott a szívem, míg a végén már azt is tudtam, hgoy boxeres képeket küldött magáról az a kis köcsög, Kitti meg persze meg is nézte,és adta alá a lovat, majd azt tippelte, hgoy milyen boxer van tibcsikén, és végül pénteken kamoztak is. És amikor én péntek este kérdeztem Kiccsútól, hgoy miért van bekapcsolva a kam, csak annyit mondott, hogy "hát mert nem szoktam kihúzni". Aham,persze.Tehát nem is az fáj, (dehogyisnem,kurvára fáj az is) hgoy ezt az egészet megcsinálta,hanem hogy a szemembe hazudott. Egyszerűen a szemembe hazudott.Nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, enni sem tudtam, reggel megcsörgetett, én pedig mondtam neki, hgoy jöjjön már fel msn-re. Kapcsoltattam vele kamot, közben egy txt-be kiszedtem a legfájóbb részeket a szövegből, elküldtem neki,és felhívtam telefonon. A kam azért kellett,hogy lássam a reakcióját, a telefon pedig hogy halljam. persze amikor meglátta,egyből ekezdett sírni,de én csak annyit mondtam neki, hogyne hívjon,mert nem fogom felvenni, és ne írjon sms-t,mert olvasás nélkül törlöm, és kiléptem az msn-ről. Persze utána egyből hívott, vagy 3x ki is nyomtam, utána pedig kikapcsoltam a telefont. Elmentem templomba, hazajöttem, bekapcsolom,már vár az sms,hogy mennyire sajnálja,meg hogy csak játszott tibcsikével...De nem tudom,ezek után hogy higgyek neki, hogy bízzak benne úgy, mint ezelőtt. Ma hívta tibcsikét korrepetálásra,mert németből megy a fiú, de persze ezt sem mondta nekem. Na mindegy.Most itt tartunk, fogalmam sincs mi lesz a vége, de sok jóra nem számítok. De valahogy biztosan lesz, ezt az egyet tudom. Szóval ennyi,a legközelebbi posztomig pedig ahoj bobojka...

Lassan azt is írhatnám, hogy új blogot kezdek, annyira régen írtam már. Ennek oka egyrészt az idő hiánya volt, másrészt meg az emberiség kezdete óta létező PatóPálos "Ej, ráérünk arra még!" gondolkodásmód, ami nálam valahogy úgy jött ki, hogy "áhh, most fáradt vagyok, majd holnap este megírom a következő bejegyzést..." A holnap este meg valahogy sosem jön el, mert mindig egy nappal előttem jár a piszkos fajtája. De lényeg a lényeg, most itt vagyok, belekezdtem végre, meglátjuk meddig jutok.
Szóval az utolsó bejegyzésem már több mint egy hónapja volt, és abban se írtam valami sokmindent, de azért megpróbálom összefoglalni a "lényegesebb" eseményeket.
Szóval szünet van, a hétköznapok rohannak, javarészt itthon vagyok. Mostanra már elkésztült mindkét Simson, az S50-est le is festettük, csak a felnik maradtak hátra. Diával próbáltam felvenni a kapcsolatot, mert kicsit hiányoznak a beszélgetések, hiszen vele úgy tudtam beszélgetni bármiről, mint ahogy a fiúkkal se. Ahhoz képest, hogy egy bő fél éve még mennyire mondta, hogy szeretné, ha tartanánk a kapcsolatot, és beszélgetnénk, most sehol semmi. Egyszerűen leráz, és kész. De hát jó, ami nem megy,nem kell erőltetni. Kiccsúval voltunk dikkóban vagy kétszer, de hát ott annyira nem volt semmi, hogy szinte említésre sem kellene méltatnom őket. Gergő viszont szervezett egy szalonnasütést még valahogy június végén-július elején, amire - mivel más nem volt itthon - a Galloperrel mentünk :D Jó volt ez a kis találka, csak hát az időjárás nem kegyelmezett, és elkezdett esni rendesen. De hát ez a mi kedvünket ugyan nem vette el, esőben legalább valami feelingje is van, meg akik nem vezettek (nem úgy mint ÉN) azok Gergőék különleges diópáleszükkel tarthatták melegen testüket. De mindent összegezve egy igazán jó kis este volt, azt kell hogy mondjam :) Nem is olyan régen, egy vagy két hete az ofővel beszéltünk le egy kis összejövetelt, amiről megint - szinte - csak jókat tudok mondani. Azért szinte, mert a vége felé már én sajnáltam szegény tanárnőt, aki csak ült és nézett, és hallgatta, ahogy a többiek beszéltek. Ennyi erővel összeülhettünk volna valahol, ahol kibeszéljük a dolgokat,és aztán mehettünk volna tanárnőhöz. Mert azért én is kellemetlenül érezném magam, ha én lennék a házigazda, és a vendégek kb levegőnek néznének. De ez csak az én véleményem, szóval erről ennyit. Utána még maradtam bent egy kicsit, Gergőékkel elmentünk a piachoz, meg később jött Nyakas is, szóval volt kivel beszélgetni. Más társasági összejövetelen nemigazán voltam, mert egyszerűen nem volt rá időm. Kiccsú egyszer elment a Kikötőbe, de én nem mentem vele, mert egyrészt hullafáradt voltam, másrészt meg kicsit úgy érzem, mintha úgymond csak a "sofőr" szerepét tölteném be. Előtte volt Peti szülinapja, szóval először ott voltak, aztán meg átmentek a dikkóba folytatni.
Hát...mitmondjak, kicsit sok volt az alkohol, amit elfogyasztott, mondta is másnap, hogy nem igazán emlékszik mindenre, hát gratulálok... Ez van, ha én nem vagyok ott. Tudja, hogy mindig azt mondom, hogy egy részeg nőnél aligha van visszataszítóbb látvány (ezt így egyvalaki óta mondom...), úgyhogy amikor ott vagyok, akkor nem iszik, csak keveset. Ha meg nem vagyok ott,akkor nesze... Ráadásul most meg fent van Pesten, nyaral, már lassan 3 hete...Tegnapelőtt voltunk másfél évesek,  és mivel nem engedték, hogy együtt menjünk fel, és ott legyek vele pár napig, ezért tegnapelőtt mentem fel hajnalban, és este meg jöttem haza. Ez azt jelenti, hogy fél3kor keltem, kocsival be Nyíregyre, onnan vonattal fel Pestre, este meg ugyanez visszafelé, és este fél10re itthon is voltam. Összesen kb bő 7 óra utazás. Nem mondom, megérte, mert jó volt látni, jó volt vele lenni, mert amikor megláttam, akkor jöttem rá igazán, hogy mennyire is hiányzott. Jó is volt minden, nem mentünk sehová, csináltunk képeket, ő csinált nekem reggelit, amiért kezeskedem is vagy 10x a nap folyamán, ő pedig az én hálámat viszonozta. Átküldtem neki a képeket amiket csináltunk, mondta,hogy majd ő megvágja, mert ezt-meg azt le akar vágni róla, aztán majd úgy felrakja őket, addig én ne csináljam. Erre tegnap, miután tegnapelőtt fél3tól este fél11ig nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, kelhettem reggel7kor. A boltban el aztán meg vissza kellett pakolnom egy raklapnyi üdítőt, utána meg elmentünk Napkorra, és a 41-esen kellett hazahúzni egy A3-ast. A lehető legrövidebben csak annyit erről, hogy nem a legbiztonságosabb útszakasz, az az igazság... Naszóval, miután hazaértünk, leültem vagy 20 percre a gép elé, mert eszembe jutott egy kis képrejtvény, a Club Rotation, amit Tomi meg is fejtett. Ezt felraktam fészbúkra, nem volt több 5 percnél. Utána mentem is ki, mert édesapával szedtük szét az Audit, ami elég durván megmihálylott...Közben beszaladtam kajálni egy kicsit, akkor megint felnéztem fészbúkra, bejelentkezek-kijelentkezek, nem volt hosszabb. Erre amikor este felmegyek, látom Kiccsú írt egy levelet, amit most idézek:
"látom értelmetlen képeket volt időd feltenni de rólunk meg egyet sem na mindegy, ahogy gondolod..... jjah és h csak tudd nem hiszem h ma tudunk besz mert pihennem kell .... mert történt vmi velem.. ha irtál volna mikor feljöttél ide fészre akkor tudnád.... sajnálom"
És akkor ne marjam meg magam, és ne tépjem ki a hajam idegességemben...
Merthogy a fészbúk chat kijelzi, ha fent vagyok, annak ellenére, hogy a chatből ki vagyok jelentkezve. És hogy én milyen egy köcsög vagyok, hogy nem írtam vissza, mikor ő írt, amikor amit a chaten írt,azt én később kapom meg üzenet formájában. Hát nagyon jó volt a tegnap estém, erről ennyit. Utána igaz valamennyire megbeszéltük, de megmondtam neki, hogy gondolkozzon el azért ezen a dolgon egy kicsit. Este meg még írja nekem, hogy Jancsikának szülinapi bulija lesz, úgyhogy hamarabb hazajön, és hogy én akarok-e menni. Mert először úgy volt,hogy hazajön elsején,aztán mondta, hogy valószínűleg csak negyedikén fog, most meg hogy negyedikétől hamarabb, Jancsika bulija miatt. Itt kicsit azt éreztem, hogy engem kb szarba se vesz, mert ha hiányoznék neki, akkor hazajönne elsején. De mivel annyira nem hiányzok, ezért maradt volna negyedikéig, de a buli közbejött, úgyhogy hamarabb hazajön. Szóval erről meg ennyit. Biztos hogy csak én kombinálom ezt a dolgot túlságosan, de azért van ami szarul esik, még ha nem is teszem neki szóvá. Ő meg nem veszi észre, de majd énis elmegyek Tomával meg Zoliékkal bulizni Nyíregyre, aztán hátha magához tér...
Egyenlőre ennyi.

Hát jah, már április eleje óta nem írtam, de egyszerűen nem volt rá időm.
Egyrészt ott volt a suli, rengeteg ZH év közben is, másrészt meg Sanyi mellett nem nagyon akartam próbálkozni vele. Elmesélni sem tudom, mi minden történt azóta, konkrétan leírni meg nem is akarom, mert nem sok mindenre emlékszek. Sok volt a ZH, rengeteget tanultam, az Anyagismeret pótpót tényleg lehetetlen feladat, a Matek ZH pontlevonása a "lehetne tisztább" indokkal pedig egyszerűen fenomenális.
Már vége a vizsgáimnak, szóval ennek a félévnek is, és elmondhatom, hogy eredményesebb volt, mint az előző. Igaz, sok szabvált vettem fel, de a bennmaradásért kénytelen voltam. Viszont meglett az eredménye, sikeresen neveztem a következő félévre, megvan a Mikmak és a Statika is, és talán még egy kevés ösztöndíjat is fogok kapni. A következő félév pedig remélem még ennél is jobban fog sikerülni, ugyanis csak a főtantárgyakra koncentrálok...
A vizsgákról nem beszélnék sokat, kínkeservesen, vért izzadva, de meglett mindkettő, elégedjen meg mindenki ennyivel.
Itthon vagyok, szünet van, csinálgatom a dolgaimat. Ma pl. szétszedtem az S50-est, holnap még folytatom talán, vagy majd meglátjuk.
Kiccsúval megvagyunk, bár most perpillanat épp nem a legjobb a hangulat, de ez van, ezt kell szeretni, egyszer biztos lesz ez még így se.
Egyenlőre legyen ennyi, mostmár lesz időm, beindítom a gépezetet, és rendszeresen írom majd a posztokat.
És köszönöm a válaszokat mindenkitől.

A statisztikákat figyelgetve látom,hogy mostanság kicsit megugrott a "nézettségem", aminek persze felettébb örülök :)
Lassan jelentkezek új posztokkal is, csak most így félév vége felé szabad percem nincs, annyi zh van...de igyekszek :)
Viszont lenne egy kérdésem: Gyarló ember vagyok, engem is hajt a kíváncsiság, mégpedig leginkább aziránt, hogy ki(k) olvassa/olvassák ilyen nagy "szorgalommal" a blogomat :) A kommentelés lehetősége persze mindenki előtt nyitva áll, úgyhogy kéremszépen tessék csak nyugodtan megírni a véleményeket, kritikákat is, örömmel fogadnám :)

Azt se tudom, hol kezdjem ezt a posztot...most éppen Kittyvel vitatkozunk-beszélünk, de úgy érzem, teljesen felesleges, mert holnap kezdődik az egész újra...
De akkor kezdjük ott, hogy miközben felfelé utaztam, a szokásos autópályás pihenőnél megállva felhívtam Ivettet, gondoltam megkérdezem hogy van mint van, és mivel ZH-hét előtt volt, eléggé meg volt zuhanva a lány. Próbáltam belé kicsit lelket önteni, de nem hiszem, hogy nagyon hatottam rá, na de mindegy is. Pesten ahogy mentünk a busszal, ismerős volt a környék, és mint utólag kiderült, a Stadionoktól 2 villamosmegállónyira van a Zugló vasútállomás, szóval nem kell megtenni azt a nagy kerülőt, amivel eddig közlekedtem. Ahogy álltam a villamosmegállóban, lazán elment mellettem 2 Roush Mustang, egy F430 meg egy 360 Modena, valami japán driftgép (s14/soarer?), egy R35-ös Skyline, meg egy mattfekete Q7, szóval meglátszott, hogy tuningkiállítás volt. Másnap meg Ergonómia ZH, egy az egyben ugyanazt a feladatsort kaptam, mint ami a levlistán fent volt, de azt se csináltam meg, úgyhogy csak a diasorok egyszeri elolvasásában bízhattam. Másnap délelőtt leültem Tomával infózni egy kicsit az R-ben, aztán megmutatta a programot, amit neki kellett írnia ZH-n. Megcsináltuk, én meg egy az egyben ugyanazt a feladatot kaptam délután, úgyhogy nem volt nehéz megírni a dolgot, ez lett életem első 5-öse a BME-n. Viszont ennél sokkal értékesebbnek találom azt a 4-est, amit mobil gépekből kaptam, miután fél ponttal maradtam el a ponthatártól, és bementem Petihez, hogy megoldhatnánk-e ezt a dolgot valahogy. Sikerült a dolog, és ráadásul azt is mondta, hogy érthetőek voltak a rajzaim, és hogy ha a jövőben is így állok hozzá a dolgokhoz, akkor nem lesz legyőzhetetlen akadály. Közben megírtuk az ÁJGT ZH-t is, bár Kaiser "Ebben a félévben is nagyon sokan vették fel ezt a tárgyat,de nyugodjanak meg, következő félévben csak kevés embernek nem kellesz..." mondata után nem vártam babérkoszorúra. megtettem a tőlem telhetőt, majd meglátjuk, hogy alakul. Mindenesetre ha 10 pont fölött leszek, akkor mindenképpen bemegyek hozzá, aztán hátha lehet segíteni az ügyön valami helyszíni feladatmegoldással (direkt ezért hagytam az egyik lap oldalát üresen). Erről ennyit, eredmény elvileg még nincsen, majd valamikor lesz. Kedd este még volt egy Látás,nyelv,emlékezet ZH, ami kb kész röhej volt, ugyanis egy 350fős teremben (ST) 400 ember nehezen tud egy időpontban ZH-t írni. De megtörtént, ráadásul egy csoport volt, de amit ott leművelt a nép...az egyik tanár 4x szólt ránk, utána már inkább abbahagyta, mert látta, hogy reménytelen a helyzet. Meg aztán elkezdődött a XXX. Közlekkari Napok, aminek nagy részéből sajnos a koli távolsága miatt kimaradtam, de azért a hajtányversenyt nem hagytam ki :D Igaz azon az éjjelen egy szemhunyásnyit sem aludtam, de mindenképpen megérte :) Timi írt most hét elején, hogy nincs-e kedvem vele hazajönni szerdán, azaz ma, hát én meg mondom hogyabrantbanemár, úgyhogy együtt jöttünk. Eltelt az út, bár Debrecentől Bátorig elég lassan zötyögtünk, de na... előferdül. Az állomáson várt Kitty, amit szinte csak érkezéskor tudtam meg, és mivel az én buszom kb 15 perccel később indult,az övé meg pont akkor, ezért mondtam neki, hogy menjen haza,ne maradjon itt miattam 2 órát egyedül, mert én nem tudok maradni. Szóval aztán hazajöttem, ebből lett is veszekedés, de áhh... itthon nincs semmi különös, a Renault kapott egy másik küszöböt, de egyéb nemigazán történt szerintem. Délután kint segítettem édesapának egy kicsit, ami még rendesen jól esett a sok pesti ülés meg elmezsibbasztás után. Most meg este van, késő este, Kiccsúval megint túl vagyunk egy veszekedésen-kibékülésen valamilyen szinten, de erre szerintem szánok majd egy külön bejegyzést még...
 

Újra itt, újra buszon, újra úton...Vasárnap délután van, péntek óta nem telt el sok idő, de azért gondoltam írok valamit. Szóval ott hagytam abba, hogy hazafelé jövök a vonattal. Sikeresen megérkeztem Nyíregyre, elértem a buszt is, gondoltam nem ülök le,pedig lett volna helyem,de ültem eleget a vonaton, szóval inkább megálltam középen.Erre ahogy megyünk át Nyíregyen, a kórháznál ki száll fel? Márkusné tanárnő :D Ment hátrafelé, gondolom kinézett magának egy helyet, aztán úgy másra nemigazán koncentrált,mert nem figyelte, hogy ki van a buszon. Én meg mondom ráköszönök már, erre rámnéz, és tádámm! megismert :D Szóval hazafelé vele beszélgettem el, és hát mondta, hogy miket hall a gimiről,meg hogy most is van 1-2 tanítványa. Aztán leszálltam  Pócson az állomáson, telefon haza, hogy jöjjenek már ki értem, mert megjöttem, és emlékezetem szerint a busz csak 23 perc múlva jön. Hát nagy tévedés, a telefon után vagy 5 perccel már jött is egy busz, édesapa meg pont szembetalálkozott vele, és hát kicsit zavarta a dolog, hogy feleslegesen kellett kijönni értem. A Pug kipuffja még mindig úgy van ahogy volt, de én nem bánom, jó hangja van így is, főleg váltásoknál, meg motorféknél. Este én mentem kocsival zenekarra, Zoli nem jött,mert versenyen volt, Bence helyett Nándi jött, Ricsi meg csak hazafelé csatlakozott hozzánk. Szóval kényelmesen elfértünk, zenekaron meg nem volt valami sokminden, a próba elején jöttek a kicsik, Nikivel viszont csak ketten voltunk altosok, úgyhogy mondtam is neki, hogy ne sajnálja a levegőt, fújjon rendesen :) Az egyenruhához megint jött a hölgy, szóval nem kellett külön bemenni hozzá a méretvétel miatt, hanem ott és akkor megtörtént a dolog. Dia tekintete szokás szerint háromfelé járt, először nézett Pistire, hogy nem nézi-e, aztán meg vagy én, vagy Gyurka következett, de inkább Gyurkát mondanám. Főleg miután nem éppen a legkedvesebb pillantásommal néztem rá, na de erről majd később, talán egy külön bejegyzésben. Hazafelé nem volt semmi gond, miután Nándit is kitettük, kicsit megkocsikáztattam Fecót, toltam szegény kis Pugnak, de hát sosem hajtja senki, nem hagyhatom ellustulni :) Otthon szokásos esti kis netezés, msn-ezés Kiccsúval, aztán meg alvás.Szombaton délelőtt kicsit körülnéztem, mi folyik idehaza, meg levittem mamáéknak amit vettek. Mint kiderült lett egy macskájuk, vagyis pontosabban mondva odaszokott hozzájuk,de kis aranyosnak látszik. Délután leültem infót tanulni, és nem tudom, hogy ZH-n mennyit fog használni, de így megértésben nem jött rosszul ez a kis információbevitel.Aztán este mentem Kiccsúhoz, de mondtam neki, hogy előtte még bemegyek a Tecsóba veszek "felszerelést", aztán úgy megyek majd. Erre mondta, hogy ha 7 után érek oda, akkor nem csinálunk semmit, meg hogy az a 2 elég ami van. Fél7 előtt indultam pár perccel, de mondom nem érdekel, én akkoris megyek és veszek. A tervezett tankolást időhiány miatt inkább skippeltem, de a Tecsóba csak bementem, és céltudatos vásárló révén hamar megtaláltam a dolgokat. Siettem is, meg úgy akartam intézni, hogy a pénztárnál azért ne fussak össze ismerősökkel. Erre persze hogy amikor beállok a  kasszához, akkor jön mögém az az Anett vagy kicsoda, mondom akkor jajj, hopp, valamit még elfelejtettem, és csaptam még egy karikát. Addigra pont kiürült a másik pénztár, úgyhogy gyorsan le is zavartam a vásárlást, a néni kedvesen ugyan, de kis sanda vigyorral megkérdezte, hogy "Táskát adhatok?" mire én határozottan és széles mosollyal:"Nem kell, köszönöm!" Aztán ki a kocsihoz és go. Ennek eredményeként 6:54kor vagy hogy meg is érkeztem Kiccsúhoz, és vigyorogva mutattam neki az órát.Az apukája pont kint volt, és mondta is, hogy ki van lyukadva a kipufogó,meg kéne heggeszteni. De hát idő híján nemigazán kivitelezhető a dolog, meg mint mondtam, tetszik is így :D Aztán kicsit beszélgettünk még odabent Ági nénivel is, de végül csak kettesben maradtunk a szobában. Két hét hosszú idő, nem viselem könnyen én sem a távolságot, úgyhogy "rávetettem" magam szegény Kiccsúra. Erre hárítás volt a válasz, mert hogy még korán van, meg most jöttem. Jó tudom én, de na...nem tehetek róla. Szóval elbeszélgettünk, tívíztünk, aztán csak az lett a vége, hogy kicsivel 9 óra után már 10:1-re vezettem, amiből a végére már 20+ lett. Nem tudom, hogy lehetséges ez egyáltalán, hogy most vagy Kiccsúnak sikerül ilyen könnyen, vagy én tudom már, hogy kell, hogy könnyen menjen a dolog, de nekem is nagyon jó érzés, mert az okoz örömet, hogy látom rajta, hogy örömet okozok neki. (De azért olykor-olykor mindig előtör bennem a kíváncsiság, hogy vajon mással is így mennének-e a dolgok, vagy sem.)És még az is dobott az estén, hogy nem csak a "szokásos" módon sikerült, hanem máshogy is :P, annak ellenére, hogy úgy nem is szoktuk. Szóval egy igazán jó este volt, mindketten jól éreztük magunkat. Hazafelé menet nem kocsikáztam nagyon, csaptam egy kis karikát Bátorban, aztán már mentem is haza, hogy ne legyen az, hogy milyen későn megyek, meg a benzin is drágaság így mostanság. Ma reggel meg felkeltem 8kor, leültem F1-et nézni, közben tanultam az infót. Misén szokásos perselyezés, és persze hogy ott volt Anett is. Csak ránéztem, bele azokba a gyönyörű szemeibe, kicsit elmosolyodtam, és már mentem is. Biztos nem vette észre, mert hát...mindegy, hagyjuk ezt most. Aztán meg irány haza, ebéd, pakolás, ki az állomásra Pócsra. Elég sokat kellett várni a buszra, azt hittem, hogy nem fogunk beérni vele időben,de aztán mégis sikerült. Találkoztam Csengével a buszon, de mivel már leült valaki mellé, ezért Ati szomszédhoz társultam. Most meg itt ülök a buszon, úton felfelé, valahol Polgár környékén. Egyenlőre ennyi, aztán majd ha lesz valami,(ha nem xD) úgyis írok.
03.28.
Úgy gondoltam, mégsem írok külön a Diával kapcsolatos dolgokról, jöhet az ide is.
Szóval anno írtam Diának egy levelet, amiben leírtam, hogy hiányoznak a beszélgetések, meg az az egész, ahogy elvoltunk, erre jött a válasz, hogy persze, neki is nagyon hiányzik, és akkor abban állapodtunk meg, hogy akkor keressük egymást. Utána volt vagy 2 alkalom, hogy az én kezdeményezésemre sms-eztünk, meg beszéltünk msn-en is egy keveset. Aztán semmi. Dórival szoktam beszélgetni mostanság, aztán valahogy szóba került Dia, és Dóri mondta, hogy sokat gondol rám, meg sokat emleget...hát mondom nem látszik. Aznap este volt még egy pár sms-váltás, és akkoris abban maradtunk, hogy majd akkor ő ír a héten. Na ez volt lassan 3 hete, úgyhogy innentől kezdve nem foglalkoztat a dolog, mert ha tényleg annyit gondolna rám, mint ahogy Dóri mondta, akkor 3 hét alatt ki bírt volna erőszakolni magából egy sms-t. De ami nem megy, azt nem kell erőltetni...

Na megint én vagyok az. Tudom,hogy már régóta nem jelentkeztem, de ennek több oka is van. Egyrészt hétvégén fennmaradtam, mert pénteken 4től még matek Zh volt, másrészt meg ez a hetem is eléggé "összetett" volt, hiszen egymás után 3 írtam Zh-t mobil gépekből, mikmakból, és statikából. Szóval ez így egy kicsit durva volt most.Március 15-én jöttem fel Pestre, ugye már a kétágyas szobába, hiszen szobatársat kaptam.Sanyi csak 17-én jött, ha jól emlékszek, aztán az előző helyéről pakolta átfelé a cuccokat, meg még a héten is hurcolászott ezt-azt, és mindig azt mondja, hogy még van, ami ottmaradt. Sanyi teológiára jár, és nem csak vallásos, hanem mélyen vallásos. Szóval látszik rajta rendesen, hogy biztos nem szokott bulizni, nem csajozik, hanem tényleg a vallás tölti be az életének jelentős részét. Szerény fiúnak tűnik, lehet, hogy csak azért, mert hogy még új itt, de lehet, hogy tényleg ilyen. Oszkárt ismerte már régebbről, végülis az ő segítségével került ide, és hát próbál beilleszkedni a közösségbe. (sőt, szerintem már mondhatni, hogy be is illeszkedett). A konyhában mindig vannak nagy beszélgetések, késő estig is, bár azért nekem olykor már fárasztó a sok viccelődés. És ami még kicsit zavar, hogy mindig nyitva hagyja az ajtót, nem kapcsolja le a villanyt, és néha éjszaka arra ébredek, hogy iszonyatosan horkol. De ilyen egyszer semmi hang, aztán meg nagyon durván elkezd. (Mert hát engem igazán nehéz felébreszteni, de valahogy sikerül :D) De végülis ebből nincs probléma, senki sem lehet tökéletes, nekem is biztos megvannak a magam hibái, csak nem veszem észre őket. Múlt héten, matek ZH előtt találkoztam Tomával meg Marcival a J-nél, aztán úgy mentünk a ZH-ra. Ők voltak fent megnézni a mobil gépek eredményt, én is voltam fent csütörtök délelőtt vagy 3x, de sehol semmi. Aztán csütörtök délután gyakon mondta Szigeti master, hogy most mondták neki, hogy ki kell javítania még vagy x ZH-t, mert ő is kapott, csak eddig nem tudott róla. Szóval pénteken 5től lehet megtekinteni. Még szerencse, hogy én 4től 6ig ZH-t írok. Szóval a lényeg az, hogy miközben mentünk át az audmax-ba, kiderült, hogy Marfciék megnézték az eredményemet, mert az enyémet Kaiser javította, úgyhogy már ki volt téve. És persze 10 pontot értem el, miértis ne, nehgoy véletlenül sikerüljön már,ha annyit tanultam rá. Ilyen hangulatban lehet igazán jó matek ZH-t írni, amit még az is tetéz, hogy amikor bementünk a terembe, egy bácsika - próbálva hangosan - felszólalt, hogy aki matek ZH-ra jött, az takarodjon kifelé, mert itt most az elektromágneses terekből lesz ZH. Nekem aztán ugyanmindegy - gondoltam magamban -  annyit tudnék teljesíteni ezen is, mint a matekon. AZtán fél óra várakozás után  jött az infó, hogy akkor másik terem. Ez volt az a pont, amikor már úgy voltam vele, hogy szarok az egészbe, ha egy termet nem bírnak rendesen lefoglalni egy ZH-ra. Aztán megláttam a feladatokat, mondom legjobb, póton találkozunk. Aztán csak nekiálltam, elkezdtem csinálgatni amit tudtam, meg azt is, amit nem. De a helyzeten sokat nem változtatott a dolog, amikor kijöttem a teremből, mondtam is Tomának, hogy nekem mindegy mit csinálunk,merre megyünk, csak innen húzzunk elfelé... Aztán eszembe jutott, hogy venni kéne ezt-azt, úgyhogy lementünk az allee alá a spar-ba, majd fel a 4-esre, és jön a második felvonás, a villamos csak a Baross utcáig közlekedik. Mint kiderült az OTP egyik fiókjában volt valami elhagyatott füstölgő táska, szóval elkísértem Tomát egy darabig, be akart menni egy DM-be, de persze hogy bezárt 7kor. Toma sietett haza, mert Anita megvédte a diplomamunkáját, aztán ünnepeltek, hívott engem is, de egyrészt nem akartam odatolakodni, másrészt meg a hangulatom nemigazán illett volna oda. Segítettünk egy villamospótló busznak, szegény csávót beküldték a sűrűjébe, csuklóssal kis utcából villamosmegálló mellett befordulni igen nagy mutatvány, főleg hogy vagy 3centivel ment el egy Scenic mellett. Megköszönte a segítséget a fiú, aztán zúzott is tovább, mert azért a Blaha elég forgalmas csomópont, villamos nélkül kb megbénul. Én inkább felültem egy 6osra, vissza a Móriczra, onnan meg 173E-vel nyugisan hazazötyögtem. Sanyi elment haza, úgyhogy hétvégére egyedül maradtam. Szombaton lett volna egy műszaki angol meg egy statika, de elaludtam, úgyhogy skippeltem mindkettőt. A hétvége eltelt valahogy, voltam edzeni is, na az még talán egy jó dolog volt a hétvégében. Hétfőn a délutánt megint kihagytam, kedden mobil gépek pótzh, bejött Ferencz Peti, a tavalyi ÁJGT gyakvezérem, nagyon jó fej, mondta is, hogy a katyusákat tegyük el, és csak úgy használjuk, hogy ne lássa :) Végülis majdnem ugyanaz volt ez a zh, mint amit elsőnek írtam, csak most a számításokat is jobban tudtam, szóval remélem, hogy jó tanár fogja javítani, és kapok rá valami x >= elégséges osztályzatot, mert igazán jól esne már egy kis biztatás, hogy lássam, van eredménye a tanulásnak. Szerdán mikmakra nyomtattam puskát, de túl sokat nem ért, bent épphogy le tudtam ülni, mert van 2 csoportra osztva az évfolyam, jött ott mindenki összevissza. Az egyik gyerek mögöttem azt mondta a tanárnak, hogy azért jött a korábbira, mert színházba megy este. Hát mondom IKSZDÉ, ennél valami jobbat is kitalálhatott volna, de a tanár is elmondta a véleményét erről. Amit tudtam, kipuskáztam, a többit meg úgy betippelgettem, végülis nem készültem rá, szóval ha bukó lesz, nem fogok magamba roskadni. Tegnap nem is mentem előadásokra, tanultam a statikát, mert muszáj megcsinálnom. A ZH-n csak a mi tanárunk volt bent, rendes is volt, járkált, segített, aztán mondta, hogy ezt maguknak 6-ra be kellene fejezni (5kor kezdtünk). Erre leült, 5:45-kor megkérdezi,hogy kész vagyunk-e már? Hát persze hogy nem voltunk, erre mondta, hogy ő már igen :D Végülis a ZH nem volt nehéz, ha nem lesz meg, az csakis kizárólag az én hibámból fog történni. Zh után megint lógó orral mentem vissza a koliba, de aztán Kiccsúval beszélgettem, kamoztunk, és azért valamivel jobb kedvem lett. Lefekvés előtt még összepakoltam, mert bár 8:23-kor indult a vonatom, előtte elmentem még edzeni, aztán reggel nem akartam senkit se felkelteni a pakolással. Így felkeltem 5kor, bár igaz, elgondolkodtam rajta, hogy visszaalszok, nem megyek én edzeni. De eszembe jutott, amit Attila mondott még a múltkor, hogy neki is van olyan, hogy nincs kedve menni, de ráparancsol magára, és mégis megy. Hát én is így voltam magammal, elindultam hát 6kor, szerencsére éppen elkaptam a buszt, így nem kellett a Bosnyákig gyalog mennem, aminek az értékét csak utólag tudtam meg. Ugyanis miután feljöttem a teremből, és indultam a vonathoz, a westend mellett sétálva (mert ugye csak 8kor nyit,így azon keresztül nem tudok menni) egyszer csak elszakadt az utazóm vállpántja, pont úgy, ahogy anno a másikon is. Szóval csak a nyugatiig kellett cipelnem, és szerencsére már a vonat is bent állt, egyből fel is tudtam szállni. De megint villantott a MÁV, 60 személyes kocsikat rakott össze, de a normál, 80 személyes kocsik helyjegyeit adta el. Szóval volt pár ember, aki csak így keresgette a székét, de hiába, mert nem volt olyan a kocsiban. Szolnoknál meg megáll mellettem egy szép hölgyemény, és mondja, hogy az ő jegye is ide szól. Hát mondom ennél nem kell jobb - gondoltam magamban - átadom én szívesen, azon ne múljék, legfeljebb átülök valahova, de mondta, hogy semmi gond, leül máshová, szokott ilyet csinálni a MÁV.Szóval most így vagyok valahogy, Hajdúszoboszló után, úton hazafelé. Igyekszek mihamarabb jelentkezni, de ez attól is függ, hgoy mennyi időm lesz, mert jövő héten megint ZH-k tömkelege, szám szerint 4, vagyis én ennyiről tudok.
Addigis a legjobbakat mindenkinek :)

Na megint ittvagyok. Újra a buszon, újra úton Pestre, egy újabb hét kezdetén. És hiába van márc. 15, hiába a "hosszú hétvége",a pénteki matek zh és a szombati tanítás miatt ugyanúgy 4 napot fogok suliban lenni, mint ha "normális" hetem lenne. Csak egy vasárnapnyi szünet lesz a hétvégém. (Amit valószínűleg reggeltől estig végigtanulok, annyi zh lesz majd utána a héten. Szóval erről ennyit. Nem is tudom igazán, mi történt az utolsó poszt óta, eltelt egy hét, készültem a pénteki járművek és mobil gépek zh-ra, még a szerdai edzést is kihagytam miatta (bár igaz abban lustaság is volt bőven).A hétfő eltelt, mivel nem volt álomkutatás, így már 4kor elindulhattam volna haza, de adtam magamnak egy kis szabadságot mikmakról is, így már délben elhagytam a sulit. A délutánra már nem emlékszek igazán, de biztos, hogy mob.gépek tanulással telt, mint minden délután a héten általában. Kedden nem volt sokminden, végre az infó előadásom nem ütközött a metekkal, így beültünk infóra, persze a délutáni gyakra tanultam, mert be lett ígérve a beugró. Gyakra nem is a mi tanárunk jött be, mert neki valami dolga volt, úgyhogy csak később futott be. Így a beugró elmaradt, cserébe írtunk egy programot, és megbeszéltük, hogy 3 hét múlva zh. Elég messze van még, ráérek majd akkor félni tőle, ha odaérünk, addig meg lesz még másból elég. Szerda délelőtt ugye tanultam, mert laborom nem volt. Mechára bementem, de a tőzsdei spekulációt megint kihagytam, annak ellenére, hogy holnap abból is zh-zok. Ez van, nyomtam magamba a vasúti járműveket, és a csütörtök után bizony péntek következett, a zh-írás napja. (előzetesben annyit, hogy csütörtökön volt konzultáció Csaszival, és a végén elhintett egy olyan mondatot, hogy majd következő félévben találkozunk...) Amikor megláttam a zh-t, valahogy felvillant bennem ez a mondat, bár a számítások régebbi zh-kból lettek szedve. Az elmélet viszont...összeválogatta a fiú a szivatósabb kérdéseket, a nehéz rajzos, diagramos-ábrázolós fajtákat. Mondjuk számolásból is jobban szeretem úgy megkapni az adatokat, hogy ez ennyi, az meg annyi, nem úgy, hogy ezt az értéket ez a xy arctgh a kilencmilliomodikon-z cosh k a harminckettőegésznyolcvanhatodikgyök alatt függvény adja meg. De hát meg kell dolgozni minden egyes J4-es kreditért, ezt megmondták az idősebbek is. A zh után egyből irány a stadionok, busszal valósítottam meg a hazautat, és már negyedkor sor volt a háromnegyedkor induló busz előtt. Beállok a sorvégére, két idős nyugger néni bejön mögém valahová, erre azt mondja az egyik: "Ezek a fiatalok csak azért vannak itt,mert be akarják pakolni a csomagjaikat, menjünk előre!"Hát nem mondom, mit gondoltam, de ha felolvasnák, lenne dolga a sipolósembernek :D Ez az esemény viszont eltörpült a következő pillanat mellett, amikoris megláttam konyhás ricsárdkát, aki szintén ezzel a busszal jött haza. Nem is mondom, mekkora ideg jött belém, elég annyi, hogy jóóó nagy. De csak hazaértem, édesapa bejött értem, mert már nem volt busz hazafelé. Megtudtam, hogy annyira felfagyott a beton a műhelynél, hogy a Renaulttal nem tud kiállni édesapa, szombaton pedig megy Nyíregyre a Puggal, szóval csak a Galloperrel tudok menni matekozni:D Este lefekvés előtt lejátszódott a fejemben, hogy mi hogy lesz, kimegyek majd a Pápatérre fotózkodni egy keveset, erre reggel a Renault hangjára kelek...az enyhe idő megtette a hatását. Ez a hetem Pesten a spórolás jegyében telt, mivel nem maradt túl sok pénzem, és úgy gondoltam, hogy kihúzom a hetet, akármennyim is marad, így lesz fent 15K-m. Ez így is lett, igaz nem vettem szinte semmit. Szombaton már Attila is hazajött, rég volt már itthon. Édesapával kimentek délután az erdőbe, én meg matekoztam, mert tanárnő adott 3 könyvet is, hogy nézzem át őket. Szombat este voltam zenekaron is, most volt az összegző próba,de mitmondjak...Ivett  bocsánatot kért, amiért a múltkor megfeledkezett az óralátogatásomról, ami jó érzés volt, mármint az, hogy nem felejtette el, még akkor is, ha esetleg innen a blogról jutott eszébe. Lesz új egyenruhánk, amihez a méretvétel a pénteki próbán lesz, a szombati munkanap előtt, szóval biztos vagyok benne, hogy nagyon kevesen lesznek. De mondjuk Misibá is gondolkozhatott volna, hogy ha azt mondja a szabó, hogy legyen pénteken, akkoris kitalál valami kompromisszumot, hiszen nemcsak neki érdeke, hanem a szabónak is, mert nagy munka=nagy pénz. Mindenesetre én biztos nem megyek haza innen Pestről azért, hogy méretet vegyenek rólam, meg amúgyis 4től matek zh. Este elmentem Kiccsúnál is, aki úgy tett, mintha valami baj lenne, vagyis jobban mondva elutasította a közeledésemet, akárhogy próbálkoztam, és amikor 100-adjára is megkérdeztem tőle, hogy mi a baj, akkor elkezdett nevetni, és monda, hogy csak szivatott... Meg hogy milyen aranyos voltam, ahogy hajtottam, meg próbálkoztam. Hát kösz, én meg azt hittem, hogy már tényleg valami baj van. Mindenesetre utána elég jól elvoltunk, a részleteket nem mesélem el. Vasárnap elmentem nagymisére, utána meg valahogy eltelt a délután, bár pontosan nem tudnám megmondani, hogy mit csináltam. Hétfőn korán keltem, hogy még át tudjam nézni a matekot, mielőtt megyek, aztán onnan 11-re hazaértem, és készültem, mert Attiláék kimentek az erdőbe,hogy hozzuk haza a fát. Jött is a Galloper, meg a traktor is, aztán édesapa hazavitte a Borát Pali bácsinak, szóval arra kellett menni, és felvenni őt. Kifelé én akartam vezetni, mert hazafelé Attial vezetett, erre csak annyit mond nekem, hogy negatív...Mondom akkor meg fákk. És így egy másodpercet se vezettem...pedig nagyon akartam.
Kiccsú meg azt akarta, hogy este menjek ki hozzá egy kicsit, de mivel láttam, hogy édesanyáék is nagyon húzták a szájukat, meg tanárnő adott még egy könyvet, amit másnap vissza kellett vinnem, inkább nem mentem. Este össze is vesztünk, mert msn-eztünk, aztán közben mással is foglalkoztam. Elköszönt, lement, utána meg kaptam az sms-t, hogy majd szeretne velem beszélgetni a kapcsolatunkról. Annyit megtudtam, hogy úgy érzi, mintha nem is érdekelném, mert hogy miközben msnezünk, mást is csinálok. De most Istenem... ha felmegyek, az első dolgom, hogy ráírok. Pesten is amikor netezek, mindig ráírok, és amikor ő lemegy, akkor általában én is megyek tanulni. Szóval minden netes dolgomat akkor intézem, amikor Vele beszélek. Vagy akár fordítva is mondhatnám. Szóval most ez az aktuális probléma. Én megértem őt, hogy szeretné, ha többet beszélgetnénk, meg minden, de ígyis elmegy naponta vagy 3 óra legalább, hogy "beszélgetünk". És nem igazi aktív beszélgetés, hanem hogy én kérdezek valamit, ő válaszol, pár perc szünet, ő kérdez valamit, én válaszolok, megint szünet. Vagy éppenséggel ha leállok én beszélni, meg minden,akkor mindig csak oksi,oksi,oksi, szóval én is érzem úgy, hogy nem is figyel rám, csak én nem teszem szóvá. Most azt mondta, hogy ne beszéljünk amíg nem találkozunk megint, és meglátjuk, milyen hatása lesz. Elég butaságnak hangzik, mit ne mondjak. Annyi "előnye" lenne, hogy akkor minden időmet a tanulásnak tudnám szentelni, ami így a zh-k közben nem egy rossz dolog. De nemtudom, mi lesz ebből még.
Lassan felérünk Pestre, meg le is merülök, szóval búcsúzok és pakolok. Majd valamikor még jelentkezek.

Naszóval... kezdjük el megint. Hétfőn írtam utoljára, szóval úgy gondoltam ideje már valami friss ropogós posztot tenni a mélyen tisztelt olvasó közönség elé. Ez a hét is eltelt, most a buszon ülök, megyek vissza Pestre, szóval időm mint a tenger. Múlt hétvégén nem jöttem haza, maradtam fent, próbáltam tanulni, ami kisebb-nagyobb sikerrel össze is jött, meg elmentem edzeni vasárnap délután a Brillbe. /Ami nagyon jó volt, mert rengeteg gép van, szinte minden izomcsoportra külön, de azért azt nem gondoltam, hogy egy bő óra edzés után még szerdán is izomlázam lesz. Direkt próbáltam olyankor menni,amikor kevesen vannak, mert nem akarok sok ember előtt megjelenni, meg égetni magam, de azért csak sikerült :D Nem voltak lent sokan, vagy 5-6 ember. Átöltöztem, aztán gyorsan kerestem egy helyet,ahol nem lát senki, és nyugodtan bemelegíthetek. Ez így is volt, sikerrel jártam, aztán nekiálltam bicepszezni, erre egyből megjelent 2 csaj. Gondoltam magamban jó, hát engem aztán nem zavar, csinálom tovább. Csak amikor láttam, hogy maga a rúd 20kg, akkor úgy beleképzeltem magam a helyükbe, ahogy meglátnak. Egy kis fiatal pufi kölyök, aki szinte csak a rudat emelgeti, az a két 5kg-os tárcsa meg elég szánalmas rajta, Na itt mondtam azt maganak, hogy nemérdekel, én csinálom. Utána átmentem a másik részlegbe, fekvenyomni, ott meg nagy gyúrós csávó, bemegyek, és így szemmel lekövet, látom a fejében, hogy arra gondol,hogy ez meg mit keres itt xD. De ez van, fogunk járni, mert kell a mozgás, meg valami normálisabb kinézet is :D/
A hétfői nap viszonylag nyugis volt, a szokásos mecha utáni szünettel, amikor is elmentem az Allee-ba, konkrétabban a Spar-ba, és "elshoppingoltam" bő fél órát egy győri édesért meg egy kakaós csigáért. De hát na... most 2 órán keresztül mit csinál az ember...a koliba visszamenni felesleges,mert jöhetek is vissza, másoknak nem volt szünet, úgyhogy nekem kellett produkálni valamit. Aztán mentem a mikmakhoz, még bő 1 órám volt, nekiálltam mobil gépeket tanulni. (Mert mikor tanul az ember? Amikor már nem tud magával mit kezdeni, és nem talál kifogást rá.) Éppenséggel nem jött rosszul a dolog, egyszer úgyis neki kellett volna ülni, így meg legalább már belekóstoltam. Pénteken ZH, szóval tanulni kell rendesen, főleg hogy nekünk több számolás is lesz benne, mint a közlekeseknek. Mikmak a szokásos módon telt, ami tudom, hogy nem jó, de egyszerűen nem lehet tenni ellene. Nem tudja lekötni a figyelmemet úgy igazán, ZH-ra mindenki azt mondja, hogy jó puska kell, nekem meg Fecó adott még jegyzetet is, amiben úgy láttam, hogy tesztek is vannak, úgyhogy abból fogok felkészülni reményeim szerint. Az álomkutatás jó volt, valami szép vendégelőadó hölgyemény tartotta, csak olykor-olykor kicsit elbóbiskoltam. /Neptunon meg most írt at anár, hogy a következő 3 előadás elmarad...MOndom oké./ Kedden végre különrakták a matekot és az infó 2-t, így nem ütköznek, szóval be lehet menni mind a kettőre. ÁJGT-re beültünk, bár sok értelme nem volt, én infót tanultam, Ádám  meg aludt xD. Infó gyakon a tanár elfelejtette,hogy beugrót akart íratni, vagyis pontosabban azt hitte,hogy most nem kell :D Szerdán volt a hét első megmérettetése, anyagismeret labor, beugróval. Szerencsére sikeresen vettem az akadályt, mindenki bent maradt, és leálltunk metallografálni :D Végülis nem volt rossz a dolog, mert elszórakoztunk, csak azért reggel 8-tól délig egyhuzamban az bárhogy számolom, 4 órára jön ki. Elég fáradt voltam, erre tisztán emlékszek, mert nem akartam bemenni tőzsdére. De aztán mégis sikerült csininek rábeszélnie, és úgy is lett, ahogy éreztem. Egyből szóba került a tőzsdejáték, meg jönnek majd az Erstétől előadni, szóval jöttek az infók. Még szerda éjjel összepakoltam, (mondjuk volta z már csütörtök is) mert már úgy akartam elmenni reggel, hogy viszem a cuccot magammal. Így is történt, csak az anyagismeret sajnos megint kimaradt, és a mobil gépek első feléről is lemaradtam (bár ez utóbbi annyira nem foglalkoztat,mert ugyanaz megy az előadáson, mint ami a jegyzetben van,sőt...) Utána mikmak, közben kérdezgettem midenkitől, hogy milyen volt a mobil gépek számolásos gyak, mert ha nem ér semmit, akkor inkább be se megyek, hanem megyek haza. A "közvéleménykutatás" eredménye alapján az utóbbi eset valósult meg, így hamarabb hazaértem, nem kellett bejönni értem az állomásra, hanem végig tudtam menni busszal. Ráadásul Bukta Ati is ott volt, szóval elszórakoztunk. A pénteki napom úgy eltelt valahogy, este zenekar volt, és mivel a múlt hetet kihagytam, úgy hiányzott is már egy kicsit. Szombat délelőtt mentem matekozni, délután meg édesapával meg Gáborékkal kimentünk az erdőre fát vágni, és én vezettem kifelé :D Ha nem kellett volna vinni az utánfutót, meg édesapa nem ül  ott mellettem, olyan off-road-ot csináltam volna, hogy a vigyor körbeérne a fejemen. De így visszafogtam magam, és szépen nyugodalmassan igényessen kimentünk. Kiccsúnak 6-ra mondtam magam, ebből a favágás miatt 7 óra lett, de sebaj. Mindjárt nőnap, vittem virágot neki is meg Ági néninek is, meg elvittem Kiccsúnak a webkamot otthonról. Nálunk úgyse használja senki, az övé meg elromlott, úgyhogy így legalább láthatjuk egymást, ha csak virtuálisan is. Nagyon jó este volt, ettünk, tv-ztünk, szórakoztunk, játszottunk, a végeredmény 18:3 :D Ami azért szerintem elég jónak mondható :D (bár nem tudom, hogy ki hogy van ezzel, mennyi sikerül egy alkalommal) Kiccsúval a héten viszonylag sokat veszekedtünk, de ezt betudom annak, hogy múlt hétvégén nem találkozunk, meg fáradtak is voltunk. Viszont itthon meg állandóan megy a téma, hogy én biztos nem tanulok odafent, mert egész nap az msn előtt ülök, és Kittyvel beszélgetek. Amiben van is valami igazság, mert tényleg sokat beszélünk, de viszonylag keveset mondunk. Ezen kéne valahogy változtatni, mert nem kéne elrontani ezt a félévet. Szóval ezt még meg kellesz beszélnem Kittyvel, és hát nem tudom, mi lesz belőle... Péntek este msn-en beszélgettem Dórival, elég sokmindent mondtam neki, de úgy érzem, hogy ki kellett adnom magamból.Mondjuk lehet hogy a tesójával kapcsoaltosan nem éppen vele kellene beszélnem... Anikóval is msn-eztem egy keveset, linkelgettünk zenéket, aztán végülis valami olyasmit mondott, hogy  kívül erősnek látszom, még ha belül darabokban is vagyok, vagy nemtudom, valami hasonlót. Van benne igazság, nem szoktam engedni, hogy más teljesen belémlásson. Egyenlőre nagyon sok újjal nem tudok szolgálni, ha eszembjut valami, úgyis jelentkezek még.

Február vége van, az utolsó bejegyzés a születésnapomon volt, úgyhogy itt az ideje már a következőnek.
Szóval a legutolsó bejegyzésem idején még nem tudtam, hogy nem kapok kolit.
Mert hát ugye nem kaptam, amit február 5-én, szombaton közöltek, és kedd délig ki kellett költözni. Kedves dolog, hagynak az embernek másfél napot, hogy találjon magának valami helyet, ahova egyáltalán a cuccát berakhatja, amit a koliból kipakolt, nem hogy még valami olyat, ahol a fejét álomra hajthatja. Na hát én elkezdtem keresni még szombaton, Gergővel lett volna elvileg közösen, de aztán mégse így lett. Ezt nem igazán részletezném, a lényeg az, hogy nem sikerült albit találni, viszont közben sikerült felvenni a kapcsolatot egy egyházi fiúkollégiummal.
Gondolom nektek is elég durván hangzik így első olvasásra, én is így voltam vele, de aztán nagyon kellemesen csalódtam. Azon a héten kb 3x voltam fent Pesten, kiköltözni a koliból, beszélni ezzel a másik kolival, meg pakolni. A végeredmény a következő: Az egyetemtől való távolság (koli szobaajtótól egyetemkapuig) 2 (igen, tényleg 2 perc, cipőhúzással együtt) percről jó 50-re nőtt, tehát nem elég 8kor felkelni, hogy 8:15-re zuhannyal mindennel beérjek, hanem kb 6 fél7 körül kell ébredni. "Kimenő" este 11-ig van, amit nem kell véresen komolyan venni, csak ha tovább szeretnék kint maradni, akkor szólni kell. Cserében viszont egy nagyon jó, új állapotú koli, közös, mindennel felszerelt konyhával, mosógéppel. Mint kiderült, nem is arról a szó szoros értelmében vett koliról van szó, hanem egy emeletes családi ház emeletéről. 4 szoba, 9 ágy, összesen 6 ember.  Saját egyágyas szoba, hozzá saját fürdőszoba, és olcsóbb, mint egy lepukkant albérlet. Utólag nem bánom, hogy ide kerültem, a távolságért úgy érzem elég kárpótlást kaptam. Erről most egyenlőre ennyit, megkezdődött a suli, mennek az előadások, gyakok, szóval éppenséggel van mit csinálni. Nagyon sokminden nem jut így hirtelen az eszembe, kétszer jöttem fel Ivettel februárban, meg is beszéltük, hogy szerdán délelőtt beülök hozzájuk órára, kíváncsi lettem volna a BGF-es hangulatra, de hát Ivett lemondta, vagyis pontosabban én kérdeztem rá kedd késő este. Szóval volt egy szabad szerda délelőttöm is. Most hétvégére fent maradtam, próbáltam tanulni, ami kisebb-nagyobb sikerrel össze is jött. Kiccsúval msn-ezgettünk, amit szintén nem részleteznék. Ma elmentem edzeni Kiccsú Kerijéhez, és hát lemegyek, átöltözök, meglátom az első olyan helyet, ahol nincs senki, mondom az jó lesz, mert akkor nem égetem magam senki előtt. Bemelegítek, leállok bicepszezni, erre egyből jön 2 csaj. Én meg teszem fel az 5 kilót mindkét oldalra... Hát, biztos röhögtek magukban a csajok, csak azt nem tudták, hogy a rúd maga 20 kiló. Kicsit érdekes volt, hogy nagy gyúrós csávók meg 1 gramm zsír nélküli csajok között mászkálok ott ÉN,  ropikarral és nagy hassal. Hát ez van, nem baj, azért jó volt edzeni egy keveset, ennyi mozgás kell. Vagyis még több kéne, amit talán reggeli futással tudok kicsit kiegészíteni. Na hát ez van, egyenlőre ennyi jutott eszembe, de igyekszek gyakrabban írni.
Majd még jelentkezek...

Húsz éves lettem én,
meglepetés e közlemény.
Bár nem más, csak egy poszt,
Lényegében nem szoroz, nem oszt.
De van ám e sorokra más okom
3 éve kezdtem írni a blogom :)

És igen, ahogy olvashatjátok, már 3 éve, hogy imitt-amott mikor milyen rendszerességgel írogatok ide. nem szeretném nagyon túlragozni ezt a bejegyzést, a lényeg úgyis a címben szereplő ajándék, jobban mondva olvasnivaló, ki minek tekinti :)
Szóval...aki olvasta a blogot, tudhatja, hogy lebuktam ezzel az írogatással Ivett előtt, aminek következményei is voltak, többek közt kb 5 hónap szünet 2008. március 22. és szeptember 4. között. Vagyis látszólag 5 hónap szünet, gyakorlatilag pedig ahogy a címből kitűnik, András továbbra is őszintén blogolt, csak a hely változott:
www.andrettochiaro.blog.hu
Jó olvasgatást :)
 

Az utolsó posztomat Karácsony után írtam, és akkor azt mondtam, hogy még azon a héten jelentkezek új bejegyzéssel. Hát...ez kicsit kitolódott, hiszen már január vége van. Karácsony óta itthon vagyok, csak a kémia vizsga miatt voltam fent egyszer Pesten. Szabinával találkoztam a buszon, de a szobakulcsot persze otthon hagytam, szóval már azon tanakodtam, hogy fogok én bejutni a szobába egyáltalán, vagy hol aludhatok. De szerencsére mindenki fent volt, úgyhogy megoldódott a kulcsprobléma. Peti meg én mentünk kémia vizsgára, Jocó meg elvileg a 2. matekvizsgára, de ahogy hallottam, nem sikerült neki, amin annyira azért nem csodálkozok, mert elég sokat játszott. Ahogy láttam, Petinek nem sikerült az első kémia, nekem 3as lett, bár az eredményt már nem odafent vártam meg.
Szóval a suliról ennyit, mást nem nagyon tudok mondani, a tantárgyfelvétel megvolt, végülis sikerült felvenni mindent, még ha nem is pont oda, ahova én akartam. A péntekem szabad lett, szóval haza tudok jönni csütörtök este, vagy ha fent maradok, pénteken tanulhatok, vagy elmehetek edzeni, vagy úszni. Szóval ez így alakult.
Kiccsúval tegnap voltunk 1 évesek, és kicsit megünnepeltük a dolgot, főzött vacsorát, meg a nagymamája csinált sütit is. Vittem neki egy csokor rózsát, meg mivel a születésnapja azelőtt volt, vettem neki egy szép fülbevalót (a karláncot nem szereti, nyakláncot meg már vettem neki, fülbevalót meg mindig látok a fülében :D) És mivel piros betűs napok voltak neki, így nem tudtuk teljesen megünnepelni (legalábbis Kiccsú ezt mondta, pedig mindig mondom neki, hogy nem azért megyek). Viszont mivel mindent nem lehetett, ő pedig mindenképpen szeretett volna elkényeztetni, így nem ellenkeztem...És itt jött a meglepetés, vagyis saját magamon lepődtem meg leginkább, mert 3 "kör" után is változatlanul állt a helyzet...Utoljára nyáron voltam ilyen jó formában, az akkori 9:1-es végeredményt azóta is őrzi az msn, mindenki kérdezi hogy micsoda, de hát nem tudja kitalálni senki :D
De mivel ezt a bejegyzést utólag fejeztem be, így nem is tudom már, hogy mit akartam még ide írni, úgyhogy majd egy következő poszt beszámol az eseményekről...

Hát... mindenekelőtt utólag is boldog Karácsonyt mindenkinek :)
Az az igazság, hogy már 3 hónapja nem írtam egy posztot sem.  Ennek sajnos több oka is van. Egyrészt a suli - az ékes magyar nyelvet mellőzve - kurvanehéz, amit most a félév végén érzek csak igazán, másrészt nem is találtam rá alkalmat, hiszen nem sokan tudnak erről a blogról, és a kolitársaknak meg nemigazán akartam megmutatni, a vonaton meg megint csak akkor lehet rendesen írni, ha az "egyke" ülésre kapok jegyet, aminek meg lássuk be, elég kicsi az esélye. A suliról valószínűleg majd egy külön poszt jön, részletes bemutatással, leírással, úgy ahogy kell. Most rengeteg dolog kavarog bennem, amit úgy kiadnék magamból, de valahogy mégsem megy...remélem a héten lesz rá alkalmam, és még egy új bejegyzéssel tudom lezárni ezt a 2010-es évet. Nem tudom, hogy olvassa-e valaki még ezt a blogot egyáltalán, remélem, hogy nem csak magamnak irogatok...
Amint tudok, még jelentkezek...

Már megint jóideje, hogy nem posztoltam, de így, hogy fent vagyok Pesten, nem is igazán tudtam. Mondhatnám azt, hogy nincs időm, mert van amikor tényleg elég sűrű a napirend, de inkább azt mondom, hogy nincs alkalom az írásra. Mert a szobatársak általában mindig ottvannak, vagy ha Peti és Tomi el is mennek bulizni, Jocó mindig a szobában játszik. Aztán nem akarom, hogy itt kérdezgessenek, hogy mitcsinálok, meg mitírok,meg mittudomén. Most itt ülök a vonaton, hétfő hajnal van, pontosan 5 óra 40 perc. Szerencsére a kocsi legvégére, az egyszékesbe kaptam jegyet, szóval nyugodtan tudok írkálni.Na de akkor lássunk valamit...
Nem tudom már pontosan, melyik is volt a legutóbbi bejegyzésem, talán gólyatábor előtt vagy után írtam egyet. /De szerintem inkább előtte./ Szóval felköltöztem a koliba még augusztus legvégén, ha jól emlékszem 29-én. Jöttek édesanyáék is, nagy pakolás meg minden, reggel elindultunk a Puggal, aztán félúton kiderült,hogy a kaját otthonhagytuk, mert bent maradt a hűtőben, csak a sütit hoztuk el. Na de hát ez van, vissza már nem fordulunk, majd bevásárolunk ott. Miután megkaptam a szobakulcsot, és az ajándék fulldesign-os lámpát, elfoglaltam a szobát. A214, nincs túl magasan, reggel kell az a kis lépcsőzés, hgoy felébredjen az ember, éjszaka meg simán lehet menni lifttel, nem kell rávárni, mert mindig lent van a földszinten legalább egy. A szoba nem éppen a legszebb, a koli sem felújított, szóval nem is kell ötcsillagos minőséget várni. SZép sárga-kékre festett falak, kéznyomokkal, amibe valamely nagyon erős belső indíttatású képzőművészeti hajlammal rendelkező előző lakos egész érdekes alakokat rajzolt, 4 ágy, 4 kis íróasztal, 2 szekrény, 1 jó kis új hűtő (és a hangsúly a kis szón van, bár éppenséggel eddig még elfértünk benne valahogy). SZóval beköltöztem úgy 1 óra körül, sehol senki, elmentünk még bevásárolni, hogy azért enni is legyen mit, meg ebédeltünk is. Aztán édesanyáék elmentek, én meg ott maradtam egyedül, és hát mit mondjak, nem mutattam ki, de nem volt valami könnyű a búcsúzás. Aztán csaptam egy pár kört ott a környéken, csak hgoy megtudjam nagyjából, mi hol van, és visszamentem a szobába. Még mindig sehol senki, ha egyedül leszek egy szobában, nekem az se baj, legalább kényelmesen elférek, gondoltam magamban. Aztán lent az aulában találkoztam Gabival, akit meg építőre vettek fel, és a B szárnyban van, csak éppen az egyik szobatársának a szülei festik a szobájukat. Kicsit lógtam velük, meg beszélgettünk, beültünk egy kocsmába meginni egy sört, közben néztük a Forma 1-et. Aztán ők is mentek a dolgukra, meg én is. Kimentem a Duna-partra, úgyis ott van a kolitól egy köpésre, kültem, felhívtam pár embert, mert hát így az elején nagyon nem volt jó egyedül. Toma még akkor nem jött fel, szóval nem is tudtam úgy igazán kivel elszórakozni. AZtán visszamentem a koliszobába, pont akkor jöttek meg Jocóék, szokásos bemutatkozás, pakolás, stb. Aztán miközben beszélgetünk, nyílik az ajtó, bejön két jó csaj, egyből megörül az ember, én meg kis naív gondoltam, hogy akkor elég lesz csak 2 ágy a 4 embernek :D Erre bejön mögöttük Tomi és Peti, a két másik szobatársam. Egyből lelombozták a hangulatot a fiúk :D
Első héten még úgy igazán nem is volt sokminden, beiratkozás, ugye az ezzel kapcsolatos nagyelőadások, évnyitó, meg hasonló dolgok. Ja, és ha jól emlékszem, ekkor volt a HaBár nyitóbuli is, ahol szintén új embereket ismertem meg. (Gondolok itt Ancsára és Ildikóra, bár velük nem ott találkoztam először:D) Szóval lassan eltelt az első hét, pénteken jöttem haza a 12:23-as IC-vel, mert szerencsére azt elértem. De csak akkor, mert péntekenként délig van órám, és csak a 13:23-ashoz érek ki. Nyíregyen bementem Attilához, mert a buszig még úgyis volt egy jó óra, közben kiderült, hogy Matthew is ott szállt le, úgyhogy együtt mentünk egy darabig. Hazaértem gyors kaja, gyors zuhany, gyors öltözés, és már mentem is zenekarra. Jó volt újra sok ismerős között lenni, jókedvem volt :) A szombat meg eltelt valahgoy, nem emlékszek már rá, szóval annyira nem történhettek fontos dolgok. Vagyis de. Éppen azt néztem, hogy tudnék visszamenni Pestre, és hát kiderült, hogy vonattal nemigazán, mert az IC-kre minden helyjegy elkelt már,szóval az kilőve. A buszra, amelyikkel Toma jár, nem foglaltam jegyet, tehát az is kilőve, bár mondta Toma, hogy több buszt is indítanak, és általában az utolsó 1-2n még van szabad hely. Aztán találtam egy volános járatot, ami 3kor indul, és 18:45 körül van fent, mondom bemegyünk Nyíregyre, aztán ha van hely, megyek a volánossal, ha nincs, akkor megpróbálom a Toma-féle buszt, ha meg az sincs, akkor így jártunk, majd hajnalban viszamegyek a vonattal valahogy. Végülis elmentem a volánossal, és még csoporttársammal is találkoztam, Szandival ha jól tudom, aki triatlonozik, bár nem hiszem, hogy ő akkor ott megismert. Felértünk végülis, aztán vártam Tomára, mert az ő buszuk kb egy fél órával később érkezik. De gondoltam megvárom, már csak azért is, mert tényleg nem sok az az idő,meg úgysem sietek sehova, meg hát azt sem tudom, hogy merre kell menni. Aztán végülis ő is megérkezett, találkoztunk Bencével, aki egy másik haverját várta, szóval így lettünk már 4en. Utána be a koliba, és kész is. Jött az első hét, mármint ami rendesen tanulással (vagy inkább tanítással) telt, szokásos bemutatkozások, tantárgyi és egyéni követelmények, ajánlatok, stb. Ebből a hétből sem emlékszek olyan túl sok jelentős mozzanatra, kivéve a HaBáros bulit :D Megismertem Csillát és Vivient,a két miskolci lány(!) csoporttársamat, és hát lassan kezdett beigazolódni a gyanúm, mi szerint Csillának tetszek, vagy hogymondjam. Eltáncolgattam Ancsával meg Csillával is, még az asztalon is, ami tőlem igazán hihetetlen XD Közben iszogattunk Tomával, megalapoztuk az este hangulatát, aztán megláttuk Ákost, aki úgy néz ki, mint a Szupercsapatból Mr. T, csak nem néger és nincs egy komplett zálogház a nyakában :) Odamentünk, aztán kérdezem tőle, hogy Ákos, meghívhatunk valamire? erre mondja, hogy köszöni, nem, mert most ivott, de mi mit iszunk. Mondtuk, hogy még mi sem tudjuk, erre bement a pult mögé, felespoharat elő, szörpöt szódásszifont elő, és megittam az első fényt :D Aztán lassan elindultunk hazafelé, én a koliba, Toma meg át Pestre, de kettőnk közül ő egy kicsivel több alkoholt fogyasztott, vagy legalábbis jobban megviselte, úgyhogy hazakísértem, nehogy ott egyedül valami probléma legyen. Ebből az lett, hogy én hazakísértem, de egyedül meg ne menjek már vissza a kolihoz, aludjak ott XD Meg is ágyazott nekem, de vérzett az orrom, aztán mondom nem alszok már az ágyban, mert összevérzem itt neki az egészet, tesója meg majd azt fogja kérdezni, hogy milyen szűz lánnyal voltál Tomikám??? Szóval a földön aludtam, úgyis kell a hátamnak, annyira nem is volt vészes. Reggel visszamentünk a koliba, többiek csak néztek, hogy mivan, meg kérdezték hogy hol aludtam, szóval meglepődtek rendesen. Hát...erről a hétről ennyit, hazamentem pénteken, és zenekar után találkoztam Ágotával, aki idő közben szemüvegről kontaktlencsére váltott, és levették a felső fogszabályzóját is. Felvettem, kocsikáztunk kicsit, közben beszélgettünk, aztán megálltunk a Papokon, kiültünk beszélgetni, erre Ágota hívta Balázst is, úgyhogy ő is kinézett. Nem zavart a fiú, sőt, örültem is neki, hogy találkozok vele, mert már rég hallottam felőle, csak na...láttam, hogy milyen jól elvannak Ágotával, és eszembe jutottak dolgok, mint például anno a szalagavató estéje, és tudtam, hogy én sosem leszek ilyen viszonyban Ágotával. És hát rossz emlékek, rossz érzések, szarul esett, pedig nem tehettek róla. Ez elrontotta a kedvemet is, úgyhogy mentem is haza, csaptam pár karikát a faluban, de nem igazán tudtam levezetni vele a felgyülemlett feszültséget. A hétvége megint eltelt, jött a következő hét, a szokásos visszaúttal, leültem kicsit gépezni, de netem az még akkorsem volt, aztán csörgött a telefonom. Csilla volt az, kérdezte, hogy ráérek-e, és hogy nem megyünk-e ki kicsit a városba. Éppenséggel elgszívesebben aludtam volna egy nagyot, de nem akartam megbántani, úgyhogy elmentem vele, megpróbáltuk megkeresni a Feneketlen tavat, kisebb-nagyobb sikerrel össze is jött, mert pont elmentünk mellette :D Leültünk,beszélgettünk, pont valami sp-féle koncertnek volt vége, mert egy csomó fiatal kölyök ment hazafelé, aztán szemben meg egy hotel volt, ahová a triatlon vb résztvevői szálltak meg szerintem. /Azt hiszem, ha egy busszal jön 10-15 ember, mindegyikük nemzeti címeres melegítőben, és nem is magyarul beszélnek, az talán elég gyanús.../
SZóval Csillával beszélgettünk, láttam rajta, hogy szeretné,ha monduk megfognám a kezét, vagy valami hasonló, de én meg úgy vagyok vele, hogy nem szeretnék most úgy komoly kapcsolatot Kiccsú után...mert még azért elég elevenen él bennem a dolog, főleg úgy, hogy végülis nem volt semmi baj köztünk, és így lett vége. Visszakísértem a koliba, aztán hazamentem én is olyan 1 körül.Hét közben többször is buliztunk, volt a HaBárban is partitájm, ahol Csillával "eltáncolgattam", aztán volt amikor ők jöttek a Drönkbe (ami elvielg onnan kapta a nevét, hogy: drink-drank-drunk-drönk:D) és akkor felhozták a kabátot hozzánk, egy kis Absinthe társaságában, amit sikerült félrenyelnem, mert hát nagyonügyes vagyok. Amúgyis rá van írva az üvegére, hogy tisztán nem fogyasztható, ajánlott higítási arány 1:10 XD Vivien szegény kitett magáért, Csilla már hamarabb feljött, és leült az ölembe, aztán végül feljött Vivien is, lefeküdt az ágyra, és el is aludt. Csilla felajánlotta, hgoy Vivien aludjon itt, én meg aludjak ott náluk, de mondom azért na...nemkéne, úgyhogy felkeltettük, adtam nekik pulóvert,nehogy megfázzanak, és haza is kísértem őket. Csilla a koliban megkérdezte, hogy akkor most mi is van velünk, én meg mondtam neki, hogy majd megbeszéljük. Erre sor is került, amikor visszakísértem őket, Vivien már felment a lépcsőn magától, Csillával meg leültünk a lépcsőra, hogy megbeszéljük ezeket a dolgokat. Kiderült, hogy reghéten lett vége egy 14 hónapos kapcsolatának, én is mondtam neki, hogy nekem meg augusztus végén, és hogy nem szeretnék komoly kapcsolatot most egy darabig, hogy legyen egy kis időm egyedül...Erre meglepően jól reagált,és ami még meglepőbb volt, hogy azt mondta, legyünk akkor szexbarátok... persze éreztem, hogy viccel, de azért mégis furcsa volt ilyet hallani...Aztán ott volt a BME napok, szerdán este mentünk el, először bementem bencével, megnéztük a Szomszéd Néni Produkciós Irodát, aztán kimentünk, mert közben jött Toma meg Marci, akik sikeresen (és olcsón) beszereztek egy üveg Jägert, meg egy almalevet, és mivel nem lehet alkoholt bevinni,ezért kint fogyasztottuk el :D Ülünk a padon, iszogatunk, egyszercsak látom, hogy jön Babe, felpattanok, mondom üdvözlöm már a drágalányt, erre látom szélesmosoly,és odarohan Tomához, pusz-pusz, minden XD Hát igen, ők általánosban osztálytársak voltak, szóval ismerik egymást. Váltottak pár szót, én ott állok, mint valami rakás szerencsétlenség, erre látom Babe menne tovább, de miután ráköszöntem, megismert végülis, aztán énis kaptam puszpuszt :D Ez tényleg egy olyan tipikus filmbe illő jelenet voltXD Aztán bementünk, volt benn több sátor is, megérdeklőtem a BME Formula Team sátránál, hgoyan is lehet jelentkezni ezekre a dolgokra, mert hát nagyon érdekel a dolog, jólenne bekerülni. Bár legelőször inkább az egyetemen kéne bennmaradni...Egyik sátorban KOzsó, utána Korda Gyuri és Klárika, a másikban Hősök, majd utána a sztárvendég, Edward Maya :D Nagy party volt, mitnemondjak:D Az egyik nagy unicumos kezemet odaadtam egy lánynak, vagyis jobban mondva elvette, én meg rábólintottam egy kis szemkontaktus után, és hát kiderült, hgoy corvinus-os a hölgyemény :D Utána el is tűntek, de láttam egy másik lányt, aki tényleg gyönyörű volt, mondtam is Tomának, erre odament, és ilyen tipikus szöveggel, hogy : "Ismered a barátomat, Bandit?" bekérdezett, és be is mutatott XD Lindának hívják, 20 éves, másodjára kezdi a matek szakot a BGF-en, és gyönyörű szemei vannak :) Hazafelé menet találkoztam Palikával, még rendesen meglepődtem, de azért jó volt ismerőssel találkozni :) Szóval vannak bulik rendesen, de közben ott volt az első műábra házi beadandó, amit végülis Marcival és Tomával az egyik nap fél5től fél11ig vagy hogy sikeresen abszolváltunk :) Utána persze le a HaBárba, (mert fent csináltuk a tanulószobában) igyunk rá valamit. Aztán menjünk Tomához, mert neki van pálinkája, ünnepeljük meg XD Ebből megint ottalvás lett, mert ahgoy elértünk TOmához, elkezdett szakadni az eső, és esélyünk sem volt hazaérni anélkül, hogy bőrig ne áztunk volna.Pénteken megint hazajöttem, természetesen emgint esett, szóval megint eláztam, de szerencsére nem kellett úgy rohanni,mint a múlt héten, szépen kényelmesen nyugodalmasan kiértem a vonathoz, és Tündikével együtt utaztam egészen Debrecenig, mert ő ott átszállt személyre. Csak pénteken volt próba azon a héten, ráadásul későn is értem haza, fáradt is voltam, úgyhogy azt most kihagytam. Aztán jött a legutóbbi hét, a 0. matek ZH-m nem sikerült, szóval felvettem a gyógymatekot, amit egy nagyon fiatal hölgyemény tart, de remélhetőleg fejleszteni fogja a tudásomat, mert szükség lenne rá egy pöppet. Szerdán volt a csatabárd kiásása, mert a tanárok kiásták ellenünk, szóval nekünk is ki kell ásni, ami természetesen alkoholfogyasztással működött,, bár én nem voltam ott, mivel edzés volt, és nem akartam még egy aláírást kihagyni. Így végülis oylan 9-re értem le a Barossba, szegény Marci már akkor rottyon volt, dehát ő is ásott, aztán legurult 10 feles, méghozzá abból a kommersz fajtából. Utána HaBár buli, Tomával ketten megittunk egy alsósort, és hát finom, finom, csak Malibu ne lenne enne :D Akkor is táncoltam Csillával, kicsit össze is melegedtünk, de nem lett semmi komolyabb, mert ment Toma is, akkor már mentem én is, meg Csilláék is mentek lassan felfelé. Másnap Drönkös buli, én még a szakrajzot csinálgattam, Csilláék megint feljöttek lepakolni, és miután kész lettem én is lenéztem (kb5x). Láttam Csilláékat, nagyon eltáncolgattak talán CsiZsivel, ha jól emlékszek, úgyhogy mentem is fel a szobába vissza. Hát...nemértem én ezeket a jányokat. Még délután  Marcival felmentünk a műábra szakvezetőnkhöz, aki nagyon jó fej, nem azt mondja meg, hogy rajzoljuk meg a feladatokat, hanem rávezet a dolgokra, szóval egy picikét mégis nekünk kell rájönni, ő csak segít, hogy megértsük. Utána Excelben mutatott pár okosságot, és elmondta, hogy a BME nem felzárkóztató, hanem elitképző, vagy legalábbis annak kéne lennie. Hát erről így ennyit, most hétvégén Szilágysomlyó volt a zenekarral, mentem kocsival pénteken meg szombaton is, pénteken látszott, hogy hazajött Ivett, mert nagy tüzijáték volt a Debreceni út végén, meg SzabóGabival találkoztam a suli előtt, szombaton meg Nikiékkel, és hát na...Nem tudom mi van velem, de végig az járt a fejemben, hogy mennyire hülye voltam, hogy otthagytam annakidején...Vasárnap reggel mentünk Szilágysomlyóra, Berci bával, jó kis kátyús román utakon, esőben. Egy tornateremben játszottunk az ebédlő mögött, az akusztikája nagyon gyenge volt, de nekem tetszett maga a koncert :) A mazsorett viszont elég tartalékos csapattal jött, látszott, hgoy egyszerű volt a koreográfia is, nem bonyolították túl a dolgokat. A fehér pólóm sikeresen sáros lett, miután a busz csomagtérajtajáról ráfoylt a sáros víz, és vagy 20-an megkérdezték, hogy jajj, mi történt a pólóddal Bandiii??? De végül feketében léptünk fel, szóval nem lett semmi probléma. Utána megkajáltunk, a menü a szokásos volt, aztán indultunk hazafelé. Láttam egy jó kis Gallopert, nekünk is olyat kéne venni :D Tegnap este hazaértem, még összepakotlam, ma meg már keltem korán, mert hát Demjén Rózsi is megmondta, hogy a vonat nem vár, szóval indulni kellett.
Egy dolgot viszont sajnálok, mégpedig azt, hgoy ott vagyunk fent Pesten az osztályból legalább 5en, de még senkivel sem találkoztam. Gergőt egyszer felhívtam, hogy menjünk igyunk meg egy sört, vagy mittudmén, csak fussunk össze, de nem ért rá, azóta meg csak msn-en írt 1-2 alkalommal. Ivettel még többet beszéltem mint Gergővel, de hát ő meg ott ül fent a bagolyvárában (ugyeee???), és amikor hívom bulizni, akkor meg aztmondja, hogy ők szerdán mennek. Pedig a Mor2-ben hétfőnként van BGF-es buli ha jól tévedek (nemde???:D). Timivel a múltkor msn-en beszéltem, Szabinával viszont még nem, pedig jó lenne vele is összefutni, hiszen csak ő volt az egyetlen csepp drága törifaktos padtársam :)
Na hát egyenlőre hirtelen felindulásból ennyit tudtam elkövetni, majd meglátjuk, mi hogy lesz még ezután.
De amint tudok, írok és beszámolok az eseményekről...

 

Hosszú kihagyás után újra itt vagyok, megint írni kéne valamit. A nagy szünet oka leginkább a lustaság volt, ugyanis mindig eszemben volt,hogy írni kéne már a blogra, csak hát ahogy halasztja az ember, úgy egyre több dolog akad, amit leírna, és emiatt méginkább halasztja XD Szóval ezért nem írtam mér július eleje óta.
De hogy mi történt az elmúlt másfél hónapban? Legelőszöris felvettek a BME-re, szóval szeptembertől Pest, tanulás, új lehetőségek, és talán valaminek a reményteli kezdete.
Na de kezdjük inkább a legelején, ott, hogy elmentünk a zenekarral Lengyelországba. Berci bá szokásához híven a buszon történő utazás közben tapasztalható életveszély szinte minden fajtáját megmutatta nekünk, köszönet érte XD Hálánk jeléül remek műalkotásokat hagytunk a koszos busz oldalán,amiírt meg is kaptuk a dícséretet :D Aztán odaértünk szerensére, bár útközben álltunk 2 balesetnél, nyugis 4ágyas szobák, Ricsivel meg Fekiékkel kerültem egy szobába, úgyhogy nyugodt volt a légkör is. Készültem házipálesszel, meg a kis mézesmálnáságyasommal, de hát nagyon féltek tőle ezek a fiatalok :)
A menetrend a szokásos volt, kb minden nap 1 fellépés, aztán valami közös program, kis szabadidő, és vissza a szállásra. Egész jó volt az ellátás, kaptunk kaját bőven, megismertük a lengyel konyhát :D És hát a felszolgálócsajokat is, mert volt köztük egy ikerpár, akik az első nap szemet szúrtak nekünk :) Ebből később az lett, hogy utolsó este talán feljöttek hozzánk,és elsörözgettünk meg elbeszélgettünk velük Ricsivel, bár neki más szándéka is volt :D Este a szokásos dolgok, beszélgetés, iszás, Fecó például kifejezetten meglepetést okozott, mivel egyre kevesebb alkohol váltotta ki ugyanazt a hatást nála, de inkább ne háánytorgassuk a dolgot XD Dia volt még poénos, ültünk egy páran a folyosón,a fürdőajtő mellett, issza a pálinkát, mert hát ugye 18, meg kell ünnepelni, aztán hozott Jancsi is, meg én is vittem a sajátomat, meg volt ott még valami bolti XYízű szeszes ital, és hát tudni illik a gyomorban nemjó koktélt csinálni. Beszélgetünk, aztán látom már a szeme keresztbe áll, megkérdem tőle: -Dia,hányni kell? -Neem,nem, jólvagyok.
Láttam rajta, hogy nemúgyvanaz, kinyitottam a fürdőajtót, a wc-k ajtaját, meg az első wc ajtót, kijövök, Dia már mint a villám pattan fel és rohan be XD
Hát megestek az ilyenek is :D Volt aki sírva zárkózott be a szobájába (ugyeugye?:D), de volt,aki a lengyelekkel olyan kommunikációt folytatott, mint még soha :D
Azt viszont mindenképp pozitívan éltem meg, hogy Bumival összebarátkoztunk, mert mindigis egy zárt személyiségnek tartottam. Volt oylan, hogy leültünk páran beszélgetni, aztán hangosak voltunk, portásnéne feljött szólni,arrébbmentünk, megint feljött, utána már  a fürdőbe ültünk be, oda is feljött XD De volt egy érdekes játék, az "Én eddig még sohasem..." nevezetű, csak kár, hogy nem voltam ott végig, mert hát amikor harmadjára jött fel a néne, akkor már inkább arrébbálltam. Még mielőtt elfelejtem, mindenképp megjegyezném, hogy az étteremben,ahova bementünk enni, a késen a következő felirat állt: HEPP PREMIUM :D Szóval mindent összegezve így röviden tömören, mondhatni, hogy ez volt az első olyan zenekari út, amin kicsit már jobban éreztem magam, nem volt meg az a rosszkedv és az a fájdalmas érzés, amit -minden tiltakozásom ellenére- kiváltott belőlem Ivett. Ja, még azt hozzá kell tenni, hogy volt hajvágás, meg kopaszra nyírás, és mellesleg Bence tündéri ellátásban részesült :D XD Diával meg lehetett volna valami, de nem lett volna jó dolog, hiszen nekem ottvan Kiccsúm, ráadásul Pisti meg ottvolt XD
Dehát...nyersen és durván fogalmazva azt mondom, hogy ami késik nem múlik.
Miután hazajöttünk, itthon nem voltak különösebb dolgok, teltek a napok, dolgozgattam, szedret szedtem, tettemvettem. Persze a szokásos "nem csinálunk itthon semmit" megvan, de ez ellen meg nem lehet tenni. Aztán megtudtam, hogy felvettek, öröm é bódottá, utána verébtábor :) Hogy őszinte legyek, kellemesen csalódtam Tanár úrban, nem csak szivatni tudja ő az embereket :D A közös "könyvtárba járás" oldotta a hangulatot, Janiért, a buszsofőrért oda volt Csilla meg Emese, de Béláért már valahogy nem rajongtak annyira XD Gergő meg Fanni hát hogyismondjam...elfoglalták egymást, szóval volt pár alkalom, amikor inkább kerültem a szobánkat :D Hennával elszórakoztuk az időt, jó éreztem magam vele, és ahogy láttam, ő is velem, csakhát megint ott vagyunk, ahol a part szakad :D A Kicsik után jöttek a 9edikesek, és az Ofő is, és egy nagyon kettős érzés volt bennem...Egyrészt örültem, hogy itt van, és tényleg csak leidézi az emberben az elmúlt 5 évet így utólag, de másrészt meg rossz érzésem is volt, vagy inkább szomorú. Ott volt a leendő osztálya, csupa lány, és már nem minket pátyolgat, már nem mi vagyunk a friss verebek, az a korszak lezárult. És bárki bármit mond, én mindig kedveltem, mert összefogott minket, kézben tartotta az osztályt, és kiállt értünk, ha kellett, gőzerővel :D
Volt egy pár igen szemrevaló hölgyemény a verebek között, meg ott volt a szőkecigány Atilla, aki valahogy nem lopta be magát a szívembe... Szóval ez a hét is eltelt, ráadásul Tanár úrral jöttem haza kocsival, mert a zenekarral mentünk a Kálmándi találkozóra, ahonnan kivételesen már 10órára itthonvoltunk.(bár igaz, hogy fél8 maximum fél9 volt betervezve, de még mindig jobb eredmény, mint a tavalyi:D) A vendéglátásra viszont nem volt panasz, kaptunk enni-inni, de főleg inni XD Aztán azóta nem voltam csoporttal sehol, Thalia ment műszakira, utána megnéztem Tanár úr fűnyíróját, de nem tudtam rajta segíteni. Kiccsú utálja Ágotát, akivel viszont mostanság egész jó barátok lettünk, és amikor mondtam Kiccsúnak, hogy lehet, hogy összefutok majd Ágotával, annyit mondott, hogy ha találkozok vele, akkor őt felejtsem el... utána ők beszéltek, én meg azt hallom, hogy ez csak az ő dolguk, mégis nekem kell magyarázkodni mindkettejüknek, a semmiért.
Közben igényeltem kolit, de hát 2 vállalkozó, nem fűzök hozzá nagy reményeket, bár sose lehet tudni :) Lassan itt a szeptember, és beszélgettünk Kiccsúval, hogyan is lehetne...
Vége lesz, mert ez így nem lenne jó senkinek. Én azzal győzködöm magam, hogy ő még fiatal, (jó énis az vagyok) és nem azzal kéne elrontania a legszebb éveit, hogy azt várja, hogy kéthetente hazajövök, és Vele vagyok egy délutánt-estét-éjszakát. Nehéz dolog, de nem lehet mást tenni, így lesz a legjobb mindenkinek. Próbálok békésen elválni, úgy, hogy egyfajta barátság megmaradjon azért köztünk. Nemkönnyű...
Viszont olykor úgy érzem, hogy nem hallgatok a szívemre...de az eszemre sem. Aki érti a bejegyzéseket,lehet ezt is érteni fogja. In medias res fogalmazva a farkam után megyek, ami egyrészt nagyon zavaró tud lenni, de másrészt meg nemtudom...na de mindegy.
Ez volt a legújabb, remélhetőleg lesz még több is...

 

Már megint lassan egy hónapja, hogy írtam ide, de valahogy mindig eltelik az idő.
Na hát akkor hol is kezdjem...Megvolt a szóbeli érettségi is, már első nap sorra kerültem, ahogy azt tudtam is, az elnök jófejnek tűnt, meg az is volt, csak érdekes módon mindig azután ment ki,miután lefeleltem valamiből, és mindig akkor jött be, mielőtt a másik feleletem elkezdtem volna. Szóval szépen végighallgatott.
Úgy majdnem dél körül kerültem sorra, addig kint elszórakoztunk, meg beszélgettem-ismerkedtem Ninával egy keveset, pedig amíg gimis volt, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy én egyszer vele fogok beszélgetni. Szép, kedves, aranyos lány :) Miután bementem, a némettel kezdtem, Wulpiushaus-os szituáció, választható témák pedig Napirend, vagy Egy autó fenntartása. Ebben az esetben félretettem az autóbuziságomat (XD) és a Napirendet választottam, de nem remekeltem igazán. Utána mentem, kihúztam a magyart, Édes Anna és Szövegtípusok (15-ös tétel, amit utólag diktáltak le, vagy én nemtudom), az Édes Annát meg nem olvastam, de hát ott volt rá idő, magamhoz vettem a könyvet, leültem, elkezdtem kiírni a szereplőket, és mivel az óráról rémlett a cselekmény, nem volt olyan nehéz feleleveníteni (tudom, nehéz szó XD). Aztán miután ezzel is végeztem, jött a fizika. Amikor néztem a tételeket, mondom a 2. tétel jó, a 19. étel megint jó, úgyhogy bármelyik oldalról van sorba rakva (mert hát ugye ebben lehet reménykedni), az egyiket csak kihúzom, ha a 2. borítékot húzom valamelyik oldalról. Hát ebből született meg a Gravitáció című 20-as tétel, és az a piszoknagy mázli, amiből max szóbeli lett :D Így a 2010 május-júmiusi érettségim végeredménye:
Magyar nyelv és irodalom: 95%
Német nyelv: 94%
Történelem (emelt szint): 86%
Matematika: 81%
Fizika: 73% 
Ez így alakult. BME-re van 388 pontom, DE jogászra meg lenne 445. Neeem vagyok humán beállítottságú...de ha most nem érdekel a jogi pálya, akkor ez van.
Pénteken (június 18.) volt a bankett, vittem egy kis házipáleszt, mondom bemutatom már szegénykémet a társaságnak, ne gubbasszon mindig otthon egyedül. Meg is volt a hatása, szerencsére rossz szó nem érte a ház elejét, és el is fogyott a drága :) Érdekes módon azzal, akivel terveztem, hogy jól elleszek, az éjszaka folyamán alig találkoztam, kivéve amikor förszt éjd-re volt szüksége, ezzel ellentétben pl. Évával meg jól elvoltam. Papp Linda tanárnő mondta még az elején, hogy beszélni szeretne velem, amire oylan 1-fél2 megasságában sor is került, és hát igencsak megdöbbentett az, amit megtudtam. Egyáltalán nem erre számítottam, de azért volt egy mondat, aminek igazán örültem :)
Aztán elkezdődött a nyáriszünet. A múzeumok éjszakáján jól megáztunk a zenekarral, utána mentem a Kikötőbe Kiccsúhoz, aztán el egy kicsit, utána meg Barby-t is hazavittük. Felvett valami ANgelika msn-re, 22 éves, és állítólag ismerkedni akarna velem, de elég gyanús volt. Rottmayerrel is összevesztem hál'Istennek, úgyhgoy nyugisabb az élet. Közben itt telnek a napok, én is sokmindent elfelejtek, mert hát ugye lusta vagyok leülni blogot írni, most meg készülök Lengyelországa, megyünk megint Bydgoszcz-ba a zenekarral, úgyhogy pakolok.
Na hát most egyenlőre ennyi, aztán majd ha lesz valami, firkantok :)

Pont két hete, hogy írtam, azóta egyéb okok miatt /időhiány, lustaság :)/ nem volt alkalmam újabb poszt írására. Tehát eltelt két hét, és hát mit mondjak... :)
Elmondtam Anikónak a blogot, szóval köszöntöm új olvasómat :D  XD
Amúgy meg pénteken /06.04. Trianon 90 éves évfordulója/ voltam emelt töri szóbelin, vittem két tollat, az egyiket odaadtam előttem Che Sanyinak, aki meg odaadta az övét Zsoltinak, ezért kért tőlem egyet. Nálam amradt a Zebra toll,mondom az úgyis faja, meg azzal írtam írásbelin is, hátha szerencsét hoz.
Bemegyek, 3 hölgyből álló vizsabizottság, gyorsan megtaláltam a legszimpatikusabbat :) Az egyikük ismerős volt, bár nemigazán tudom, hogy honnan,de derengett valahonnan az arca. Ki vannak rakva a tételek, gyorsan megszámolom, 11 darab. Na jó, kedvenc számom az 5, mondom akkor legyen jobbról az ötödik. Vagy balról? Legyen inkább jobbról,mégiscsak jobb a jobb XD
Aztán mondom magamnak, hogy de balról is ott van az ötödik...na jó,akkor megegyezéses alapon jobbról 5, balról 5, és akkor pont marad a 6. tétel, ami jobbról is a 6., meg balról is, tehát ergo a középső. Kihúzom, kibontom, nézem a címet, "Holokauszt Magyarországon a II. világháború idején". Mondom ennél jobb nem is kellett, hiszen érettségin a legelső kérdés: "Mi a zsidóság szent könyve?", legutolsó nagyesszé: "A zsidóság helyzete Magyarországon a kiegyezéstől a II. világháborúig" vagy valami hasonló. Zsidósággal kezdődött, azzal is végződött az írásbeli, mondogattam is mindenkinek, hogy figyeljék meg, én ki fogom húzni XD
Pont beszéltük Babe-el is, hogy mik a jó tételek, meg mik a nehezebbek, és neki is mondtam, hogy figyeldmeg, kihúzom :D Aztán leültem, hogy kidolgozzam, előveszem a jó kis zebra tollat, pár adatot fel kellett írni, írnám felfelé, nem fog a tollam...na ekkor kezdődött az aggódás, idegeskedés, szétcsavartam, elkezdtem tördelni a hegyét, hátha megindul benne a tinta, de semmi. Aztán miközben így eltelt vagy 10 perc, átolvastam a forrásokat is közben, és amikor Che Sanyi ment felelni, akkor jeleztem neki, hogy kéne a toll XD Végülis megkérte a vizsgabizottságot, hogy hadd adja már ide a tollat, mert hogy az az enyém, csak ő is elkérte, mert az övét meg elkérte Zsolti, szóval már jól indult a bemutatkozás XD Aztán végülis még hamarabb is láttam neki a feleletnek, szóval le sem járt a fél óra felkészülési időm. Mondtam a tételt, elmondtam mindent, amit gondoltam, erre mondta a szimpatikus vizsgáztató, mivel javarészt vele beszéltem, hogy szépen összefoglaltam, (remélem azért mondta, mert így is volt, nem pedig azért, hogy lenyugtasson) aztán még megkérdezték, hogy Horthy miért állította le a zsidó deportálást 1944. június 7-én, hogy miért haladt olyan gyorsan a vidéki zsidóság deportálása, valamint az ismerős hölgy megkérdezte, hogy mit jelent az Endlösung kifejezés. Gondoltam magamban német nyelvi előkészítőn voltam kérlekszépen, én ne tudnám :) Mondtam, hogy végső megoldás, elkezdtem volna magyarázni neki, erre mondja, hogy köszöni, ő csak a fogalom magyar megfelelőjét szerette volna tudni. Egyéb kérdésük nem volt, viszont megkértek, hogy amíg Noémi felel, addig maradjak már bent. Nyilván egyedül nem lehet bent diák, meg ebédelni készültek, úgyhogy azért nem is hívták már be Zoziékat. Szóval ez is lezajlott így szépen csendesen, utána jöttem haza, Rönyóval be zenesuliba, mert a Pugot elvitte Attila Gyöngyösre, úgyhogy hosszú idő után újra láttam a Rönóót :) Szombaton aztán előadási vizsga az Alkotóban, a két duett közül az egyiket elrontottam, de Főnökkel szerintem elég jól sikerült a dolog :) Szombaton végre már nem esett, sőt, most azóta se esik, inkább dögmeleg van. Vasárnap volt Úrnapi körmenet, kivételesen most nem volt semmi feladatom, nem kelett vinni semmit, úgyhogy csak mentem a sorban. És ott volt Anett is... :)
Aztán hazajöttem, mehettünk le a méhekhez, ugye hosszúnadrág póló pulóver 30 fokban igen kellemes, inkább nem mondom, hogy még hol is folyt rólam a víz... Aztán miután abbahagytuk, elvittük a Rönyót az alkalmazottnak, úgyhogy mentem a Puggal is hirtelenjében egy kis pörgőt :) Hazajöttünk, utána ki az erdőbe,megnézni a méheket ott is, etetni egy kicsit, mert abban az esős idben biztos jól lefogytak szegények. Szóval kifelé vegyes szakasz volt, először murvás rész, aztán homok, végül 2 nagy tócsa, majd hogy Ákost idézzem, országút :) Aztán persze ugyanez visszafelé. Hétfőn délután fizika fakt, mentem kicsit korábban, hogy Kittyvel is együtt legyünk egy kicsit, mert szombaton ugyan voltam vagy 9-től 11-ig, de korábban is kellett mennem, mert még venni kellett a Simsonhoz ülést, meg papírboltba is kellett menni, meg csekketbefizetni. Szóval bementem Kittyhez a suliba, fél3tól kezdődött a fakt, fél2 előtt kérdeztem, hgoy vigyem-e haza, erre mondta, hogy nem, majd megy busszal. 14:07-kor mondta, hogy vigyem már haza mégis. Tudtam, hogy nem fogok visszaérni időben, ő meg mondta, hogy simán visszaérek, persze. Épül a Tecsó a Debreceni végén, úgyhogy ott a félpályás lámpás irányítás, ott tudtam, hogy úgyis elsz@rjuk az időt, mert lassan engedi át a forgalmat, így is volt. Kitty is látta rajtam, hogy ideges vagyok, úgyhogy inkább nem is szólt igazán semmit. Lámpa zöld, előttem 2 pickup + teherautó, toltam lefelé ahogy csak tudtam, kitettem Kittyt, visszafelé megint, bár akkor már csak egyedül voltam, szóval még jobban tapostam szegény Kisoroszlánt. Végülis visszaértem, Gergő megvárt, de a fakt már ment. Aztán kapom az infót, hogy traffi, de városon belül nem száguldozunk, szóval csaknem küldenek csekket. Hazajöttem, kicseréltem a Schwalbe-ban a gyertyát, feltettük a Simsonra az ülést, mentem is vele egy kis kört az udvaron, jó lesz ez az S50 :) Ma reggel megyek összeszedni a lucernát, látom nyúlbogyó a hátsó udvaron...kiszökött vagy 8 nyúl legalább, Attiláékkal vagy egy jó órán át fogdostuk őket összefelé. Most meg itt ülök a gép előtt, fizika tételeket kéne kidolgozni, de gondoltam gyorsan megírom ezt a bejegyzést, mert itt volt már az ideje.
Szóval hát ez van mostanság. Furcsa dolgok kavarognak bennem, de nem tudom, mi lesz belőle. Érettségi után talán már jobban letisztulnak a dolgok, és akkor nyugi lesz...majd kiderül.

Na... most végre rászántam magam, hogy írjak ide is, mert hát tény ami tény, jó nagy kihagyásom volt. Miközben ezt a posztot írom, olvasgatom a legutóbbiakat, amiket még 2009 nyarán írtam. Háhá, az se most volt... És pont a legutolsó gimis évemben nem írtam. Kár érte, mert visszaemlékezni már nem lehet úgy...
De mit is írjak... mindenekelőtt talán a szalagavató volt a legfontosabb eseménye az elmúlt évnek, tavaly én tartottam a párnát Papp Linda tanárnő osztályának, idén pedig én tűztem a szalagot az ofőnek...hát...igen nagy megtiszteltetés volt :) A "hivatalos" rész után jöttek az osztálytáncok, többek közt a mi Grease-egyvelegünk, ami szerintem igazán jól sikerült, és ahogy a "nézők" reakciójából és későbbi hozzászólásokból leszűrtem, mi voltunk a legjobbak :) Aztán a keringő, amiért hatalmas köszönettel tartozok Szabinának, hogy vele táncolhattam...ezúton is köszönöm :) A Műv. Központos rész után irány a suli, ott evés-ivás, muzsika, tánc, majd éjfél után irány a Kikötő. Hát igen... akkor a leveleki partitájm után kaptam még egy löketet, amikor láttam Ágotát... De hát ennek is megvolt a hatása, csúszott a Jäger, de a józanság mégis megmaradt.
Szóval a szalagavatóm, amin megfogadtam, hogy jókedvem lesz, meg semmi nem ronthatja el a hangulatom, mégsem sikerült teljesen úgy, ahogy én terveztem. Aztán telt az idő, Ágotával egészen karácsonyig megvolt az ölelkezős jajdejóbarátos viszony, ami titkon nekem azért fájt. Utána összejött Rolcsikával, és mintha elvágták volna a filmet, semmi...se egy olyan barátias kedveskedő szó, se egy ölelés, semmi. De hát csalódni is szokott az ember. Mostmár megint jobb a viszony közöttünk valamivel, szóval visszaálltunk elvileg a barátság állapotba, de ez nem igazán észrevehető. Na de mindegy is. Még decemberben kezdtem újra jóban lenni Nikivel, és annak ellenére, hogy még együtt volt Lazával, mintha kezdett volna alakulni köztünk valami...Ennek az eredménye az lett, hogy a sulis karácsonyi buli után hazavittem, megálltunk a Pápatéren, és beszélgettünk...Ennek a beszélgetésnek az eredménye lett egy csók, de nem akartam addig semmit, amíg Lazával volt. Vagyis végülis én sem tudtam igazán, hogy mit akarok. Aztán januárban felvett Kiccsú msn-re, és elkezdtünk beszélgetni. Ebből a beszélgetésből is csók lett, méghozzá január 28-án, és azóta együtt vagyok Kiccsuval. Közben a suliban készülés az érettségire gőzerővel, mert ugye tanulni is kell, ha azt akarom, hogy felvegyenek a BME Járműmérnöki szakára. Február 19-én elmentünk Kiccsuval Gergőék koncertjére, utána pedig ketten fociztunk :)...először. Lett is belőle később bonyodalom, de egy vásárlással elsimítottam a dolgokat, és azóta nincs is gond vele, hogy lekopogjam.Sőt, a 4:1 és 7:1 szerintem igen jó végeredmény :) Más így hirtelen nem jut az eszembe, megvolt a ballagásom is, tehát egy újabb fejezet zárul le az életemben. Megírtuk az írásbeli érettségiket, a matek volt egy kicsit szivatós, a fizika meg nagyon, de a többivel végülis nem volt nagy bajom. Bár monjduk az emelt törire kíváncsi leszek, hogy sikerült. Közben Tóvai Pista bától vettünk két Simsont, egy Schwalbe-t meg egy S50-est, az utóbbi még szerelés alatt van, de a Schwalbe már működik, és motorozgatok is vele, bár egyenlőre csak itt az udvaron tanulom kezelgetni.

Hát...egyenlőre ennyi jutott eszembe, sajnos a kihagyott indőintervallum nagysága miatt a részletesség igencsak lehetetlen, mert tényleg nem emlékszek mindenre, sőt, nagyonis kevés dolog jut az eszembe. De meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok, és ezután hátha több időm lesz írogatni...

Feltettem a nyáron írt posztjaim, igaz hogy már több mint fél évesek, de azért lehet olvasni, és az elegendő bátorsággal rendelkezők számára a kommentelés lehetősége is fennáll. :)
Feltéve ha egyáltalán megéri. Ha nem éri meg,akkor meg nem kell olvasni...pt.
...


 

Na megint itt volt a szeptember 1. úgyhogy megint suli, last year. Augusztus 27-én jött Dorka, és majd csak héttfőn ment haza, úgyhogy itt volt egy keveset nálunk. Pénteken elmentünk este a Caféba, én vezettem, és jól is éreztem magam, csaka végén az egyirányúban felidegesítettek, meg Éva is pakolgatott hozzá egész éjszaka. Szombaton megint eltelt a nap valahogy, vasárnap délelőtt mise, ebéd, aztán meg Forma1, TV, kis befőttezés, és egyhamar este lett. Attila elhívta Gáborékat szalonnát sütni, úgyhogy Emesével olyan fél10 körül mentek el, gyorsan elpakoltunk, és 10kor már az ágyban is voltam. Bár igaz, lent nem valami kényelmes aludni, főleg hogy csak átlósan férek el az ágyon valamennyire. Hétfőn édesanyáék a fejemhez vágtak midnenféle dolgot,hogy ezt se meg azt se csináltam még meg egész nyáron, tehát volt mit csinálni odakint. Közben kimostam a táskám is, szedtünk körtét, mert már érett,és hullik is, szóval létrázgattam egy kellemeset. Kedden reggel Ákosékkal mentem iskolába, Jani bácsi ment be, aztán mentem velük. Bent kiderült, hogy először az F-eseknek lesz évnyitó, nekünk meg majd csak 9-től, úgyhogy vártunk egy pöppet. Aztán eljött a mi időnk is, végülis jó fejnek tűnik ez az új igazgató, kíváncsi leszek rá, hogy milyen lesz. Aztán szokásos ofős beszéd, megdumáltunk ezt-azt, utána meg Sommal hazajöttünk. Délután angolozás helyett kicsit pihentem, aztán este megint körtézés, közben néztem kódot a tvhez, mert kódolgatnak rendesen, de nem volt használható. Ma reggel meg valahogy elaludtam 15 percet, és az ébresztőt is kinyomtam álmomban. De elkészültem gond nélkül, megvolt az idei első buszozás is. Suliban nemsokminden, megismerkedtünk az új matektanárral, remélem végre egy rendeset kaptunk, mert bizony szükség van rá. Közben megtudtuk, hogy délután tánc lesz, én emg se kaját se semmit nem hoztam, úgyhogy gyorsan hazamentem (vagyis inkább hazamentem) a fél1essel, gyors kaja, és gyorsan visszamentem a Puggal, így volt lehetőségem kipróbálni az új fékeket is :) Táncon szokásos kavarás, ahogy illik, utána hazahoztam Ákost, és ennyi kb. Most meg bontjuk a falat, úgyhogy megyek is.

Az utolsó írásom óta eltelt 5 nap, végülis túl sokmindenről nem tudok beszámolni, de azért írok pár sort. Szóval szombaton megvolt a koncert a Zenei Napokon, és szerintem nagyon jól sikerült a létszámhoz és az ebből adódó felkészüléshez képest. Szóval szombat délelőtt 10-re mentünk próbára, utána páran fiúk elmentünk az Agip kúthoz, vagyis a mellette levő gyros bárba, Giorgo mondta, hogy jó nagy adagot adnak, meg finom is, és hát igaza volt bizony :) Olyan tállal kaptunk, hogy még én is alig bírtam megenni, és ez azért már jelent valamit :) Aztán visszafelé találkoztam Barbival, ő is az azfeszten dolgozott, látszott is rajta, elég fáradt volt. Aztán leültünk a körforgiba, mert még zárva volt az alkotó. Miután Misi bá kinyitotta, gyorsan átcuccoltunk a Művház előtti lépcsőre, és már kezdődött is a koncert. Utánunk a rendőrség bigband-szerű zenekara játszott, de nagyon jól küldték, a szaxofonos is olyan szólókat vágott, hogy csak néztem. Aztán kaptunk még kaját is, egy tányér bableves+ egy rétes, szóval tényleg tele voltam. Aztán hazamentünk Nikivel, itthon meg már nem csináltam túl sokmindent. Vasárnap délelőtt mise, délután megelkezdtük kipakolni a padlást, mert ha minden igaz lesz még egy szoba, és akkor nyugodtan tudok majd a szokásos módon tanulni, nem fog zavarni senki. Hétfőn felhívtak az ITK-tól, hoy a jelentkezési lapomra egy ILS csekket ragasztottam rá, úgyhogy az úgy nem valami jó. Tehát irány a posta, rohanás, találkoztam Lucza Szabival, jó rég láttam már a fijjút, de nem változott semmit :) Aztán meg tanulgattam az angolt, amikor Attila hazajött, akkor meg csináltuk a padlást. Így ment kedden is, tegnap meg Attila szól, hogy ma este jön Dorka. Szóval még időben, ő nincs itthon egész nap, dolgozik mindenki, pedig azért takarítani is kéne egy kicsit, és így minden rám marad, meg édesanyának is másképp kell akkor főzni, szóval rendesen megadta az ívet, aztán alkalmazkodjon hozzá mindenki. Ma ment valami erőmű megnyitóra, és a tegnapi reakciók hatására reggel felkelt és takarított a fiú. Úgyhogy csak észhez tért. Meg még azt mondja, hogy hozzá jön, nem hozzám. Hát jó, de akkor nekem már kapásból lent kell aludni, de hát neki ez csak természetes. Szóval ennyi van mostanság, holnap menni kell a könyvekért, 2 kocsink van,egyik sincs itthon természetesen. Dea Pughoz legalább már rendeltünk fékbetéteket, meg Brembo(!) :) féktárcsákat, úgyhogy remélem jó kis harapós fékjei lesznek mostmár. Már csak a féltengelyt kéne kicserélni, de annak meg 22k darabja,szóval nem olcsó :s Na de majd csak lesz valahogy.

Hát na...megesik, hogy az ember megfeledkezik dolgokról. Sőt, inkább úgy mondanám, hogy nem felejtettem el, csak mindig halasztottam a dolgot,é s persze mindig közbejött valami. Szóval ezért maradt ki jó 10 nap. Végülis olyan sokminden nem igazán volt, de akadtak említésre méltó dolgok is. Például egész jól összebarátkoztam Kovács Balázzsal meg Fecóval, 19-én, Balázs születésnapján még bográcsoztunk is, tök jó volt a hangulat, nem az a megszokott szarkedv, mint ami általában van. Balázs kipróbálta a Pözsót, ő is ideadta a kis 206-ost, szóval volt próbálgatás :) És őszintén megmondva, nagyon örülök, hogy úgy tűnik, olyan barátokra leltem, akikkel bármikor el lehet lenni, elmegyünk ide-oda, és jól érezzük magunkat. Attila kedden elment megint Dorkához, aztán majd csak most szombaton jön haza, úgyhogy megint egyedül vagyok. Kedden (18-án) megkezdődött a zenekari próba is, én mentem kocsival, és Zoli apukája pont mondta, hogy menjek gyulaj felé,mert arra rövidebb, meg most, hogy csinálják az utat, gyorsabb is arra. Tehát arrafelé mentem, és amikor beértünk az alkotóba, mondta is Gyurka, hogy traffi volt a temetőnél,szóval szerencsésen elkerültem. Feladtam a jelentkezési lapot a nyelvvizsgára, úgyhogy mostmár nincs visszaút, csak előre, tehát tanulni kellesz mostmár rendesen. Közben megkezdődött az azfeszt, bátorban gyűlnek a sötét ruhás illuminált állapotban levő fura figurák, és bizony elég sok ismerősöm "dolgozik" odakint. Így a zenekari próbákon is elég sovány a létszám, olyan 25-30 körül voltunk valahogy, Misi bá elég sokat beszélt a zenekar jelenéről, jövőjéről, lehetőségekről. Édesanya zárva van most, úgyhogy befőtteztünk tegnap is, ma is volt gyümölcsszedés, este pedig bogrács. Közben Dia írt egy üzenetet iwiw-en, aminek következtében végülis ideiglenesen kibékültem vele, de lehet, hogy nem kellett volna. Este Goofy hívta Zolit pókerezni a Hajniba, aztán végülis jött Balázs is, meg én is, bementünk a Puggal, 500Ft-os beszálló, 10 ember, és hát sikerült nyernem :) Végülis csak a szerencsén múlt, mert a semmiből sikerült valahogy feljönnöm, és aztán meg valahogy összejött. Aztán kocsiba be, 1-2 karika bátorban, és irány haza. Na és most vagyok valahol itt. Hát egyenlőre ennyi, más így negyed 3 táján nem juteszembe. Na de mindegy, majd még úgyis írok valamikor...

Hát jah, szívok mint a torkosborz...hogy miért? Alább kiderül.
Utoljára csütörtökön írtam, reggel Attila elment Dorkához, és majd csak vasárnap reggel jött haza. Pénteken igazából nem volt valami sokminden, mert nem is emlékszek sokmindenre, valószínűleg egész nap a webkamerával baszakodtam, amit még csütörtökön délután vettem. Beszélgettem Gergővel is, akivel az anyukája kiküldött nekem egy naggyonfinom lángost :) Megvolt az "Év szólama" fotózás is. Ahogy mondtam, pénteken semmi, végülis majdnem elmentem próbára, de szerencsére értesültem, hogy nem lesz. Szombaton délelőtt voltam mamáéknál, délután meg mentem Bálinték esküvőjére, ott is játszottunk a zenekarral, aztán jöttem haza, és elmentünk Eta nénihez mama csokráért, aztán meg irány Levelek, mert ugye Ágota engem is meghívott a kis sátorozásos összeröffenésre. Végülis odaértem, már a tóhoz vezető bekötőúton találkoztam a lányokkal, és megmutatták, merre is vagyunk pontosan. Aztán lassan megkezdődött az este, először szalonnasütögetés, aztán meg beindult az alkohol fogyasztás is lassacskán, bár a fiúk valahogy tartózkodtak tőle. Történt ez-az, Ágota még sírt is, hogy ne haragudjak rá, merthogy nagyon jó barátja vagyok, meg minden. Én nem is haragszok senkire. Az éjszaka többszöris el kellett mennem "kocsikázni", mert egyszerűen már nem bírtam...Aztán végül hajnal 4-kor elindultam haza, végig 50-60-nal, minden kihaltan, szóval volt idő gondolkodni. De nem tudtam, vagy nem is akartam, már én sem tudom. Hazaértem, ház becsukva, még szerencse, hogy a Pugban volt egy kulcs az első ajtóhoz. Másnap nagymise, utána mama 70. születésnapját ünnepeltük, volt is nagy kajálás :) Aztán felmentem msn-re, és rámírt Ágota, ugyanis elég viharosan távoztam Levelekről. És azt mondtam neki, hogy nem akarom, hogy vele is úgy járjak, mint Ivettel, pedig most pont úgy van minden. Mondta, hogy akkor úgymond ad időt, nem keres, majd írok én, amikor gondolom. Mostmár látom, hogy lehet kicsit eltúloztam a dolgot, de mostmár mindegy, úgysem lesz olyan sohasem, mint ezelőtt. Hétfő reggel végre kiszedtük a paszulyt, édesapa se ment dolgozni, dél körül bementem bátorba, mert kellett már patron a nyomtatóba, és megint beugrottam Gergőhöz pár szóra. Aztán hazajöttem, kicsépeltük a paszulyt, elpakoltunk mindent utána, és ennyi. Ma meg...délelőtt fűnyíróztam a kerten, amíg ki nem fogyott a benzin, aztán édesanyával leszedtük a barackot, vittem egy adagot nénjééknek, délben szalonnát sütöttünk, meg édesapa beolvasztotta a méhviaszt. Délután a nyulaknál takarítottam egy kicsit, közben leszedtem pár albumot a salátamagazinról, és most is azt hallgatgatom. Igazából már nem tudom, mit csináljak. Nem értem, hogy mivel érdemeltem én ki azt, amit kapok az élettől. Ki tudja, lehet előző életemben csináltam valamit, vagy én már tényleg nem tudom, de amikor azt hittem, hogy már ennél rosszabb úgyse lesz, és nem jöhet, de akkor kopogtat az élet az ajtón, és vigyorogva mondja, hogy de, jöhet, sőt itt is van! Szóval van a hullámvölgytől még lejjebb. De már tényleg ott tartok, hogy nem érdekel semmi. Elegem van ebből az egészből. Úgy szeretnék néha egy rideg, szívetelen ember lenni, de nem tudok. És ezért mindig én húzom a rövidebbet. Na de elég ennyi mára a nyavalygásból hagyok máskorra is... XD

Hát igen, nem írok valami gyakran mostanság, de megvan az okom is. Na de akkor lássunk is neki a dolognak. Múlt héten szombaton volt Szabiék esküvője, amin játszottunk, majd utána átmentünk a Kakukkba egy kis vendéglátásra, kis eszem-iszomra. Vasárnap reggel kismise, utána meg már csak pakolgattam, hiszen fél1re menni kellett az Alkotóhoz, mert mentünk Kálmándra a sváb zenei fesztiválra. Megnéztem a Renault-ot, öntöttem bele vizet meg olajat is, erre indulnék, beleülök, slusszkulcs fordul, tö-tö-tö...nem bírta az akksi. Gyorsan át a Pugba, aztán összeszedni mindenkit, és go. Szokás szerint Zébusszal mentünk, jó meleg volt, szokásos román utak, miegymás. mindhárom zenekar elfújta a műsorát, megvolt a polgármester beszéde, (sőőőőőt!) utána még doktor doktor szolomájer is beszélt,aki elhagyta a botját, és az angolok nem tudják lefordítani az Aladár nevét :) Közben kajálás, vendéglátás, ott volt Dolph Lungren vagy hogy kell írni, ő jött-ment intézkedett, aztán a kajálás után pakolás,és irány haza,9-re otthon is vagyunk. Vagyis így lett volna, ha nem maradt volna a fél zenekar bent az iskolaudvaron. Megkezdődött az ivászat, aztán így a jó 6-7 órai indulásból borvirágos bemutatkozás, és este 11órai start lett. Misi bá is kikelt magából, mondta a buszon, hogy ő már hagyná ezt az egész zenekart, meg hasonlók, és szerintem az alkohol kihozta belőle az őszinteséget. Hazaértünk, Zébusz szembesávból szembesávba ment, látszik versenyző gének vannak benne. Megérkeztünk, Zoli, Fecó, Ricsi meg Gyurka be a kocsiba, és akkor csapjunk egy pár karikát :) Találkoztam Mityával, megkergettük kicsit DEX-et, szóval elszórakoztunk ott. Hazafelé kint voltak Somék, Simsonoztak rendesen. A héten végülis eddig nem történt sokminden, Attila itthon van, ezen a héten nem ment dolgozni, bár ma elment Dorkához, és majd csak vasárnap jön haza. Kedden voltunk a T-Mobile-nál, vettünk mamának egy  telefont, és nem tudtuk kiszedni a paszulyt, mert esik az eső. Tegnap este állok az ablaknál, hallom valami angy hang jön az úton, gondoltam magamban kacagnék, ha a Pug lenne. Erre megáll édesapa a ház előtt :) A leömlő után kilazult az egyik csavar, ott eresztett egy kicsit, úgyhogy azért volt ilyen hangja. De egykettőre megcsináltuk, úgyhogy mostmár olyan mint régen. Egész nap takarítottunk, délután ment egy jó ksi film az SS-ről, még rendesen érdekes volt. Szerda este csoportos megbeszélés volt az Ágota-féle leveleki buliról, és kissé elment tőle a ekdvem, mert ott volt Ivett is. Tehát ő is fog menni, és akkor ha elmegyek, megint lesz egy szar estém, ahol mindenki kedvét el fogom rontani. Hát nem tudom... leeht inkább elmegyek aztán kocsikázok egy jót, vagy benézek bátorba, vagy egyszerűen maradok csak itthon. Majd meglátjuk, hogy alakulnak még addig a dolgok. ma mindenesetre megyek bátorba, év szólama fotózás lesz, meg ha már ott vagyok, elintézek pár dolgot.
majd még jelentkezem...

Hát igen, eltelt egy kis idő az utolsó posztom óta. Mindig csak halasztgattam a dolgot, hogy majd megírom holnap, meg így meg úgy, és elszaladtak a napok. Na de mindegy, olyan nagyon sok dolog nem történt végülis. Vikivel, akit mondtam, hogy iwiw-ről felvettem msn-re, egy beszélgetéstnél tovább nem haladtam, még akkor pénteken beszéltünk, azóta egyszer ha láttam msn-en. Ezt elutasításnak értelmezem, úgyhogy nem volt hosszú életű próbálkozás. Közben a csajok és pasikban igent mondanak rám össze-vissza mindenféle emberek, szóval ezt sem arra használják, amire kitalálták. Józska báttyáék elhozták a Peugeot Expert-et, mert lejárt a műszakija, és hát egyértelmű, hogy ki vitte el :) 2.0 HDi, 110 paci, és meglepően jól mozgatta azt az üres dobozt. Azért a belső visszapillantó benne volt, pedig lemezfal van, úgyhogy teljesen felesleges. Jól ment, lehetett volna vele alázni a népet, de hát nem akartam én annyira meghajtani szegénykét. Bár a magánúton egy picikét sikerült :) Már az erdélyi zenekaros kirándulás is megvolt, és hát újra láttam Ivettet. És hiába éreztem eddig úgy, hogy mostmár egyre jobb, meg hogy már nem vagyok szerelmes, be kellett  látnom, hogy ez mégsincs teljesen így. És ez bizony nagyon szar érzés. Szokás szerint zébusszal mentünk, Berci bá tolta neki, intenzív gyorsítás, előzés, rövid féktávok, "énvagyokanagyobbúgyiselenged", egyszóval minden bejátszott nála, a kihagyhatatlan mulatós muzsikával együtt. Az első szállás jó volt, reggel 8kor indultunk, és úgy kb este 6 körülre érkeztünk oda, egy magyar származású hölgyé volt az egész. Első este még egész jól elvoltam Ivettel is, Gergővel kártyázgattunk, meg utána pókereztünk is, és tényleg jó volt. Második nap megmásztuk a Székelykövet (Torockó mellett), ami van vagy 1100 m magas, jó kis sziklás-murvás "ösvény" van felfelé, szóval nem volt könnyű felmenni. Lefelé jövet Gergővel segítettünk Anitának meg Ivettnek, mert eléggé féltek tőle. Jó félútig én jöttem Ivettel, segítettem neki, a kezem fogta, és láttam rajta, hogy fél, de bízik bennem. Vagyis én így éreztem. Aztán este már Carterrel beszélgetett a szobájában, és innentől kezdve magasról szart a fejemre. Vettünk áfonyalikőrt, amit én csak fagyálló+áfonyaszörp névvel illettem, mert elég szar íze volt, és az áfonyát nem is lehetett érezni rajta. Az estét elpókereztük, próbáltam terelni a gondolataim, hátha úgy talán egy kicsivel jobb lesz. Este tényleg nagyon szarul voltam, Ivett miatt, és már úgy voltam vele, hogy nem akrok én semmit ettől az egész élettől, mert valami megbocsáthatatlanul rosszat követhettem el, ha így büntetnek érte. De ez még mindig nem a tetőpont volt. Másnap indultunk tovább, aztán órák múlva megérkeztünk a Gondűző panzióhoz, a második szállásunkhoz. A nagyobb épület a főút mellett volt, a kisebb pedig vagy jó 1km-re bent az erdőben. Egyértelmű, hogy én is az erdő mélyére kerültem, hát hova máshova. Másnap délelőtt mentünk a tordai sóbányába, itt legalább nem volt olyan meleg. Kifelé jövet Ivett megkérdezte, hogy van-e valami  baj, de egy "semmi"-vel elküldtem. Most mondtam volna meg neki, hogy igen van, mégpedig az, hogy gyűlöllek szeretni? Semmi értelme. Innen mentünk tovább a Gyilkos tóhoz, majd megmásztuk a Kis-,és a Nagy - Cohárdot. itt szinte végig Lacival (Carterrel) ment, én pedig kullogtam magamban. Nem is értem, minek csináltam, talán azért, hogy észrevegyen, talán azért, hogy tényleg egyedül maradjak. A Kis - Cohárd tetején ülve, alattam a nem is tudom hány 10 vagy 100 méteres szakadékkal az is megfordult a fejemben, hogy azzal a 3-4 lépéssel - ami a sziklaperemig volt - nekifutva ugrok egy szép fejest a mélybe, aztán finito, nuku folytatás. De nem, nem értem volna el vele semmit. Úgyhogy maradt az út vissza lefelé, vagyis csak félig, mert utána jött a Nagy - Cohárd, ösvény nélkül. Itt eljátszottam egy medvéset Csaba példáját követve, de ezt leszámítva nem volt egy boldog utam. Utána irány a Békás - szoros, gyalog a buszig, ami vagy 6-7 km-re volt tőlünk. Kicsit sietősebb tempót vettünk, és szemem elé tárult a csodálatos látvány: Ivett és Lénárd kézenfogva sétálgatnak, meg-megölelik egymást, és ilyenkor mindig megfordul a fejemben, hogy tényleg, mit csinálhattam én, hogy ilyen sorsot érdemlek a szerelem terén... Mert ha legalább a tizedét megkapnám annak, amit mondjuk Lénárd kap...már attól is boldog lennék, de nem, semmit...soha semmit. Úgy érzem, hogy Ivett is fél tőlem, vagy a helyzettől, hogy tudja, hogy én szerelmes vagyok, és inkább kizár, pedig nem is tudja, ezzel mekkora fájdalmat okoz. De ha meg beengedne az életébe, lehet akkoris csak így állnék hozzá a dologhoz, mert azt hinném, hogy szeretne valamit. Na de hát ez van...nem érdemlem meg, hogy szeressek és szeretve legyek. Valamelyik mindig hiányzik. A Békás - szorosban pár embert elkapott egy nagy zivatar, ők elég rendesen eláztak. Aztán találkoztunk a busszal, vissza a szállásra, kajálás, majd szalonnasütés. Jó nagy tüzet raktunk, pakoltuk ráfelé a fát, aztán egy idő után már csak egyedül pakoltam... Láttam, hogy Anita egyedül van, gondoltam beszélgetek már vele egy kicsit. Kérdezte, hogy mi a baj, és hát én nem sajnáltam a szót, elmondtam neki, hogy még mindig Ivett. És elmondta, hogy ő is hasonló cipőben jár. Aztán Eszterrel beszélgettem erről az egészről, csak az a baj, hogy úgy érzem, ezen mások nem tudnak segíteni, csakis én. Aztán Totó meg Carter KO-ra itták magukat, úgyhogy hazavittük őket, mentem szólni Lénárdnak, hogy egy lámpa van, úgyhogy úgy menjünk majd hazafelé, és hát hol máshol lett volna, ha nem a lányoknál. Lehet, hogy féltékeny vagyok, de az is lehet, hogy csak egy kis törődés hiányozna nekem is. Ez lehet, hogy most lányosan hangzott, de szerintem mindenki van így ezzel. Aztán másnap indultunk haza, egész napos buszozás, megálltunk Mádéfalván, majd Csíksomlyón, de csak rövid megállók voltak, siettünk hazafelé. Végülis este 10 körül hazaérkeztünk, 11kor már a jól megszokott ágyamban aludtam.Ez volt vasárnap este. Hétfőn nem volt sokminden, kis pihenés, Attila is hazajött Dorkától, eltelt a nap. Tegnap sem csináltam túl sokmindent, este zenekar, ahogy lesz ez egész héten, hiszen szombaton Szabiék esküvője, vasárnap sváb zenei fesztivál Kálmándiban, jövő hét szombaton meg Bálinték esküdnek, úgyhogy van mire gyakorolni. Hát végülis ennyi történt mostanság, de ha lesz valami, majd még írok...

Na hát akkor kezdem a péntek reggellel, legyen in medias res. Szóval reggel elvittem édesapát dolgozni, és mondta, hogy utána menjek már el az alkalmazotthoz, mert el kell vinni a Liaz váltókarját, amit tegnap csinált meg (ugyanis eltört!). Hát jó, mentem is a Puggal, Fehértón találkoztam Miklós bácsiékkal, villogott is, egyből kiszúrta a volt kisóótóját :) Utána fel a 41-esre, el az alkalmazotthoz, aztán meg go haza. Ez az igazi reggeli ébresztő. Aztán dél körül hoztak egy raklapnyi ásványvizet, délben felmentem a postára még a Rönóval, mert a Puggal nem tudtam kiállni az ásványvíz miatt. Utána kis pihenés, aztán úgy 4 óra magasságában iwiw csajok és pasikban névvel igen-t mondtam Vikire, mert jól néz ki. És tényleg jól néz ki :) Aztán lementem helyet csináltam az ásványvíznek, és egy szűk óra alatt be is pakoltam mind a 756 litert XD. Persze közben azért fel-felkukkantottam megnézni az iwiw-et, mert írtam is Vikinek, hogy szeretném megismerni :) Erre visszaírt, hogy ismerkedhetnénk msn-en is, mondom oké, fel is vettem :) Aztán este végre feljött, leálltunk beszélgetni, de hát azért éreztem magamon, hogy nem a "szokásos" formámat hozom, valahogy nehezebben jöttek belőlem a szavak.
Szombaton végre aludtam vagy 9-ig, felkelek, lemegyek, kajálok, erre jön papó, aki a kerteken jött végig, pedig már 80 fölött van...Szólt, hogy kellene a morzsoló, úgyhogy hazavittük őt is, meg vittük magunkkal a morzsolót is. A délelőtt úgy-ahogy eltelt valahogy, délután segítettem odakint, egy Almerán cseréltünk szilenteket meg féltengely-gumiharangot. Utána leálltunk bográcsozni, mert ugye főzni is kéne valamit, hát legyen akkor gulyásleves bográcsban. Aztán megnéztem az XL szerelem című filmet, hát elég poénos történet, de mintha rejtett tanulság is lenne benne. Este nem is gépeztem, mivel net se volt, szóval teljesen felesleges lett volna egyáltalán bekapcsolni is.
Vasárnap délelőtt elmentem misére, az atya fél órát késett, mert valami újmisés pap volt, úgyhogy volt nagy ünneplés, aztán itthon meg elment a délután...Attilával elkezdtünk Half-Life-ozni, ő az Opposing Force-on, én meg a Blue Shift-en XD. Közben kész lett a gyrostál, este is volt már, úgyhogy Cobra11+vacsora, utána jött a Nemzet Aranya...megnéztem már, csak érdekel a téma :) Közben csontkovácskodtam megint, csinálom, amit Pörc nagybátyja mutatott, hátha bejön, vagy legalább egy kicsit javul. Utána még leültem gépezni, Diának születésnapja volt, hát már felköszöntöttem, és nem kellett sokat várni, hogy témánál kössünk ki...de már én sem tudok kiigazodni magamon. Egyszer azt mondom, hogy na jó, nem végig, de legyen, máskor meg azt, hogy szó se lehet róla. Mondjuk ezekkel a reggelekkel átbaszott már párszor, vagyis úgy érzem, hogy csak kifogásokat keres... mindenesetre érdekes a dolog, majd meglátom, mi lesz. Balázzsal is dumálgatok, állítólag szerelmes a fiú, de én most akor mit csináljak. Legyen. Állítólag már huszonvalahány napja nem beszélt Ivettel, nem könnyű elhinni a dolgot. Mondjuk én már több mint egy hónapja nem beszéltem vele msn-en, úgyhogy...bár én már nem kezdő vagyok XD Közben Szandra meghívott a tavpartira, olvastam az iwiw-es levelet, aztán gondoltam már megnézem a meghívottak listáját. Hát mit mondjak, ez már rég nem az az osztálybuli, mint ami elsőben volt. Tizenegynehány fiú, meg vagy 4 lány, ismeretlen nevek... majd meglátjuk, mi sül ki a dologból.
Na hát egyenlőre ennyi.

Jah, ezzel nem mondtam nagy újdonságot, tényleg dögmeleg van. Tegnap nem történt valami sokminden, délelőtt leszedtem a meggyet a méheknél, ami azért 30 fokban, hosszúnadrágban pulóverben nem a legkellemesebb. Utána kimagvaztuk, és a nap meg eltelt, mivel meleg volt, kint semmit sem lehetett csinálni, úgyhogy kb ennyi. Ma reggel felkelek, látom sehol senki, csak Attila szunyál, pedig úgy volt, hogy ma is átviszem édesapát dolgozni. Tegnap mondta, hogy 6:40-re kell menni, mondom jó,akkor kelek 6:20-kor. Hát mégse, rendesen kellett menni, csak erről nekem nem szólt senki. De annyi baj legyen, már csörög is a telefon, hogy baj van a Liazzal, tehát kocsiba be, el édesapáért Naményba, onnan haza, el Kálló végéig, Liazt megnézni, kivenni a motortartót, mert eltört, hazamenni vele, megheggeszteni, visszamenni, beszerelni, hazajönni. Hát igen, megvolt a napi km, meg a tempózás is. Itthon édesanya lent volt a boltban, az ÁFA-változás miatt szinte mindent át kellett árazni, úgyhogy segítettünk Attilával, kipakoltam a mélyhűtőt, és még rendesen fáztam közben XD Aztán végülis megcsináltuk a fűnyírót, üzemanyagszűrő le, már folyt is ki a víz. és mint tudjuk, a négyütemű Otto-motor nem igazán kedveli a vizet. Végigfűnyíróztam a fák alatt körbe mindent, véletlenül beleálltam egy hangyabolyba, kellemes érzés volt. Aztán már nem bírtam, gyors zuhany, és le is álltam mára. pont elég volt erre a napra ennyi. Nem szabad megerőltetni magam :) Remélem holnap már több időm lesz, és tudok menni a kazánházba is egy kicsit, mert igazán ideje lenne már...

Reggel kivételesen nem kellett korán kelnem, úgyhogy aludtam is ameddig tudtam, szóval vagy fél9-ig. Utána felkeltem, kaja, aztán már csörgött is a telefon, édesapa hív,hogy mit csinálok, meg hogy majd ő megmondja, hogy mit csináljak, ha nagyon unatkozok. A délelőtt éppenséggel eltelt a gép előtt, leugrottam mamáékhoz a Renault-val, utána kis déli siesta, aztán tettem-vettem, pakolgattam a középső udvaron. Délután elmentem mamához, mert mondta, hogy a fa tetején még van egy kis meggy, le kellene szedni. Hát igen, imádok létrázni, főleg ha szépen dől a létra is, de végülis sikerült a dolog. Mire hazajöttem, már itthon volt mindenki, segítettem megint édesapának, aztán vacsora. Mennék fel kicsit gépezni, erre csak ennyit hallok: "Ne felfele menjél, gyere ki, nézzük meg azt a fűnyírót!" Mivel a fűnyíró szar, aztán szétszedtem már félig, de nem találom a baj forrását. Ez volt olyan fél8 körül, hát igen, fél10 körül be is mentünk. Ebből a 2 órából a fűnyíró volt vagy 10 perc, a többit az a sok kocsi töltötte ki, ami most nálunk van. Szinte mindegyik fékbajos, tárcsa/betétcsere, meg itt van a gsi corsa, mert kerékcsapágyas. Hát jó, csináltuk, átnéztük őket. Este Attila előadta a szokásos műsort, hogy kapcsoljam ki a gépet, és feküdjünk lefelé, mert hogy neki így kell korán kelnie meg úgy kell korán kelnie. Nekem is korán kell kelnem, és éppenhogy leülök a gép elé, már mondja, mert ő már kikapcsolta a gépet, és akkor már nekem is ki kell. Na ebből van mindig a veszekedés, amit már eléggé unok. Na jó, hát egyenlőre ennyi.

Igen, tudom, hogy hétfő van, de tegnap este megint nem tudtam írni, úgyhogy mára maradt a dolog, persze a poszt címében még a tegnapi dátum szerepel :)
Nem is tudom, mit írjak így hirtelen. Pénteken reggel átvittem édesapát dolgozni, aztán hazajöttem, visszafeküdtem aludni, mert hát az alvás bizony fontos dolog :) Aztán a délelőttöt ellébecoltam valahogy, dél körül felmentem a postára, hogy feladjam az autópályás cuccost, tele is lett a pólóm azzal a sok kis apró fekete léggyel vagy mivel, úgyhogy mehetett is a szennyesbe. Na utána gyors takarítás a lépcsőházban, zuhany, aztán már jött is a felleg, én meg mentem zenekarra, busszal. Rendes próba, megvolt minden, fújtunk bőven, aztán irány haza, Zoli jött kocsival, és csak hárman voltunk, úgyhogy elfértünk kényelmesen. itthon gondoltam lenézek még kicsit a pincébe, de aztán lemondtam róla, inkább egnéztem a Dr. Csont-ot, aztán mentem aludni, mert net se volt. Szombat reggel keltem szokás szerint, és mint az őrült, elkezdtem takarítani, mert Attila ugye jön haza Dorkával, és még szalad az egész ház. Úgyhogy gyorsan még pakolgatás, porszívózás, súrolás, közben telefonál édesapa, hogy fogják hozni a Renault-ot, mert csak 3as van benne, úgyhogy figyeljem már, és nyissam ki a kaput, ha jön. Hát jó, szakadok kétfelé, ki-be rohangálok, mint a mérgezett egér, ha már az utcán vagyok, ne csak ott áljak, úgyhogy elkezdtem sepregetni. Erre az állomásról be hozták Attiláékat, szerencsére már nagyjából rendbe voltam odabent. Aztán pár perc múlva jött a Renault is, a sofőr csak úgy betépett vele a nagykapun, aztán ment is haza. Gondoltam átnézem, megnézem hogy bánik vele most, hogy nála van. Hát...le van lakva rendesen, bent tiszta kosz meg por minden, úgyhogy ki is porszívóztam gyorsan. Nyitom a csomagtartót, megfogom a szőnyeget, jó vizes... egyből ki mindent, szőnyeget a kerítésre, látom folyik(!) belőle a víz. Jó,várom, hogy megszáradjon, közben kihoztam az emelőt, megemeltem az elejét, mondom hátha látok valamit, vagy ha Peugeot-betegsége van, akkor meg is tudom csinálni talán. Hamar megláttam a probléma forrását, majdnem az, mint a Pugnál. Nem kellett sok idő, maga a javítás fél percbe se telt, az emeléshez több idő kellett XD. Na jó, ez is megvan, anyukámat vittem át a fodrászhoz, gondoltam akkor csapok már egy próbakört. Karikáztam vele egy jó nagyot, és nem esett ki a gömbfej. És ha azon a próbakörön nem, akkor magától semmikor nem esik ki. Aztán már készülődtem, mert este évzáró koncert, és úgy alakult, hogy a Runnal mentem, rég vezettem már :) Megvolt a koncert, az év muzsikusa Anita lett, meg is érdemelte már :) Év szólama a tuba szólam, hát... :) Délután már gyülekeztek a felhők, lett is nagy felhőszakadás, utána a szokásos kajálás meg társalgás az Alkotóban, és mire a kocsitól beértem, teljesen eláztam, úgyhogy vizesing verseny volt :) Elfogyott a kaja, kártyáztunk is párat, aztán gondoltam egyet, kinéztem kocsikázni, jött velem Gyurka is. Hát ott aztán szakadtunk a röhögéstől, volt minden, aztán jött Zoli meg Fecó is, még angyobb partytime :) A körforgiban láttam HKU-t, az anyósülésen Franciskával, meg is lepődtem egy kicsit, de aztán mondom jólvan, egészségükre. Aztán hazajöttem, felnéztem a suli elé, hát Máté, Miti, meg Endrú jóhogy fent voltak XD. Kocsikáztunk egyet, majdnem megvolt egy oszlop is, de poén volt az egész :) Olyan fél1 körül hazaértem, és már csak bedőltem az ágyba, elég volt ebből a napból ennyi. Másnap reggel elmentem nagymisére, aztán segítettem itthon az Ignisben, Attila visszavitte Dorkát, este kicsit gépeztem, és el is röpült az idő. Hát ennyi volt röviden tömören, úgyhogy tafó :P XD

Naszóval...rájöttem, hogy ez a reggeli blogírás nem lesz így jó. Egyrészt reggel írok az előző napokról, tehát nem is emlékszek már rájuk annyira, meg következő alkalommal kell megírnom az előző poszt napját is. Tehát visszaállunk esti írásra. Kedden nem volt valami sokminden, szedtem a meggyet a kerten vagy 2-ig, aztán egy óra pihenés, utána meg le mamáékhoz, mert mondtam, hogy leszedem majd nekik. Na jó, már csak a létrát kellett valahogy beeszkábálni a Pugba, ami végülis sikerült, kalaptartó ki, csomagtartó nyitva, szóval pickup lett. Tolatnék, hátranézek, és simán látok mindent, nagy poén :) Jön be a kipuffhang keményen, fain volt, az biztos. Csak papó volt otthon, hát elkezdtük szedni, de vagy fél óra után jött az eső, így abbamaradt a dolog. Esőben jó vezetni, hát átmentem édesapáékért, és a vizes fű csúszik ám :) Aztán Tibi báék elhozták az Ignis tanulóautót, ami egy nagy kalap szar, mindenféle elavult motorikus megoldással, szóval szerelni valami borzalom.  Szerdán reggel lementem megint mamáékhoz, befejeztem a meggyszedést 11-re, de még előtte gyorsan fel kellett szaladnom a takarékba, szóval siess-rohanj-kapkodj, de sikerült elintézni mindent. A délután eltelt valahogy, este vittem eladni a meggyet, kemény 45 jó magyar Forintért, úgyhogy gondoltam is szépeket magamban. Na de mindegy, ez van. Ma meg reggel még visszafeküdtem, aztán aludtam egy keveset, utána kicsit takarítgattam az udvart, déli siesta, és irány Bátorba, esztergáltatni kell Tibi báékkal valami szelepfélét. Elvileg egy fél óra alatt meglett volna, aztán 2-től 6-ig ott voltam, beszélgettem egy jót Tibi bácsival, megmutatta az esztergagépeket, amik hatalmas monstrumok, van már ami több mint 100 éves,és még mindig működik :) Előjöttek az egyetemi emlékek, hallgattam a jó kis sztorikat, és hát bárcsak én is olyan közösségbe kerülnék, mint anno ő volt. Közben jött a letolás, hogy nem értem haza időben, de nem is érdekelt már végülis. Kis laza esti munka, most meg itt vagyok. na jó, egyenlőre ennyi, majd még írok úgyis.

Tegnap volt egy hete, hogy új posztot írtam, erre egyből szarakodik a net, így hát nem tudtam gyakrabban írni, pedig a szándék megvolt. Viszonylag sokminden történt velem múlt héten, megkezdődött a nyári szünet, reggel kelnem kell, mert 6-ra viszem apukám dolgozni, utána meg már nem tudok visszaaludni, tehát nagyon fain a dolog. A jó idővel együtt megérkezett a kerti munka is, és a mindennapos kérdés: "Na és mit csináltál ma?" Tehát ha nem csinálok semmit, akkor már jön a fejmosás, hogy márpedig azért kéne, mert jóformán csak én vagyok itthon napközben, Attila gyakorlaton van, úgyhogy rám marad minden meló. Hát ez van kéremszépen. Múlt héten már futni is voltam, elég normális a pálya, látszik, hogy megint van focicsapat. Itt volt Tibi bá tuning Skoda 120-asa, amit én vittem haza, és mit ne mondjak, van egy feelingje a gépsasnak :) Pénteken vittem egy 1.2-es Corsát műszakira, csütörtök este egy jó órát szórakoztunk a kézifékkel, és mire beértem Nyíregyre, fel is melegedett a jobb hátsó fékdob, így pedigaz elindulásnál még harapós fékek a belvárosban már alig értek valamit. A pedál félútig nem fogott semmit, utána már úgy-ahogy. De végülis miután lehűlt, már működött rendesen, hazafelé epdig már nem is melegedett.Múlt hét hétfőn voltam a zenesuliban évzárón, előtte tankoltam egy kis EvoNeo-t, mivel benzin már nem volt, 3ezres mol kártya meg igen, gondoltam kipróbálom :) Éppenséggel elég könnyen mozgott tőle a sas, érezhetően jobban,mint a 95-östől. Az évzárón elbeszélgettem Totóval, beszéltünk a zenekarról, mondta, hogy most lesz neki a felvételi, és ahogy mesélte, láttam, hogy nem lesz könyű dolga. Pénteken zenekari próba, a szokásos dolgok, a szokásos beszéddel, szombaton szintén próba, jól lehűlt az idő, este meg menetelés a várkastélytól a múzeumig, természetesen pólóban. Próba és fellépés között páran elmentünk gyrosozni, jöttek is a poénok rendesen, alig bírtunk enni a röhögéstől :) Hazaértem, pont elalvás előtt jön az SMS. Nézem, hát Dia írt, mondom jólvan,visszaírtam még. Vasárnap végre tudtam aludni egy keveset, ebéd után kicsit LANoztunk Attilával, aztán elmentünk misére. Este 8-ig valahogy eltelt az idő, lementem a kazánházba egy jó órácskára, és még most is érzem a hatását :) Dia rámírt msn-en, mondta, hogy beszélnünk kéne valamikor, mert hogy konkrétumai vannak, mondom felőlem...Hétfő reggel 8-ban állapodtunk meg, úgyis korán kelek, reggel elvittem apukám dolgozni, meg tesóm kivittem az állomásra, mentek valami felmérést csinálni. 8 előtt pár perccel felmegyek, sehol senki, vártam egy órát, még mindig nincs sehol. Mondom jólvan, megyek én Bátorba, bevittem egy lököst megheggeszteni (elég kacifántosan fért be a Pugba), meg vettem festéket mamának, szóval amíg megcsinálták a lököst, addig én elintéztem ezt-azt. Épphogy megálltam Feri bácsi előtt (aki a lököst javítja), belenézek a visszaillantóba, hát látom, ott jön R. Anikó. Kezébe füzet, biztos némettanárhoz ment. De rám se mert nézni, úgy ment, mintha valami hatalmas izzó fénygömb lennék, aminek még a közelébe se szabad nézni. Miután végeztem, és elhoztam a lököst, irány a mol kút, úgyis mindjárt ráhúzzák a benyára a jövedéki adót, gondoltam akkor megtankolom még előtte. Lökös a kocsiban, a körforgalomban eléggé mozgott már, gyorsan kimentem a papokra, gondotlam ott megigazítom. Meg is történt, aztán szépen elindultam kifelé az egyirányúval szemben, és hát ki jött a járdán? Megint Anikó, és vagy valami bogarat követett a járdán hatalmas nagy figyelemmel, vagy megint nagyon vakító voltam. Magamban kacagtem egy jó nagyot, ilyen véletlen sincs minden nap XD.
Hazajöttem, felmentem fénymásolni a teleházba, aztán mentem meggyesládáért, mert ugye érik a meggy, tehát szedni kell. Attila hazajött vagy 3 körül, úgyhogy el is kezdtük, 3 óra alatt elszedtünk másfél fát...hosszú meló lesz, főleg hogy  ma már csak én vagyok itthon. Szívás. Délután mentem édesapáért Pócsra, beszáll ő is meg Krisztián is, erre csak annyit hallok, hogy: Na jólvan fiam, toljad neki. :))) Nekem sem kellett kétszer mondani, traffi sehol, tehát hazafelé ami a csövön kifér :) Miközben Bátorban voltam, kaptam is az sms-t, Dia írta, hogy jajj bocsi, csak a wihar miatt elromlott a net, meg hogy a szerelőket wárja. (mert hogy ő minden szimpla v-t w-nek ír...)Délután ismét rámírt msn-en, mondta, hogy akkor beszéljünk ma reggel, hogy miről, azt mondanom se kell. Hát igen, most sincs sehol. Biztos megint a wihar... Viszont nekem így mostmár a nemmondomhogymim is ki van vele, amúgyis nemet akartam mondani, de így mostmár legalább biztos vagyok benne. Ne szórakozzon már velem senki, erre allergiás vagyok. Most meg menni kellene meggyet szedni, de semmi kedvem hozzá. Gergővel beszélgettem pár szót, miközben a várkastélyhoz mentünk, kérdezte, hogy tudom-e, hol van Ivett. Hát mondom honnan tudnám, aztán mondta, hogy valahol Pest környékén van valami drum 'n' bass discoban. Jó, gondoltam, most mit csináljak, legyen. Aztán mondta, hogy Balázs jött be Bátorba valamelyik nap, és felhívta, hogy találkozzanak, meg hogy beszélgettek, erre mondtam, hogy velem már elég rég nem beszélt a fiú. Erre azt mondja Gergő, hogy azért, mert fél tőlem. Hát ikszdé, nem is tudtam, hogy ilyen félelmetes egy ember vagyok. Érdekes ez az egész dolog, kíváncsi leszek én a végére. Na jó, ennyi jutott most eszembe, ez se kevés ahhoz képest, hogy egy hete nem írtam.
Majd még jövök valamikor.

Újra itt vagyok, vagy ahogy Schwarzi barátunk mondta anno: Visszatértem...
Mit is mondjak, ahhoz képest, hogy már áprilisban el akartam kezdeni újra folyamatosan írni a posztokat, csak egy kicsit csúsztam :)
Nem fogok leírni mindent, ami azóta történt, mert egy az, hogy feleslegesnek tartom, kettő pedig hogy nem is emlékszek már rá. Tehát marad a közelmúlt, és a jelen. Nem is tudom, hol kezdjem...Végre vége a sulinak, és valamilyen csodás módon kitűnő lettem. Mit mondjak, azért így 3. év végén ez valahogy nem hátrány. Tehát vége, amit végülis nem is bánok, kell már egy nagyobb lélegzetvételnyi szünet, meg azért össze vagyunk zárva jó 9 hónapig miközben egymást nézzük...na ezért is kellett már ez a vakáció. És ha belegondolok, jövő ilyenkor már a szóbeli érettségire fogok tanulni. Éppenséggel nem félek tőle, ezen is túl kell esni egyszer, jó kis party lesz :) Osztálykirándulás ebben az évben nem volt, mert mindenki visszamondta, és 15 emberrel menni egy 29 fős osztályból már tényleg nem mondható osztálykirándulásnak. Mást nem is tudom, mit írhatnék. Most így utolsó héten újra elkezdtünk pingpongozni Ákossal, és még rendesen retro feelingje volt a dolognak :) Közben hazaköltöztettük tesómat Gyöngyösről, úgyhogy a Pug kapott egyhuzamban jó 400km-t, és bírta a túrát, pedig visszafelé én vezettem :) A hétvégén szétment benne a kuplung, egyszerűen elrepedt a kiemelőszerkezet, de már megcsináltuk, és mit modjak...jó rövid úton jár a kuplung, kész versenyautó-feeling a dolog, de úgyis összekopik még, aztán elmúlik. De addig legalább kiélvezzük :) Mivel szinte mindene eredeti, és már 26 éves, lehet, hogy veteránt csinálunk belőle, akkor legalább a biztosítása is alacsonyabb lesz. Én meg veszek egy GTi-t, már ki is néztem magamnak, úgyhogy mostmár "csak" a vételárat kellene előteremteni valahonnan :) Hétvégén voltunk a zenekarral Nagyecseden, jó kis felvonulás volt, Military háromszor elkezdett trombita szólóval, meg hasonló kis finomságok. Ott láttam egy Lancia Kappát, és hát...venni kén' egyet :) Bika motor, fullos kényelem, olasz design...más nem is kell :) Voltunk Gyulán is, én most először, de valahogy nem tudtam annyira jól érezni magam. Ennek is megvoltak az okai, elég szar időszakom volt akkor, valahogy minden összegyűlt a fejem felett, de szerencsére mostmár változott a dolog, öröm é bódottá van, kivéve amikor nincs :)
Ráadásul most a net is szarakodik, este 11 után és reggel 9-ig rendesen lehet tölteni jó 30KB/s-mal, napközben meg épphogy vánszorog vagy 7-tel. Kérdeztem Fecót, nekik is ilyen, szóval nem az én készülékemben van a hiba :) Lehet át kellene állni a vezetékesre, igaz, hogy kicsivel drágább, de csak 2Mb/s. Attila hazahozta a routert is, szóval mostmár megszűnik a "na mostmár engedj oda, én is netezni akarok" probléma, meg half-life-ozni is kellene hálóban :) Állítólag most nyáron meg fogjuk csinálni a saját szobámat, ami fain lenne, bár nekem is még egy év, és úgyis megyek tovább valahová, tehát nem tudom, hogy mennyire lenne értelme a dolognak. Ma megyek délután évzáróra a zenesuliba, nem tudom, hogy jövőre mi lesz, a faktok meg a tánc mellett még a zenesuli is...jó lenne, csak nem tudom, hogy lenne-e rá időm. Hát röviden és tömören ennyi jutott most eszembe, úgyhogy egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsojja' ki.

Igen, megint suli, délelőtt a szokásos menetrend, órák után meg fél2től osztálytánc Kacsorával, ami fain is volt, csak szokás szerint megint kavartak az F-esek a termekkel. Mit ne mondjak, kezd elegem lenni már ebből, és ha még egy ilyen lesz, akkor már én is közbe fogok lépni, és nem érdekel, hogy jóban vagyok-e Anettal vagy sem, megmondom a magamét. Egyenlőre még csak pár alapmozdulatot meg fogalmakat tanultunk, meg valami ritmusérzék-fejlesztés-szerűséget csináltunk, de már most látszik a különbség Peti és Kacsora közt. Itt nagyobb hangsúly van az alapozáson, szóval lesz mire építeni, nem hiszem, hgoy nehézséget fog okozni a dolog. Aztán mentem a zenesuliba, így is késtem egy fél órát, Karcsi bácsival rendezgetni próbáltam egy keveset az órarenden, aztán meg vissza keringőre, amit késve kezdtünk (önhibánkon kívül), szóval még onnan is el kellett jönnöm, hogy elérjem a buszt. Aztán este még lementem a kertre, Feri bá szántatta a kertjét, úgyhogy lent volt a rottweilerjük, az én legnagyobb örömömre. Amint lementem, észre is vett, megindult felém, Feri bá észre sem vette, megállt, elkezdett ugatni, majd ismét megindult, megint megállt, ugatott, én meg gondoltam magamban, tudod kivel szórakozz, úgyhogy megindultam felfelé. Mentünk egy kört a GSi Corsával, mert állítólag kopog benne a féltengely, de sehol semmi. Aztán mondta apukám, hogy reggel negyed7-re át kellene vinni Pócsra, mert onnan már vinnék tovább, és akkor a Pug maradna itthon. Oké, fél6kor keltem, ágyban fekszek, 6.50-kor szól apukám, hogy igyekezzek, mert már menni kellene. Szóval pizsamában papucsban úgy ahogy vagyok vezetni...vicces volt. De viszont Puggal suliba menni :-) Imádom :-) Már be is van járatva, lehet vele haladni rendesen, csak a féltengely kopog. Suliban 35 perces órák, persze töri fakt azért lesz, az nem marad el, de végülis így  mindegy. Szeret szaladni a gépsas, ez tény. Csak ne a kistemplom bozótjába bújt volna el a traffipaxos felebarátom. Azért jó ötlet, ott a mezei pirospont. Végülis nem mentem gyorsan, úgyhogy nem lesz semmi, meg Borsi Atika mondta, hogy a stoptáblát figyelik szerinte, akkor meg biztos, hogy minden okés. Találkoztam Gáborral is, beszéltünk egy keveset, aztán jöttem haza. Itthon meg leültem tanulni a magyart, most mindjárt 11 óra, és még mindig az msn előtt ülök, bár éppenséggel a beszélgetőtárssal nincs probléma, úgyhogy nem bánom a dolgot :)
Akartam ide egy idézetet, de egyenlőre még elnapolom...

Na...végre a Húsvétnak is vége, de azért a szokásos és kihagyhatatlan kajahegyek és az ezzel járó gyomorfájás azért befigyelt. Tehát a nagy locsolkodókörút elmaradt, bár igazából hova is mennék...meg egyedül nem olyan jó. Pénteken reggel elvittem műszakira Pista bácsi Samaráját, és hát mit mondjak...az a gép se gyorsul sehova, de közlekedésre alkalmas :-) Már másodiknak sorra kerültem, szóval 8 se volt,és már kész is voltam, csak a papírra kellett még várni. Addig segítettem ott a többieknek amit tudtam, átmozgatásban meg hasonlókban. Ja, és vezettem egy Toledo-t is :-) Kiálltak vele, kezembeadták a kulcsot, parkoljak le valahová, mondom jeszoké, meglesz :) Aztán felhívott Attila, hogy nemsokára hazajön, úgyhogy megvártam ott Nyír1en. Még bent a központban láttam, hogy este a plázában 21-02h-ig valami hiperszupereksönvásárlás lesz, hatalmas árengedményekkel. Beszéltem Attilával, Gáborral, meg Kállóban felvettük Évát is, kinéztem a Halálos Iramban 4-et, az utolsó vetítés 20:45-kor kezdődik, 20:50-re be is értünk ahogy kell, de még be tudtunk lógni. Mit mondjak, megjött az autóépítős-tuningolós-versenyzős kedvem elég rendesen, szóval jó kis múvi lett, úgy gondolom. Meg azért moziban más élmény, mint itthon gépen. Szombaton leginkább a ház körül munkálkodtam ezt-azt, össze is vesztem apukámmal, de aztán rendeződtek a dolgok. Este körmenet, szokásos  szerep, én vittem a szobrot. Mondjuk ahhoz képest, hogy mindenki mondja, hogy így nehéz meg úgy nehéz, szerintem nem is az. Este még beszélgettem Kingával, aztán bekapcsoltam a tv-t, Vitathatatlan 2...Nem is kellett ennél jobb, ismét kedvcsináló. Vasárnap reggel nagymise, ott volt Kinga is, aztán délután mentünk mamáékhoz, kajálás, locsolódás, megvolt minden, aztán már nem is történt semmi érdekes. Hétfőn megint nagymise, de már nem mentünk sehová, a gyomrom még mindig fájt, de hogy mitől, azt nem tudom. Attila készülődött már vissza, 2 után ment is, jöttek mamáék, aztán hazavittem őket a Puggal. Hazafelé jövet kicsit odaléptem neki, gondoltam megnézem már, hogy mit is tudnak az új dugók, és hát...kicsit meglepődtem :) Kicsi-könnyű-közvetlen-még szeret is szaladni =jóó vezetési élmény :) Este gépeztem egy sort, bár azon kívül, hogy megint beszélgettem Kingával, nem volt sok értelme, mert csak felidegesítettem magam, már megint. De hát ez már csak így lesz, hacsak nem változik  valami. /ezt jól megasszontam XD/ Ma délelőtt kiástam meg elültettem vagy 5 meggyfát, mert hát ugye amikor ültettük még anno, akkor nem gondoltuk, hogy nem lesz ott jó helye annak. Jah, meg kiástam a diófát is, szóval volt mit csinálni. Mások meg írják kifelé msn-en, hogy unatkozok,írjatok... Baze, jönne ide, nem unatkozna az biztos. Balázs is mondja nekem, hogy már unatkozik otthon, meg már ásni sincs mit, mondom neki gyere ide, elég nagy a kertünk. Szerintem egy életre megutálná az ásást :) Tanulni kellene még, mert holnap suli, aztán eddig nem igazán volt időm rá, vagyis jobban mondva igazán nem volt rá időm.
Később még jelentkezek...

Hát jah, itt a tavaszi szünet, a Húsvét, meg a szokásos miegymás. Sokmindent nem nagyon tudok írni, nem emlékszek már annyira, hogy mi minden történt az utolsó bejegyzésem óta. Mostanság amúgy sincs semmi, stabilizálódni látszik a jelenlegi állapot, szinte minden téren. A suliban semmi lényeges, tanulni kell, már öltönyt nézünk a szalagavatóra, tánctanulás, meg hasonlók. Itthon sincs valami sokminden, tesóm nem jön haza Húsvétra, megy Dóráékhoz. Legalábbis így volt, de most kaptam az infót, hogy mégis hazajön. De végülis nincs sok kedvem Húsvétozni, meg már a locsolkodós korszakom is kinőttem, vagyis hát hova menjek, meg minek. Úgysincs otthon senki, mindenki menekül, vagy ha otthon vannak, akkorsem lehet rendesen meglocsolni a hölgyeket. Tegnap hazavittem Balázst, elvittük a Renault-ot az alkalmazottnak, ma meg Szandrával elmentünk Zoziékhoz, egy kis vidám délutánra. Hát igen, azért a póker az póker, ki is neveztek istenkirálycsászárrá XD. Azért jó volt végre egy kicsit kimozdulni a megszokott szürke hétköznapokból. Most így hirtelen nem jut eszembe semmi más, vagy ha mégis motoszkál idebent valami, majd inkább később leírom.

Újra itt, ki tudja meddig.
Ahogy a címben is szerepel, csak ki kell bírnom ezt a szart, amit életnek neveznek egyesek. A kérdés az, hogy meddig. Vagyis pontosabban az, hogy a fennmaradt időm alatt hány embernek tudom visszaadni mindazt, amit adott. Mert vannak jó emberek, akiket szeretek és tisztelek, és örülök, hogy ismerhettem őket, és akikért bármit megtennék. És vannak rosszak is, legalábbis számomra azok...
Na de teret adok a konkrét dolgoknak, eseményeknek is. Rég írtam már, közben 18 lettem, amit egyáltalán nem érzek, eltelt a február is, és a március következett.
03.03.: Lívia meghalt. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet. És ahhoz képest, hogy nem beszéltünk nap mint nap, nem voltunk egymás legjobb barátai, mégis nagyon megviselt a dolog. Főleg, hogy pont vele történt, hiszen ő volt az, aki a legkevésbé "megérdemelte" vagy "rászolgált" volna erre. De Isten hamar visszahívja a kedvenc angyalait. De tudom, hogy ott fent mindig boldog, és csak mosolyog, amivel másokat is mindig felvidított idelent.
Kibékültem Ivettel is, és már egész jóban voltunk, (néha-néha órák után maradtunk beszélgetni,meg hasonlók) de nekem elég fura volt a dolog, úgy éreztem, hogy ez nem a "sima természetes" barátság,hanem valamilyen szinten tudatosan irányított dolog. Valószínűleg az én hibám, már nem tudok igazán megbízni az emberekben, és ezért gyanakodtam. Közben megtudtam pár dolgot, ami csak megerősítette azt a gondolatom, hogy beszélnem kell vele. Ez meg is történt, igaz csak msn-en, de pont elég volt ahhoz, hogy felkapja a vizet, és összevesszünk. Ez volt hétfőn vagy kedden, másnap szokás szerint reggel ültem a suliban a fotelben, megjött, leült a helyére,és szóltam neki,hogy üljön le mellém. Próbáltam vele beszélni a dolgokról, mert a szememre hányta, hogy nem szemtől szemben beszélek vele ilyenekről, de láttam, hogy teljesen felesleges. És amikor megkérdeztem tőle, hogy akkor most  hogyan tovább, legyen megint csend, mint 5 hónapig, vagy menjenek tovább a dolgok. És ekkor jött a válasz: "Nekem mindegy." Hát mit mondjak...enyhén szólva szarul esett. Ezzel a "mindegy"-gyel  az én barátságomat minősítette, pedig azért azt nem hiszem, hogy semmit sem érne. De hát ahogy gondolja...én nem fogok a boldogsága útjába állni. Tegnap este a hajniban ünnepeltük Anita és Niki születésnapját, úgyhogy zenekar után még maradtunk. Találkoztam pár régi ismerőssel, de sajnos nem éreztem olyan jól magam, meg tesómnak kellett bejönni értünk, mert amikor eljöttünk, még nem volt otthon a Pug...Pedig jó lett volna kicsit meghajtani, na de majd egyszer.
Mindent összegezve készülök a legrosszabbra, és úgy igazából nem is várok mást...

Naszóval... nem is tudom, hol kezdjem. Már egy hét eltelt, suliban dogák, szokásos félévi hajtás, úgyhogy ilyenkor előkerül mindenféle tanulási és jegyszerzési módszer, de végülis ez most valahogy nem fontos.
Szóval a suliban találkoztam Anikóval is, de remélem érzi a tettei következményeit. Dórival jól elbeszélgetgetünk, én meg úgy csendesen megvagyok magamnak, ahogy szoktam. Hétfőn fizikán midnenről beszéltünk, csak a fizikáról nem, mivel látszik rajtunk, hogy hülyék vagyunk hozzá, és nem is tanulunk eléggé. Szerdán legalább a zenesuliban jól elvoltunk, játszottunk ezt-azt, elszórakozgattunk. És eljött a csütörtök. Vége az utolsó órának, kijövök a teremből, Ivett ott áll Gergő mellett, odamegyek Gergőhöz köszönni, erre Ivett megszólalt: "Szeretnék veled beszélni..." Hát mit mondjak, eléggé meglepett a dolog. Csak annyit válaszoltam, hogy majd meglátjuk. Igazából nem gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténik. Aztán pénteken félévi töri doga előtt látom, hogy ott ül egyedül a padnál, és tanul. Odamentem hozzá, leültem mellé, és megkérdeztem, hogy miről szeretne beszélni, és mikor. Aztán ének után nem mentem haza a fél1-essel, hanem maradtam. Beültünk a 2-esbe, hátra a két fotelba, és beszélgettünk. Vagyis próbáltuk megbeszélni ezt a több mint 5 hónap hallgatást. Egészen 2-ig beszéltünk, mert azért zenekar előtt még haza kellett mennem, pedig szívesen folytattam volna ezt a "tárgyalást"...
Szombaton kiderült, hogy a Pugban a másik 3 dugattyú is meg van repedve, szóval SZÍVÁS (méghozzá ez a nagybetűs). Kérdeztem Ákostól a Corrado-t, talán 100e-ért meg tudnám venni, de akkor még össze is kellene pakolni, eretediségvizsga, névre írás, műszaki, zöldkártya, és mint utólag kiderült, a motorcsere nincs lepapírozva, szóval még az is. Én nagyon rá vagyok kattanva a dologra, de mindenki csak oltogat, szóval érzem, hogy ebből nem lesz már semmi. De lehet jobb is így, még mielőtt az a sok paci túlságosan megszédítene, és valamelyik útmenti fán végezném. Szóval kb ennyi. Holnap német félévi doga, de nem igazán ment a tanulás. De valahogy nem félek miatta. Lesz amilyen lesz, bátran állok elébe. De lépek, mert egy kis alvás azért még rámférne...

Nah...hát látom itt sehol semmi. Viszont velem annál több dolog történt. Vagyis nem olyan sok, de szar dolgok. Na de kezdjem ott, ahol abbahagytam. Tehát szilveszterkor itt voltam nálunk a műv.házban, a 12.F kibérelte a helyet Dóra vezetésével, aztán meghívtak engem is. Elmentem hát, pedig Anikó nagyon hívott volna a kikötőbe, de már elígérkeztem ide, szóval nemet mondtam. Erre rámírt a (volt) barátja, hogy tudja, hogy ki vagyok, és tudja, hogy "hajtok" Anikóra, de ő szereti, meg hogy most csak kicsit összevesztek, de ugyanúgy szeretik egymást. Aztán elkezdte mondani, hogy ne feszítsek a kis 205-össel (Pug 205), meg hogy reméli, hogy nem a kikötőbe megyek, mert a föld alá rugdos...nekem nem kellett több. Amúgyis kurva szar kedvemben voltam, fel is idegesítettek, úgyhogy megmondtam neki a frankót, meg felvilágosítottam egy pöppet, hogy csak saját magát járatja le azzal, hogy itt nekem keménykedik, és megmondtam neki, hogy ha velem nem jön össze a dolog, akkor Anikó talál 100 másik pasit magának. Azt a föld alá rugdosást meg egyszer behajtom rajta. Kíváncsi leszek, hogy személyesen is olyan nagy pofája lesz-e a kölyöknek, mint msn-en. Aztán meg mint valami kettős személyiség, kért engem, hogy vigyázzak Anikóra meg hasonlók...Én nem leszek köcsög, megmondtam neki, hogy addig úgysem megyek bele a dologba, amíg teljesen le nem zárta őt Anikó, szóval van lehetősége, ha vissza akarja könyörögni magát. Aztán tegnap előtt beszéltem Anikóval, aki nekem szidta Norbit, meg mondta, hogy már teljesen kikészíti, meg hasonlók...legalábbis korábban ezt hallottam tőle. Aztán msn-en közös kép kint, iwiw-en friss kép Norbiról...De ő nem mond nekem egy szót sem, csak csendesen válaszolgat. Aztán kiírtam a kedvenc idézetem (Nincs egy lány akiben megbíznék egy ezred pillanatra...), és rámírt, hogy már megint mit csinált...Aztán ha én nem kérdeztem volna, szerintem magától el sem mondta volna, hogy kibékültek.
Aztán persze én voltam a hibás, mert hogy mit várok én tőle, amikor nem is törődök vele semmit, meg hasonló szépeket mondott nekem. Nem álltam le vele veszekedni, mert semmi értelme nem lett volna, de hát ez lett megint...jól átbaszták a fejem. Na de már lassan megszokom. És amúgyis 2009, a megújulás ideje. Vagyis valamilyen szinten biztos. Hátha legalább felejteni megtanulok, ugyanis már nagyon itt lenne az ideje...
/Jah, hallgassátok meg a youtube-on Mc Forma - Elmúlt című számát, és figyeljétek jól a szöveget, mert bizony igaz.../
Na sziasztok...

Hát...én se tegnap írtam utoljára...
Szóval tudom, hogy már rég írtam, de valahogy nem is tudtam volna írni, pedig elég sokminden történt velem mostanság...Hát igen, szünet van, Karácsony, Szilveszter meg minden, de nem is ugrok ennyire előre. Szóval törifaktos Anikóval jól elvoltunk, meg úgy tűnt, hogy lesz is valami a dologból, de pár napja átgondoltam a dolgot, és szerintem nem illünk össze. Ő kis mozgalmas, bulizós csaj, én meg inkább egy nyugisabb jellem vagyok. Meg ez a volt barát téma sem igazán tetszik nekem, nem szeretem, ha tesztelgetnek, másokhoz hasonlítgatnak, és nem annak látnak, aki valójában én vagyok. A Szilvesztert itt fogom tölteni a műv.házban, mert a 12.f kibérelte a helyet, aztán meghívtak engem is, ami azért bevallom őszintén, jól esett. Itthon szétszedük a Pugot, az egyik dugattyúból letört egy jó nagy darab, és mégis ment vele, a kicsit nagyobb hangon kívül semmi sem tűnt fel. Hát igen, és itt a probléma, megint csak gondolkozok, mert nem tudom, mit is írjak. Anikó meg tegnap rámírt, meg ma is, hogy szeretne velem találkozni, meg hogy milyen rossz kedve van, én meg erre mondtam, hogy mondja el,mi a baj, hisz arra valóak a barátok, hogy meghallgassák az embert. Erre azt mondta, hogy nem szeretné, hogy a barátja legyek. Erre meg már nem tudok mit mondani...
Viszont látom, hogy azért még mindig bekukkant 1-2 ember ide...kommenteket nem írtok, gondolom azért, mert ahhoz e-mail címet is kell adni, és az alapján felismerhető lenne a hozzászólás írója. Én ezt megértem, de sok e-mail cím van a világon, meg engem már nem nagyon érdekelne, hogy ki írt, de azért 1-2 hozzászólás tényleg jól esne...

Most, hogy lassan megint beindítom a blogírást, nem történik semmi. Vagyis na...semmi olyan, amit úgy fontosnak látnék megírni. Végülis a legutóbbi írásom óta gyorsan szaladnak a napok, szerdán szokás szerint délután zenesuli, csütörtökön töri fakt, pénteken meg este zenekar...na meg azért volt egy kis Mikuláos csomagátadásos csasztuskaírós összeröffenés az osztályban. Engem Emese húzott, és egy csodálatos falinaptárral ajándékozott meg :-) Címlapon egy nagy Saleen Mustang, szóval...sikerült örömet okozni, az biztos :-) Én Anitát húztam, mint tavaly is, és szerintem egy viszonylag jól sikerült csasztuskával tudtam előrukkolni az idén. Szóval nagyjából ennyi volt. Tesóm szombat-vasárnap előadáson volt Nyír1en, úgyhogy szombaton csak a Renault volt itthon, aztán azzal mentünk este zenekarra.  Ma reggel meg vittem tesóm az előadásra, hazafelé egyedül a Puggal, haladtam szépen rendesen, anyukám meg megjegyzi itthon, hogy nagyon hamar hazaértem...Hát...mondom, pedig nem nyomtam neki :-) Aztán itthon még egy kis pihenés, irány a templomba, ahol újra láttam Anettet...Hát igen,öhömmöhöm...mit mondjak...még mindig ugyanolyan gyönyörű...De hát ő is van, én is vagyok, köztünk meg semmi sincs XD Délután lementünk papóéknál, ugye névnapja volt, és még nem köszöntöttük fel. Nemrég jöttem haza,most megint itt ülök a gép előtt, imitt-amott a könyvre pillantva. Msn állapotom elérhető, rámírt Anita, de nem angyon beszélgettünk, most meg elment, szóval...De hát ez van. Leszedtem az Energy 2000 Vol 14-et, elég jónak ígérkezik, most hallgatom. Aztán majd meglátom, hogy mi lesz.
Egyenlőre ennyi, majd még jelentkezek...

Ahogy elősző posztomban megígértem, itt a folytatás. Nem is tudom,mivel kezdjem, történt velem pár dolog az elmúlt napokban/hetekben, de az én memóriám sem végtelen. De akkor kezdem azzal,ami eszembe jut, úgy talán menni fog lassancskán.
ugorjunk vissza jó egy hetet az időben, mert vasárnap múlt egy hete, hogy egész hétvégén a gépet szereltem. Vettem egy új vinyót, aztán amikor beraktam a régi mellé, egyből bekavart a rendszernek, tehát format C: lett a vége, de az adatok nagyja azért még menthető volt a nagytakarítás előtt. Végülis vasárnap estére már sikerült összehozni a cuccost, úgyhogy egyenlőre megy a masina. Múlt héten ne mvolt angol, mert beteg volt a tanárunk, a suliban majdnem egész héten érettségik voltak, ezért a magyar nagydogát is kistanárral írtuk meg, és nem is lett olyan fényes. Bár ez végülis tanártól független. Péntek este zenekar, Misi bá pedig amiylen lendülettel fel let húzva, ugyanúgy húzta ki a műsorból a Can't Take My Eyes-t...Szombaton csak este 7-ig voltunk, de azért már nagyobb volt a fegyelem. Vasárnap november 30., azaz Andrásnap, ennek ellenére nem igazán volt eltérő a többi vasárnaptól. Felköszöntöttek páran, ki telefonon (1), ki SMS-ben(1), ki iwiw-es üziben, vagy az üzenőfalon keresztül. Végülis annyit említenék meg ezzel kapcsolatban, hogy olyanok is felköszöntöttek, akiktől nem vártam volna, és olyanok feledkeztek meg rólam, akikről nem gondoltam volna. Hétfő első óra fizika, kikaptuk a dogákat, 19 karó, meg imitt-amott pár 2-3-4-es. Aztán persze jött a nagy felháborodás, hogy így szar a fizika, megy úgy szar a fizika, meg hogy minek tanuljuk, ha senkinek sincs rá szüksége. Nekem például nagyonis szükségem van rá. Szóval mindenki a tanárt hibáztatta, hogy így nem gyakorlunk, megy úgy nem mutatja meg a dolgokat, de sokan úgy állították be a dolgokat, mintha csak ő lenne a hibás a jegyekért. Szerintem részben igazuk van, mert a tanártól is függ, hogy milyen eredményeket ér el a tanítványa, de azért mi is eléggé hibásak vagyunk a dologban. Az adott lecke feladatai mindig fel vannak adva, a tanár megmondta, ha nem értünk valamit, akkor szólni kell, soha nem szólt senki eddig, most meg sír itt mindenki a jegye miatt. Meg ez már megtörtént, szóval úgyis tökmindegy.  Az osztály már nagoyn be van sózva a szalagavatós tánc miatt, ezért elhívtunk két tánctanárt, hogy kicsit úgymond "reklámozza" magát az osztály előtt. Meghallgattuk mindkettőt, amivel nem is volt baj, mindgyikük elmondta a saját elképzelését-munkamenetrendjét, és amikor oda jutottunk, hogy lehet kérdezni, mindenki hallgatott mint egy kuka. Jött ez a Grease-ötlet, hogy táncoljunk a filmzenére, de akkor már nézzük is meg a filmet, letöltöttem (ráment egy szombat éjszakám+3dvd-m), elviszem, nézzük a filmet, erre a legnagyobb szószóló (Ivett) rajzol...Remélem a "művei" egyszer milliókat fognak érni, de azért ha már annyira meg kellett nézni azt a filmet, akkor nézze már ő is...Lehet hogy már látta, de akkor most attól mi van? Én is láttam már, mégis elhoztam és végignéztem, pedig lett volna jobb dolgom is. És amikor jött a debreceni tánctanár, akkoris már-már a totális eufória szagát éreztem a levegőben, de amikor lehetett kérdezni, akkor meg semmi...Én kérdeztem, mondom ne égjünk már le ennyire, aztán végre akadt még egy-két kérdés. Utána meg persze kérdeztek engem is, hogy mi a véleményem, mert hát ugye én nem igazán vagyok az ötlet híve, de végülis számomra egyik tanár sem tűnt rossznak. Szépen lassan elkülönülök az osztálytól, legalábbis én úgy látom. Osztályközösségről már beszélni sem merek, és nem tartom magam olyan embernek, akire csak úgy rá lehet erőltetni más akaratát. AZ eddigi bő 3 év alatt elég sokmindent hagytam és tűrtem, mert szerettem volna, ha kedvelnek az osztályban, ami azért valamennyire sikerült is, de mostmár betelt a pohár. Mostmár megmondom a véleményem bármivel kapcsolatban, ami engem is érint, mert úgy gondolom, egy intelligens és szabad világban élünk, ahol mindenki elmondhatja, hogyan is vélekedik egy őt érintő témában. Erről ennyit.
magánélet terén nincs semmi, még mindig független vagyok, nézelődök folyamatosan, akad is 2-3 lány, de ki tudja, mi lesz még belőle. Amúgy meg nincs semmi, csak néma csend és hullaszag.
Na akkor mostmár remélhetőleg beindulnak a blogíró izmaim, és akkor majd szaporítom a bejegyzéseket. Kommenteket mint látom kérésem ellenére sem kaptam, és gondolom nem is fogok, de hát azok nélkül is lehet élni...Azért thx...

Naszóval...Mint feltűnt, november 9 óta nem írtam egy bejegyzést sem. Miért? Mert valahogy nem volt sem kedvem, sem erőm, sem ihletem hozzá. Ezért most egy kis szünetet tartok, egészen pontosan (terveim szerint) november 30-án szeretném folytatni a blogolást, szóval addig ne számítson senki új posztra.
Viszont lehet olvasgatni a régebbi bejegyzéseket, azt hiszem, ha időrendi sorrendben olvassa végig az ember, egy tiszta, és egyszerű kép alakul ki mindenkiben életem napjairól.
A kommenteket ugyanúgy várom továbbra is (írótól függetlenül), mert azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy a kis hozzáfűzések ösztönzésként, bíztatásként hatnak rám, és ha ír valaki, akkor tudom csak igazán, hogy nem feleslegesek a soraim...
Előre is köszönöm.

Megint elég rég írtam már, de most így szalagavató előtti héten nem volt se időm, se türelmem, se semmim az íráshoz. De hát mit mondjak, ez a hét sem volt felettébb érdekes. Épphogy visszajöttünk a szünetről, egyből fizika dogával kezdtünk, és hát vagy 40 út-idő-sebesség-gyorsulás feladat után kicsit nehéz volt az átállás az elektroszatikára, de nem igazán bír már érdekelni. Kedden szalagavató előfőpróba, elpróbáltam már ezt a párnatartás dolgot, itthon meg a Saab-ot néztem kint a műhelyben. Szerdán fizika helyett Zalán jött be helyettesíteni, aztán valami személyiségi teszt-félét csináltunk, és a halál megfelelőjéhez azt írtam, hogy idegesség, megszokás... elég érdekes. Délután kamaráztunk a zenesuliban, de valahogy nem igazán ment. Csütörtökön kocsival mentem suliba,mert délután szalagavató főpróba volt, aztán reggel még a hátsó kerékbe is fújni kellett,meg olajat is kellett tölteni szegény Pugba, de bírja a strapát a kis drágaság. Jah, meg elmaradt az angol-német, mert továbbképzés volt. Pénteken miután hazajöttem a fél1-el, átjött Ákos, adtam neki egy kis Linkin Park-ot, aztán meg készültem és már mentem is vissza zenekarra. Este hazajöttem, kajálás meg minden, nem húztam sokáig az időt, feküdtem is lefelé aludni. Szombat reggel 7kor keltünk, elvittük a cefrét, ezzel el is ment a délelőtt, gyors zuhany meg öltözés meg minden, kocsival be  a szalagavatóra, megttartottam a párnát, ami nagyon jó volt, utána bál a suliban, ott is viszonylag elég jól éreztem magam, bár a vége felé már kezdett romlani a kedélyállapotom, aztán hazavittük Jancsit, benéztünk a Kikötőbe, nagy tömeg, mozdulni is alig lehettett, szóval szar volt. Hazavittem pár embert, hazafelé jövet meg felvettem Juditot meg Ildust, és úgy jöttem haza, hogy nem keltettem fel senkit :-) De éppenséggel a vége felé már nagyon szar volt minden úgy egy az egyben. A Kikötőben találkoztam Anitával, volt egy kis szemkontaktusom Ivettel, meg ott volt Eszter is, akinek kiváltképp örültem. Szóval a sok kocsikázás következtében elfüstöltem vagy 10l benzint :-( Ma meg nem volt semmi érdekes, a kedvem nem túl rózsás, de nem is érdekel. Na de majd meg látjuk, mint hoz az előttem álló hét. Majd írok...

Tudom,  rég írtam, de idő és kedv híján megesik az ilyen az emberrel. Tehát hétfő-péntek, ez lett volna igazából a rendes őszi szünet. Lett volna, itt van a hangsúly.
Tehát ki lehet találni, hogy nekem bizony nem lett az. Egyrészt mindig volt itthon mit csinálni, vagy menni kellett valahová, másrészt meg foylamatosan azon törtem a fejem, hogy most akkor mi lehet Anitával... Szóval munka, tanulás, ebből állt ki az én őszi szünetem. Hogy melyik nap mit csináltam, arról nem írok, mert már egyik testrészem sem emlékszik rá, egyedül ma volt egy koncertünk a zenekarral, ahol jó kevesen voltunk, szóval nem volt sok értelme szerintem...Amúgy vezettem ma egy pár órát, ami nem is volt rossz, de egyedül jobb lett volna... Tehát a napomról röviden ennyit, nem is érdemel több szót.
Anitával meg tegnap este beszéltem MSN-en, akkor is azt mondta, hogy személyesen szeretne velem beszélni, az elköszönéskor szokásos puszi meg a többi elmaradt - és hát én sem vagyok hülye - , szóval már tudtam, hogy mi lesz a vége. És hát tegnap az is lett. Megint nem akart róla beszélni, de már nem akartam tovább halogatni, mert nem mehetett ez már így tovább. Tehát nem folytatjuk tovább...azt mondta, hogy személyesen szeretné velem ezt megbeszélni, de azért jobb így, hogy a lényeget letisztáztuk. Az okot még mindig nem tudom, és kíváncsi is vagyok rá, de hát majdcsak kiderül...
A sok köcsöggel meg már minden nemiszervem kivan, úgyhogy mostmár nem fogom eltűrni se a hisztit, se a vergődést, és én leszek az, aki az emberek (vagy már csak az osztály) élére áll, és szószólóként elmondom azt, amit kell. Ha meg ezzel megutál 1-2 ember, hát tessék, nem fogok szomorkodni, sőt, még boldog is leszek...Ennyi.

Na megint itt vagyok. Szerda óta sokminden történt, meg ugye itt volt maga október 23-a, az 1956-os forradalomra emlékezett az ország, erre a Luxorban meg Bárány mixel...Komoylan mondom, legközelebb meg majd november 1-én pörgeti a lemezeket valahol. De bármi történjen, ezen a napon is büszkeség töltött el, hogy magyar vagyok...
Pénteken ne mvolt valami sokminden, vásárolgatni próbáltunk egy keveset, de nem vettem semmit. Csütörtökön is dolgoztam egy keveset, pénteken is, tegnap letörtük a tengerit a kerten (mit tegyek, vidéken élek), ma meg hordjuk fel...
Tegnap elmentünk este a Caféba, valami Retro party volt, aztán tesóm nagyon menni akart. Én meg gondoltam elmegyek, legfeljebb vagy iszok egy jót (vagy inkább sok jót), vagy vezetek egy még jobbat. Este szólt Bandi is, hogy jönne, úgyhogy így 3an mentünk. Mondjuk mostanság viszonylag gyakran vezetek, aminek kimondottan örülök. Viszont annak már korántsem, ami Anitával van most. Pénteken nem voltam én sem msn-en, meg előző este mondta, hogy mennek színházba, úgyhogy nem is írtam neki, aztán szombaton meg nagy nehezen feljutok msn-re, próbálok beszélgetni, csendes, szótlan...kérdezem, hogy valami baj van? Erre azt mondja: Hááát... Aztán próbáltam kiszedni belőle, hogy mi az, meg hogy velem van-e baj, de nem mondott semmit...Azt mondta, hogy ezt így nem tudja elmondani, inkább majd személyesen. Aztán el is tűnt msn-ről, utána írtam neki sms-t, de ott is csak elutasítást kaptam... Gondoltam magamban fasza, ki tudja, mi lesz most. Elmentünk a Caféba, ott legalább kicsit próbáltam feloldódni, de nem tudtam kiverni a fejemből ezt a dolgot. Ráadásul Éva is még táncolt ott velem, mert hogy féltékennyé akarja tenni a volt/vagy még lehet mostani/ pasiját, mert ő tudja, hogy én jártam vele. Szóval így lett egy viszonylag nyugis estének szar vége. Ma reggel kismise, kelj korán, hazajöttünk, leszaladtam mamáéknál 1-2 dologgal, mert vendéget vártak, aztán meg menjünk hozzuk fel azt a tengerit... Azért több mint 4 órán át küszködni vele... nem tudom miért, de valahogy el tud fáradni benne az ember... most meg megint ugyanott tartok, ülök a gép előtt, és az agyam ugyanazon a dolgon jár, amin egész nap... hogy mi lehet a baj...

Hát igen...megkezdődött ez is. Ma kocsival mentem suliba, mert sokáig voltam, és a buszok sem mindig kiszámíthatóak. Reggel felvettem Ákost, akivel tegnap este mint igaz barátok beszélgettünk, aztán irány a gimi. Be is értünk, megvolt az ünnepség, teltek az órák is, Szandra ott szórakozott a fekete ingemen, hogy olasz bika meg efféle hülyeségek, bár mondjuk a bika az stimmel, bejön nekem ez a Lamborghini parfüm. A fizika dogát megúsztuk, helyette inkább megcsináltunk 1-2 feladatot, ami szerintem rá is fért az osztályra. Suli után hazavittem Nyakast, elmentünk a kútra tankolni (kereken 3000HUF-ért tankoltam, kicseppeztem), aztán vissza a suliba, onnan át a zeneiskolába, ahol elkamarázgattunk meg minden, jól elvoltunk. Aztán hazahoztam Istvánt meg Bélát, még rendesen nyugisan ment a vezetés, nem volt semmi probléma. Viszont a tankolás előtt elkezdett rángatni, meg a kútnál le is állt, ami azért elég idegesítő volt. De végülis nem volt vele nagy probléma, maga a vezetés, és a vezetési élmény felért jópár kg csokival, ha a boldogsághormon szintjének növekedését vesszük figyelembe :-) Amúgy nem volt semmi érdekes, Ágota tett egy megjegyzést Anitára, hogy milyen idegesítő a hangja, meg hogy úgy tarkóncsapta volna. Hát mit ne mondjak, nem mondtam rá semmit, de megfordult egy-két kósza gondolat a fejemben... Na de egyszer eljön majd az idő, amikor én nevetni, a többi meg csak sírni és könyörögni fog...

Elég rég írtam már, teszek-veszek állandóan, aztán nem marad túl sok időm a blogolásra. Most is tanulnom kell, mert mindenki most akar íratni velünk, ugyanis nincs jobb dolguk...Múlt héten már egyre többet vezettem, mentünk este Apagyra, szombaton meg egyedül mentem zenekarra :-) Vasárnap apukámat vittem-hoztam, meg Nyíregyről is hazajöttem, szóval mostmár lassan kezdem szokni az egészet :-) Meg azért jó érzés, hogy ideadták a kocsit, mert szerintem ez valamilyen szinten bizalom kérdése is. Amúgy nem történt semmi különös, vagyogatok csendesen, zenekaron inkább pihentünk, mint fújtunk, de azért jó volt. Hazafelé elhoztam Nikit meg Ricsit, de ahogy láttam, nem volt halálfélelmük:-)
Ma elvoltam magamnak a suliban, németből szar cetli, erre írtunk egy másikat, az is szar lesz, tesin távolugrás, megvolt a 4,5 m, úgyhogy azzal nincs probléma. Szóval kb ennyi történt idáig nagyvonalakban, aztán ha majd lesz valami említésre méltó dolog, akkor majd írok...
Ciao!

Két nap telt el az utolsó posztom óta, nem tudok olyan sokmindenről beszámolni.
Vasárnap kb. éjjel 1-ig beszélgettem Anitával, de mégsem ébredtem úgy, mint egy rakás mosott szar. Csak 4 óránk volt, mert a suliból pár osztállyal mentünk a templomba, a szokásos kenyérmezei ünnepségre. Hát mit mondjak...ha a környező sulikból nem hoznák a sok gyereket, senki sem lenne a megemlékezésen. Ugyanúgy beszéd, meg koszorúzás, közben persze a tárogatóművész csodálatos előadását hallhattuk (minden évben ugyanazt...). Dél körül végeztünk, mindenki ment a saját útjára, nekem meg fizika fakt, úgyhogy maradtam. Elmentem a Zöldpatikába, csávokkám előttem vette a Whey Pro-t (XD), nagy NYír1i Főiskola felsőben, aztán visszamentem a suliba, ott volt Gergő,akinek volt egy kis balesete egy pillangóval (jobban mondva a nadrágjának), úgyhogy elkísértem hazáig, aztán visszajöttünk, vettem már egy teremcipőt, mert a régi teljesen szét van. Utána go vissza az iskolába, fel a 11-esbe, mert ott volt a fizika fakt. Jó meleg, amperszag meg minden, úgyhogy egyből el is fogott az álmosság. Magghio még meg is jegyezte, hogy csak nem álmos vagyok? Mondtam neki, hogy nem volt sok alvás az éjszaka...
De elég jónak ígérkezik ez a fakt, most is átvettünk kapásból 30 oldalt, majd meglátjuk, mi lesz belőle a későbbiekben.
Ma sem volt végülis semmi érdekes, reggel a suliban beültem a fotelba, nem érdekelt semmi a körülöttem történtekből. Gyorsan teltek az órák, nagyszünetben voltam Anitánál is, szakrajz előtt még egy kis lazulás, fakton meg kimentünk folyosót rajzolni... De nem is lett annyira szörnyű :-) Kint voltak Dóriék is, kicsit elszórakoztunk, aztán meg irány hazafelé. Itthon  a szokásos semmi, töltöttöm le egy kis Bushido-t, és bár német rap, maga az alap szerintem jó. Közben itt tanulgatom a törit, mert csütörtökön írunk, és bizony holnap estig leszek...Szóval nem tudom, mi lesz azzal...
Anitával jól megvagyunk, aminek nagyon örülök. Nála érzem, hogy tényleg szeret, de azt is érzem, hogy az Ő szeretete/szerelme erősebb, mint az enyém...
Néha még Diával is beszélek, hiszen valamikor volt egy fogadásunk, ami egyenlőre nem aktuális, de a fogadásokat könnyen felejti az ember, tehát néha nem árt felemlegetni...bár mondjuk őt még mindig nem értem...Nem tudom, hogy természetes-e, de azért más lányokra is ránézek olykor-olykor. Igaz, hogy csak a szebbeket veszem szemügyre, de mégis gondolkodásra kényszerít a dolog...Vajon ez természetes, vagy csak az én "pajzán" természetemből ered? Nem tudom megmondani. És hogy egy régi ismerősről, vagy inkább ismeretlenről is szót ejtsek (bár nem szívesen teszem, de arra az esetre, ha vannak olyanok is, akik nem ismernek, mégis megemlítem), Ivettel nem beszélek. (Lehet, hogy olvasod a blogot, lehet nem, teljesen lényegtelen.) Aki most kezdte el olvasni a blogot, ajánlom az első pár poszt olvasását, azután talán már ő is képben lesz. Tehát nem beszélünk, meghozzá azért, mert az ominózus "vallomásom" óta sokminden megváltozott. Nyáron is alig beszéltünk, ha mégis, akkorsem csak úgy történt, hanem hogy ne mtudok-e valamit, vagy segítsek valamit, vagy bármi. Mielőtt a zenekarral mentünk Olaszországba, még beszéltünk msn-en, és úgy zárta a beszélgetést, hogy majd beszélünk. Hát...odakint sokat ültem a kis falucska temploma előtt, nem messze a szállásunktól, mert ott csend volt, nyugalom, és magány, ami azért olykor jól esett... Egyszer, mikor kint ültem, nem tudom, milyen indíttatásból, de odajött és leült mellém. Mondhatnám, hogy beszélgettünk, de nem nevezem annak, inkább egyfajta szóadogatás volt. Lehetett volna belőle beszélgetés is, de jött a security Franciska személyében, és aki ismeri őt, tudja, hogy Ivett nélkül nem bírja sokáig. Tehát itt már a beszélgetésnek is lőttek, bár mikor elfelé mentek, elhangzott a kérdés: "Maradjak még?" de már mondtam is a választ: "Menj csak." És ez volt az utolsó beszélgetésünk. Miután hazajöttünk, ráírtam msn-en, és megkértem, hogy többé ne beszéljünk, ne írjon msn-en, sőt, töröljön le, és még ne is köszönjön. Aztán most, hogy szeptemberben ismét elkezdtünk lehúzni egy évet a suliban, rá kellett jönnöm, hogy mennyire megváltozott, és szerintem negatív irányba...sajnos. De hát ez van, úgysem beszélünk, meg semmi közöm sincs hozzá.
Ezekkel a sorokkal nem az volt a célom, hogy rossz fénybe állítsak be bárkit is, csak a saját szemeim által látott dolgokat írtam/írom le, és remélhetőleg később is le fogom írni. Én ezt és így láttam/látom, külső szemlélőként lehet hogy minden teljesen másnak tűnne.
Hirtelen nem tudom, mi mást írhatnék, kérdéssel nyugodtan lehet a kommentírás lehetőségéhez fordulni, őszintén válaszolok.
Majd még írok valamikor.
Sziasztok...

 

Igen, ahogy a címben is írtam, lassan kezdenek előjönni a dolgok a bloggal kapcsolatban. Tartottam pár hónap szünetet, ami jó is volt meg nem is, de ez nézőpont kérdése. Alakultak a dolgok a röpke fél év alatt, jött-ment ez-az, sokminden történt, de ezekről nagy valószínűséggel nem fogok már beszámolni, hisz az én memóriám sem korlátlan. De már nem is törődök a múlttal, elég fájdalom volt benne, inkább a jelenre koncentrálok...vagyis próbálok.
Pénteken volt egy hete, hogy összejöttem Anitával, egy tündéri, aranyos lánnyal, aki legalább szeret. Úgy gondolom, viszonylag elég jól megvagyunk, de majd meglátjuk, mit hoz még a jövő. A nyáron letettem a jogsit, úgyhogy most a gyakorláson van a hangsúly. Pénteken zenekar után maradtam még kicsit Anitával, aztán tesóm bejött értem, és én vezettem haza. Szombaton megint zenekarról hazafelé kitettük Fecót is meg Zolit is, onnan haza megint én, de már kicsit oda-odaléptem a kis Pugomnak:-) hát nincs mit tenni, szereti a benzint :-)
Szombaton persze krumpliásás, a vidéki élet egyik hátulütője a kertimunka. Ma meg reggel elmentem misére, aztán lementünk a méhekhez, és valahogy olyan, mint a vezetés...Amikor én csinálom, sokkal nyugisabb az egész, mintha csak nézem a dolgokat. Este meg bevittük Attilát Nyí1ig, onnan meg én vezettem hazafelé...nagyon fain volt:-) Azóta meg jóformán gépezek. Tehát itt tartunk. Na de nemsokára belerázkódok újra a blogolásba, aztán majd jönnek a sorok...
Sziasztok!

Megint itt vagyok, a legutóbbi bejelentkezésem óta nem történtek egetrengető dolgok, de azért cseppent-csurrant nekem is az eseményekből. Amint legutolsó posztomban írtam, beteg voltam, mostmár teljesen meggyógyultam. Szerdán felmentem a dokihoz, elmondtam, mi volt a helyzet, meg lerendeztük az igazolást is. Viszont ami a váróban volt...komolyan mondom, nem csalódtam...Idős nénike bejött, voltunk bent vagy hárman, (ugye a nénike, egy 40 körüli hölgy, meg én) kettőnk közül az előbbi hölgyet találta potenciális beszédalanynak, hát leült mellé, és elkezdődött a csevej. nem kellett vagy 2-3 mondat, már arról volt szó, hogy ki halt meg a faluban, meg hogy a nénike férje hogy halt meg, és hogy ő hogy szeretne meghalni. De most komolyan...elmegyek az orvoshoz, ahova azért járnak az emberek, hogy meggyógyuljanak, és egészségesek legyenek (bár az orvos ritkán gyógyít, szerintem inkább csak tünetmentesít), erre már a halálról beszélnek ott is. Ez volt szerdán, szóval csütörtökön már irány a suli, mert azért nem lenne valami hűdekirály év elején lemaradni. Ja, a betegségemhez még annyit hozzátennék, hogy talán egyfajta barátvizsgának is beillene, ugyanis mikor hétfőn nem mentem suliba, ketten kerestek meg a 30 főből. Jó, legyen csak 15, mert nem vagyok mindenkivel baráti viszonyban. Szóval ketten kerestek meg még a nap folyamán, mielőtt este felmentem volna MSN-re. Név szerint is megemlítem őket, mert úgy érzem, őket igazán a barátaimnak mondhatom, és remélem, ők is hasonlóan gondolkodnak rólam. Tehát Ákosról, és Gergőről van szó. Lehet, hogy egyszer ők is elolvassák ezeket a sorokat, hát ezúton is köszönöm, fiúk!
Szóval a suliban mentek a dolgok, peregtek az események, megkaptam az osztályképet is Ivettől, hát...nem valami nagy durranás. Délutánonként beszélgettem fel-felnéztem MSN-re, és hát igen, Diával is beszélgettem. A témáról elég, ha annyit mondok, hogy a szokásos volt...sajnos, de hát ilyenkor nehéz nemet mondani, mert hát ugye a közhiedelem, hogy a férfiakat a farkuk irányítja, nem teljesen megalapozatlan és valótlan. De valahogy már kezdem unni a dolgot. A jó csajok után csak csorgathatom a nyálamat, és a Tibi bácsi által "közkút"-nak mondott lányokkal meg csak nyugodtan lehet bármi??? Na neee... Jó, persze néha vannak ritka kivételek, amikor egy olyan lány is meglát bennem valamit, és vonzódik hozzám, aki szép, az esze is a helyén van, és még kedves is az emberrel. és ilyenkor áll elő az a szar helyzet, hogy én nem érzek semmit a másik fél iránt, vagy ha még nekem is tetszik, akkor éppen egy másik iránt érzek többet. De hát lesznek ennél nagyobb kihívások is az életben még!
Mostanában valahogy változok, érzem, hogy ez a nyár valamit megváltoztatott bennem. Meglehet, hogy a valaminyen szintű nyugalom és magány, vagy éppen a zenekari olasz út során Guardia Vomano temploma előtt eltöltött éjszakák csendje alakított át bennem valamit. Nem beszélek annyit feleslegesen, nem röhögök össze-vissza minden szar viccen, nem dumálom a sok hülyeségemet az órán, amin a többiek vagy nevettek, vagy inkább én szenvedtem feltűnési viszketegségben, és ha kell mostmár megmondom bárkinek, ha nem tetszik valami. És nem abba na vergődéses módban, amiben sok csaj szokta ezt csinálni, hanem egy teljesen elfogadható, mégis határozott stílusban.
Péntek-szombat megint zenekar, Főnök nem volt, úgyhogy Anita mellé ültem.
Vettünk egy pár új anyagot (Aida, Csárdáskirálynő), meg nemsokára fellépés, úgyhogy lassan csináljuk a műsort, meg hasonlók. Szombaton meg ma reggel is mentem vezetni, és még elég jól elmászkáltam Nyír1-en. Éppenséggel nem árt, ha mostmár elkezdek jól vezetni, mivel holnap vizsgázok...
Ha kérdés van, fel lehet tenni, de most egyenlőre ennyi.
Sziasztok...

Most, hogy újra elkezdtem írni a blogot, egyből elkaptam valami vírust. Pénteken egész nap rohantam, suliból vezetni, vezetésből zenekarra, persze a kaja minimális mennyiségű volt, úgyhogy miután hazamentem, rendesen bekajáltam. Szombat reggel meg alig bírtam aludni, felkeltem, fájt a gyomrom, de azért elkezdtem kicsit munkálkodni idehaza. Elég lassan ment a dolog, és két óra után fel is adtam, nem próbálkoztam tovább. Este elmentünk megint próbára, és már ott is alig bírtam fújni, olyan rosszul voltam. Aztán nagy nehezen elaludtam valahogy, éjszaka kb óránként felkeltem, mert már aludni se bírtam attól a szartól. Vasárnap Attila ment vissza a fősulira, felköltöztettük, én egyedül maradtam itthon, mert ugye az autókázás nem lett volna valami kellemes. Néztem a TV-t, próbáltam valahogy elfoglalni magam, de nem ment. Olyan délután 4 körül hazajöttek apukámék, mondtam,hogy ez így nem fog menni, úgyhogy gyorsan összepakoltunk, irány az ügyeletre. Bemegyünk, megvizsgálnak, erre azt mondják, hogy vírusos a torkom, és onnan ment le a vírus a gyomromba, meg hogy ír fel pár gyógyszert, és mellé még diétázni is kellene kb 1 hétig, aztán majd a háziorvos ad igazolást. Szóval simán magyarázott a doki, hogy mi a bajom, meg hogy mit kell csinálnom, de hogy én ott majdnem átmentem 9 hónapos terhes kismamába (mármint fájdalomérzet terén), az valahogy nem foglalkoztatta. Mostmár kedd van, viszonylag jobban érzem magam, és őszintén megmondva én is reménykedek a minnél hamarabbi gyógyulásomban, mert mihamarabb menni kellene vezetni, hogy azért vizsgára valami összejöjjön.
Na jó, hát egyenlőre ennyi, majd meglátjuk, hogyan tovább...

Ahogy a címben is olvasható (igen, arra a hosszú olasz szóra gondolok), úgy érzem, eljött az újrakezdés ideje...
Mindenkit szeretettel várok, akár olvasásra, akár kommentelésre, de főleg a két kisagyalomat, Annácskát és Tündét. Remélem továbbra is nyomon követitek életem eseményeit, és megosztjátok drága véleményeiteket szerény személyemmel.
Előre is köszönöm!
Tehát hamarosan showtime...

Valahogy le kellene zárni ezt a blogot...
Akkor kezdem magával az okkal: Már a kezdetektől tudtam, hogy Annácska nevű kommentíróm nem más, mint maga Ivett. Aztán gondoltam, ha már álnéven ír, akkor játszadozzunk. Tehát folytattam a blogot, mintha semmiről sem sejtenék. Viszont amikor a barátnője (fedőneve Tünde) is írt, akkor már igazán rosszul esett a dolog. Aztán végülis elmondtam Ivettnek, hogy tudom, hogy olvassa a blogom, (ez volta húsvéti meglepi) és azóta erősen érződik is ennek a tettemnek a hatása.
Mindenesetre a blog marad, hiszen amíg írtam, addig is publikus volt, ami történt, visszafordítani nem lehet, és talán jobb is így.
Mindenesetre jó olvasást mindenkinek.

És most következzen egy-két záró gondolat...

A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömben tudja, anélkül, hogy részesülne ebben az örömben, vagy akár óhajtana részesülni benne.”

Balga lény az ember. Keresi a boldogságot, de boldognak lenni mégse nem mer. Kerget sok-sok hiú álmot, de örömet sehol sem lel. És már késő, mikor rádöbben, hogy ezzel az élete telt el.

Na de ne komolyodjunk el ennyire...
A lényeg az, hogy ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel, mert gondolatokból, vágyakból, viszonzatlan szerelmekből nem lehet boldogan élni. Ennyi.

Sziasztok.

Elég mozgalmas napom volt. Reggel felkeltem, reggeli, aztán látom, hogy F1 időmérő...pff, hát erről is lemaradtam. Utána be a gép elé, kottát nyomtatni, megvan a kotta, scannelés meg minden, nyomtatnám, kifogyik a tinta...
Aztán a zenekarral a narancssárga dzsekiben lépünk fel, erre nyitom a szekrényt, keresem, sehol nem találom. Kérdezem anyukámat, de a válasz csak ennyi: Milyen sárga széldzseki? Hát, ekkor jöttem rá, hogy tényleg nincs. Gyors telefon Misi bá'nak, hogy dzseki nuku, erre mondja, hogy menjek el, majd megoldjuk valahogy. Délután két fellépés is volt, az egyik menetelés, nem volt feltűnő, hogy mindenki sárgában, én meg feketében... Aztán a 2. fellépésre már nekem is akadt egy. Fellépés után vissza az Alkotóba, elpakoltunk, és még kimentünk vissza megnézni a műsort. Szerintem nem volt rossz. Mondjuk én biztos nem álltam volna ki az egész város elé. Ja, és itt szembesültem azzal, hogy nagymértékben romlott a szemem,távolra még rendesen homályosan láttam. Na de majd megreparáljuk...
Utána irány haza, vacsora, és a TV2-n a Mennyei prófécia c. film, ami szinte ugyanarról szól, mint A Titok. Mindkét film nagyon ütős, ajánlom mindenkinek. Aztán meg már lefeküdtem aludni, mert semmi kedvem nem volt ébren maradni.
Azért ma is tudok beszélni Ivettről :-)
Talán kicsit furcsa is volt, de még rendesen beszélgettünk, veszekedés nélkül(!), aminek kiváltképp örültem. Azért csak tudunk mi normálisan is beszélgetni :-)
És azt mondta, hogy jól áll a fekete ing. (Ő meg olyan volt, mint valami fekete angyal...gyönyörű, mint mindig.)Szerintem sem áll rosszul, de én meg észrevettem, hogy a fehér póló még rendesen "vagány" rajtam. Na de majd elmegyek jövő héten aztán bevásárolok ezt-azt.
Majd később írok...

Pénteken sem történt semmi fontos. Reggel ki akartam fújni az orrom, erre besztrájkolt, és olyan jó fél dl-rel csökkent a testemben lévő vér mennyisége. Aztán végülis egész nap elszórakoztunk, bioszon a többiek kikértek 14(!) felelésmentest, mert nagy felelés volt beígérve. Én sem tanultam semmit, mégsem kértem, nekik pedig csak gondolkozni kellett volna. Aztán irány a zenesuli, óra, utána maradtam még egy kicsit, fújtam, átmentem az Alkotóházba, ott volt Csaba, elmentünk kaját venni az ABC-be,ahol egy 20 fölötti csaj szabályosan nézett engem. (biztos összetévesztett a tesómmal) Aztán vissza az Alkotóba, kiálltam a kapuhoz, hátha jön valaki, erre ott is jön egy 18-19 körüli csaj, az is elkezd nézni, de mintha Don Corleone-t látná. Aztán megkérdeztem 1-2 embert,hogy nincs-e valami az arcomon, de hát csak nem volt. Kicsit beszélgettem Karcsi bácsival, és szóba jött ez a jófiú-rosszfiú dolog. És azt mondta, hogy maradjak ilyen, mert igazán megváltozni úgysem tudnék, és hogy ő már rengetegszer látta, hogyan is buknak el az ilyen "rosszfiúk", meg hogy mi lesz belőlük ha felnőnek. Zenekaron sem volt semmi említésre méltó, rengeteget fújtunk, mindenki mondta, hogy így elfáradt meg úgy elfáradt, de mondjuk én nem igazán éreztem. Este végre hazajöttem, tesóm is itthon van, megfázott, szóval lehet, hogy rámragasztja a dolgot. kaja után elkezdtem nézni a Bölcsőd les za koporsód-at, bár mondjuk már egyszer láttam, de még mindig vannak benne jó részek, amikből akár még "tanulni" is lehet ezt-azt. Aztán meg irány az ágy...
Ja, és meghoztam egy nehéz döntést, erről, és a következményeiről legkorábban majd Húsvétkor írok...

Tegnap nem írtam, vártam, hátha ma történik valami érdekes, de hát nem igazán.
Döme beteg, úgyhogy tesin helyettesítés volt, kosaraztunk. Utolsó óra kémia, az új tanárral, megdumáltuk vele, hogy tartunk egy "próbafelelést", tehát felelünk, ő meg megmondja a jegyet, és akkor lehet váalsztani, hogy kell-e vagy sem. Zozival jelentkeztünk, nem volt mit veszíteni. Mondtunk egy csomó mindent, de a képleteknél, meg a szerkezeti felépítésnél (ismeretek hiányában) elbuktunk, Zozinak 4est ajánlott, de aztán lebeszélte róla Zozit, engem is 4esre "értékelt" de nekem már kapásból be sem írta. Mondjuk nagy poénos az öreglány, vannak spontán, ütős beszólásai. Délután beszéltem Diával msn-en, és megmondtam neki, hogy ezentúl NE írjon rám. Hát kb ennyi volt a szerda.
A mai nap meg...Második órán földrajz doga, aztán német cetli, meg még egy rajz doga is...tanulás nélkül...hát, majd meglátjuk, milyen lesz.
Amúgy elvoltam egész nap, suliban kártyáztunk, meg elszórakoztunk, de hát ezenkívül semmi sem történt, ami említésre méltó lenne. Délután rámírt Ivett, mert nem volt meg Neki a biosz, és megkért, hogy szkenneljem már be. Amíg szkenneltem meg átküldtem, (meg utána is) egész értelmesen beszélgettünk, és végre nem veszekedéssel ért véget a beszélgetésünk. Amikor hazajöttem, nem volt itthon senki, ház becsukva, kimentem a műhelybe, van itt egy szar régi Kadett, szerintem megrepedt a blokk vagy valami, mert összekeveredett a víz meg az olaj. Hát elég csúnya látvány, az biztos. Néztem a Pugot is, és még rendesen átláttam, hogy mi hol merre hány óra. Ha meglesz a jogsim, csinálunk vele ezt-azt :-) Hát végülis ennyi lett ez a két nap, nem történtek igazán fontos dolgok. De a nagy dolgok úgyis mindig váratlanul jönnek...
Majd még jelentkezek...

Nem tudom, milyen címet adjak a mai napnak. Volt benne jókedv, veszekedés, szomorúság, csalódottság, idegesség, szóval szinte minden.
A reggel szokványosan indult, semmi furcsa nem volt benne. Énekről  korábban elment LatexIrén, mert valami dolga volt, úgyhogy kicsit elszórakoztunk a maradék jó 10 percben. Aztán meg a kirándulással kapcsolatban (7en visszamondták) eldumáltunk egy egész osztályfőnökit, de így is csak veszekedés lett belőle, mert az egyiknek ez nem jó, a másiknak az nem, meg 23 emberből 12 bemenne a barlangfürdőbe...Nem értem, miért nem akarnak jönni a csajok. Én sem vagyok egy Eddie Moyzan, mégis bemegyek. El vagyok hízva, kész. Az a lényeg, hogy én jól érezzem magam. Utána szünetben ebből a vitából egy politikai vita lett Jancsi, Gergő, Zozi és köztem, de fél perc után láttam, hogy még mindig nem tudnak vitatkozni, csak veszekedni. Gergővel próbáltunk érveket felhozni, erre Zoziegyből Orbánnal hozakodott fel, hogy ő se lenne jobb, Jancsi meg mondott minden hülyeséget össze-vissza, úgyhogy hagytam is az egészet. Aztán matek előtt a lányok egy kis sütivel kedveskedtek nekünk, hogy viszonozzák a kis nőnapi meglepetésünket. Aztán meg próbáltam megkérdezni Ivettől valamit, és 3 sikertelen próbálkozás után megint rámhurrogott, hogy "Mi van?!"  erre modntam neki, hogy háromszor szóltam, aztán ide se figyel, aztán meg csakazértsem mondtam. Erre előrefordult, Barbi meg hátra, Barbi mondott valamit, Ivett meg erre azt mondta, hogy :"Már nem bírom!!!" Ezt gondolom rám értette, hogy már engem nem bír elviselni. Hát nah...
Órák után irány a zenesuli, a hangszerem még mindig nincs kész, úgyhogy a Yamaha addig "átmeneti megoldásként" üzemel. Elmentem egy terembe, aztán elkezdtem játszani mindenfélét. Keresztapától kezdve DJ Mangoo Eurodancer-én és Máté Péteren át egészen a United-Végső vallomás-ig mindent, ami csak jött. Ilyenkor legalább kicsit kikapcsolok, vagy még inkább elkezdek gondolkozni...
A buszon találkoztam Tomival, aki még mindig olyan hülye, mint amilyen eddig volt, úgyhogy kapott is 1-2 taslit XD. Miután hazajöttem, kiírtam MSN-re ezt a "Már nem bírom" dolgot, meg hogy "A szerelem jön, butít, és nyomorba dönt", erre Ivett rámír, hogy nem is kérdezi, hogy az első kinek szól, mert tudja, hogy Neki, és hogy gondolja, hogy a második meg nem. Nem akartam írni, hogy mert mi lenne, ha Neked szólna, meg hasonlók, bár annyira ideges voltam, hogy le sem lehet írni.  Aztán meg szóba került az, hogy vannak dolgok, amiket el kell titkolnia az embernek. Erre mondta, hogy vannak ilyenek neki is bőven. Nem akartam már mondani, hogy hát akkor még nekem...Aztán elment, mondom hát ennyi volt, innentől kezdve már nem érdekel semmi, szarok bele az egész világba úgy ahogy van. De nem fogok ilyen nagy boldogságot okozni a világnak.
Szóval ma ez a "Már nem bírom!" mondat arra a következtetésre juttatott, hogy teljesen fölösleges, amit csinálok, hiszen csak jobban megutáltatom magam Ivettel, és amint már korábban írtam, így sem tudom elfelejteni (lehet azért,mert nem is akarom). De már megszoktam, hogy általában csalódás a vége az ilyen plátói egyoldalú dolgaimnak...

A mai napom egészen jól telt. Helyesbítek:A mai délelőttöm egészen jól telt.
Ivett nem jött suliba, mert ment vizsgázni KRESZ-ből, és át is ment :-)
Elvoltunk Gergővel egész nap, ráadásul földrajzon meg matekon még Szabinával is jól szórakoztunk. Angolból megírtuk a dogát, amit még pénteken az ajtóból visszakiabálva ígért meg a tanár, de 5ös lett,szóval ezzel nincs gond. Tesin megint csináltuk a sok hülyeséget (futás,felülés,fekvőtámasz,híd,partravetett hal,nászéjszakás vőlegény), amit a tanár talált ki, de nem baj, kell a mozgás...
Óra után összecsavaroztuk a szekrényt a teremben, mert beesett valami mögé, és ezért szét kellett szedni. Szóval Ákosnak jó kedve volt meg minden, aztán kimentem a teremből egy fél pillanatra, visszajöttem, és pont úgy nézett ki,mint én régen. Látszott, hogy valami nyomja a lelkét, de nem volt hajlandó megmondani. A buszon találkoztam Grétával (osztálytársam volt általánosban) és még rendesen beszélgettünk is. Aztán hazajöttem, egy gyors kaja, aztán fel a netre. Közben jött Ákos, apukámat kereste, de lementem én is. Utána segítettem kint mert a Liaznak eresztett a fékszelepe, úgyhogy amit tudtam, megtettem.
Na és ezután jöttek az események. Msn-re fel, láttam Ivett fent van, és mivel már elég rég nem ebszéltünk MSN-en, gondoltam ráírok. Beszélgettünk is egy jó darabig, de általában úgy szokott zajlani egy beszélgetés, hogy az elején rövid kérdések és válaszolgat, aztán pedig leginkább én beszélek, Ő meg a kérdéseimre válaszol. És most szóvá tettem ezt. Ahogy érzem, eléggé felhúzta magát rajta, pedig csak azért mondtam, mert úgy érzem, hgoy azért nem ír, mert nem érdekli, amit mondok, és azért szeretném, hogy kicsit többet írjon, hogy esetleg jobban meg tudjam ismerni... És azt is írta, hogy nem fogja nekem kiönteni a szívét, amit megértek, bár én szívesen kiönteném Neki az enyémet...
És rájöttem,hogy elég nagy barom vagyok, hogy ezt elmondtam, de meg kellett tennem. Szóval most úgy érzem,hogy elég rosszul esett Neki, amit mondtam, és nem tudom, hogy engesztelhetném ki anélkül, hogy ne sejtse meg az érzéseim...
Na de majd meglátjuk mi lesz...


A "hangulatingadozásom" mostmár kezd egyre stabilabb lenni, közeledek az optimisták tábora felé :-)
Azt, hogy van-e barátja, nem igazán tudom. Lehet van, lehet nincs. De ha van is, szerintem nem szívből szereti (ez lehet, hogy furcsa megjegyzés, de következtet az ember  ebből-abból). Csak tudod, én érdeklődök általában, de ha egy halvány kis jel vagy akármi utalna arra, hogy van esélyem, akkor nemcsak érdeklődnék, hanem lépnék is valamit...

Ha valaki nem értené a bejegyzés címét, próbálja ki MSN-en...
Egy újabb elbaltázott hétvége volt ez is. Alapból szar, esős szemerkélős idő volt, tehát odakint nem igazán tudtam mit csinálni, csak a szokásos dolgokat intéztem el (hoztam be fát, begyújtottam a kandallóba, megraktam a kazánt, adtam enn ia nyulaknak). Aztán leálltam csinálni a Bridge Construction Set-es pályázatot, mert azért 200ezerből már össze tudnék vásárolni a géphez ezt-azt. Szóval szombaton igazából nem tudtam semmit sem előrelendíteni itthon. Este menni kellett volna a Kikötőbe, mert nagy partynak ígérkezett a hallottak alapján, de mondhattam én Attilának, hogy menjünk, ő volt pénteken a Caféban, úgyhogy megmondta, hogy nem megy sehova. Tehát az este is el volt baszva, megnéztem a Taxi 3-at, aztán irány az ágy. Vasárnap erőt vettem magamon, és elmentem nagymisére, mert ígértem Zolinak egy kis muzsikát, úgyhogy elvittem neki. Úgy történt minden, ahogy gondoltam. Ott állok Zolival a sekrestyében, és bejön a volt barátnőm és az egész családja. Hát igen...se egy köszönés, se egy pillantás, semmi. Végülis várható volt. De hát ez van, én csináltam magamnak a dolgokat. Hazajöttem, megint leültem a Bridge Const. elé,és csináltam tovább, mert nagyon szar,és idő kell hozzá. De mivel már az infót is későn kaptam, és a határidő holnap lejár, hagytam inkább az egészet, mert valami gubanc mindig közbejött. (Ha nem dőlt össze a híd, akkor a vonat nem bírt felmenni rá...) Tehát hagytam a picsába ezt is. Tesóm visszament a fősulira, én meg lementem, néztem a Cobra 11-et, meg utána a Vas-at. (Megmértem a bicepszemet, 33,5cm, ami azt jelenti, hogy a Doggcrapp-es edzés tényleg eredményes! Azért 3 alkalom után 0,5-1cm izomnövekedés...) Anyukámmal is összevesztem, mert ugye tegnap nőnap volt, és nem köszöntöttük fel. És amikor ezt  a szememre vetette, én azt mondtam, hogy bezzeg férfinap meg nincs. Bárcsak ne mondtam volna. Úgy érzem, elég rendesen megbántottam vele, de akkorsem értem, hogy miért lett olyan fontos most ez a nőnap...
Na hát így ez a hétvége is eltelt, de most is sokat gondoltam Rá...
Mint minden nap. Talán a discoban összefuthattam volna Vele, de mindig ilyenkor nem sikerülnek a dolgok úgy, ahogy akarná az ember. Az érzelmek szavakba öntésével meg úgy gondolom, várok még, ki tudja, hogy alakulnak a dolgok, és azt sem tudom, hogyan fogadja majd,mert ugye minden eshetőségre fel kell készülni... :S
Addigis maradnak nekem az álmok,
és a mosolya, melyet minden nap látok,
és ami rejt nekem egy kevés boldogságot...

Ahogy a cím is sugallja, volt ebben a mai napban minden. Mivel holnap nőnap, ezért köszöntöttünk mindenkit,de még első órán politikai vitába keveredtem Zozival, bár nem is nevezném vitának, mert nem tudta (ész)érvekkel alátámasztani az állításait. A suliban egész jól elszórakoztunk, holland kocsmáztunk egy csomót, leginkább Ivett, Gergő, Zozi meg én. Még viszonylag elég sokszor nyertem (aki sikeres a kártyában, sikertelen a szerelemben...), hát igen...aki tud, az tud :-) Csak simán gondolkozni kell,és nem csak az adott kör eseményeit figyelni, hanem a korábban letett lapokat is. Közben néha goromba voltam Ivettel, de úgy látom, hogy ez a "megutáltatom magam" dolog se fog bejönni. Suli után is amradtunk még egy kicsit, 2ig játszottunk, aztán mentem a zenesuliba, ahol végre gyakoroltam egy órácskát egyedül. Aztán elmentem az Alkotóházba, mert ugye este zenekar, de még volt egy órám,úgyhogy kimentem körülnézni. Találkoztam Biharival, aztán benéztünk ide-oda, de sehol semmi. Visszamentem az Alkotóba, ott volt Gyurka meg Fecó, erre jön Misi bá (a karmester) hogy kellene 1 kis segítség. Kivettük a létrát a garázsból, felmásztam a padlásra, és felpakolgattam az új kottatartók üres dobozait. Azon a kis szar padláson kétszer is bevertem a fejem a villámhárítóba, és még a hátam is meghúzódott. Na de ezt is megoldottuk, aztán visszacsuk mindent, létrát vissza a garázsba, és kész is. Lebeszéltük Líviával, hogy jövő héten pénteken elkísér ide-oda, és mint szakértő véleményezi az általam kinézett ruhákat (mert már kéne venni pár új cuccot). Aztán szépen lassan szállingóztak befelé a próbára, ami végülis nem volt nagy durranás. Jött egy trombitás (Anita-Pócs-Seat Cordoba-HZC), úgyhogy a próba végeztével vele jöttünk haza. Rendes csajnak látszik, szerintem jó fej. Hazajöttem, Attila szokás szerint ment a Caféba, úgyhogy megint egyedül vagyok.
Ivettről most inkább nem ejtek szót, mert minden nap lehetne Róla írni, és most is tudnék bőven fogalmazni, de a végén azt mondanátok, hogy milyen egy elmebeteg vagyok, pedig nem...
CSAK szerelmes...

Újra jó kedvem van. Nem tudom, miért van, de van.Szerdán nem volt semmi különös, pörögtek az órák,aztán a fél3assal mentem haza. A buszon beszélgettem a kereszttesóm unokatesójával, de a nevét még mindig nem tudom. De azt viszont megtudtam, hogy 19 éves, bár nem néztem volna ki belőle. Délután elvoltam itthon, msn meg minden, és ez a BridgeBuilder is nagyon le tud kötni. Hát mondjuk 200ezerért szerintem mindenkit le tudna kötni. Korán le akartam feküdni, de még írtam Gergőnek egy DVD-t, így hát 10 helyett fél 12-kor estem az ágyba.
Ma reggel egy busz volt, felszállt fél Pócs, de valahogy nem is boldog, hanem inkább szórakozott voltam, méghozzá egész nap. Angolból feleltem(5), és tanárnő megmondta, hogy mostmár gyakrabban fog feleltetni, és akkor, amikor látja, hogy nem tanulok, mert már három 5ösöm van. A táblánál mondtam a dolgokat,felírtam rá ezt-azt, aztán meg úgy mutogattam a krétával, mint valami meteorológus.(saját magam röhögtem ki)Az egyik szünetben Ivett pont az "Itt a piros hol a piros" trükköt nézte (Ha én akartam mutatni valami kártyatrükköt, mindig lebaszott érte.), én meg úgymond a "szemére vetettem" a dolgot. (Mármint hogy amit én mutatnék, azt nem nézi meg, ha más csinálja ugyanazt, akkor meg igen.) Erre valami mérges-dühös vagy nem is tudom milyen arccal rámnézett, de még úgy is olyan szép volt...azokkal a nagy őzike szemekkel...
Aztán az órák után benéztem a terembe, és láttam, hogy valamit ír. Gondoltam megkérdezem, erre mondta, hogy valami pályázathoz kell. A pingpongasztal foglalt volt, úgyhogy Ákos is bejött, és próbáltunk segíteni Ivettnek a saját jellemzésében XD. Aztán visszajött Brigi meg Detti, de ők 2kor(14:00) elmentek,mert ment a buszuk. Mi meg Ákossal még maradtunk, egy óra ide vagy oda, teljesen mindegy. (csak túl gyorsan eltelt) A szándék, hogy segítsünk, inkább viccelődéssé fajult, de így legalább láttam Ivettet mosolyogni...Olyan aranyos tud lenni...Mindegy, hogy nevet, vagy mérges, vagy "durcizik", valahogy mindenhogy megragad a szépsége. És nem a külseje,(hát azért az is nagyon ott van) hanem a belső, az a belülről fakadó őszinte nevetés...Én mondom, ha leadná a mosolyát a CNN, az egész világ mosolyogna. Na de aztán magára hagytuk, mert ment a busz. Remélem sikerült befejeznie. Hazafelé Ákossal végig szórakoztunk, előjött belőle megint az a sok hülyeség. Inkább lenne ilyen vidám mindig, mint olyan komoly, amilyen szokott lenni. Itthon leültem tanulni, de még csak most akarok hozzákezdeni, úgyhogy megyek is,mert a végén még elmúlik az akarat...
Hamarosan újra írok...

Köszi,hogy megint írtál, de úgy látom, még mindig nem sikerült "tisztán" leírnom a dolgokat.
Szóval már ismered mind a két Lányt. (legalábbis annyit már tudsz Róluk, amennyit eddig leírtam.)
Most próbálom rendesen megfogalmazni a dolgokat. Abban igazad van,hogy a Szerelem csak egy ember iránt érezhető. Ez nagyonis igaz :S
Anett számomra egyfajta elérhetetlen álom volt, de egy idő után beletörődik az ember, hogy vannak álmok, amiket sohasem tud valóra váltani. Én már beletörődtem abba, hogy Anett nem fog rám úgy nézni, mint pasi, max mint az a perselyszedő fiú a templomban, aki olyan ismerős valahonnan. Meg alapjában véve maga az ötlet és a szándék, hogy Ő és én valaha is...áhh,nevetséges...csak azért ha meglátja az ember az első szerelmét (biztos Neked is volt már), akkor az mindig olyan nem is tudom...izé...szóval furcsa érzés.

Ivettel valahogy megint más. Őt hiába próbálom nem szeretni, nem megy. Szeretem. Vele tudok, és szeretek is beszélgetni, szóval teljesen más. Mondjuk Ő inkább a "balhésabb" pasikat szereti, én meg nem igazán vagyok az a típus. (Bár mostmár leszokóban vagyok a panaszkodásról,meg a pesszimizmusról :D ) Ezért is van az, hogy sokszor hezitálok, hogy megmondjam-e, mit érzek, vagy inkább (ahogy esküvőkön mondani szokás) hallgassak örökre. Ahogy korábban is írtam,most nem igazán beszélünk, és az jár a fejemben, hogy ha gonosz vagyok Vele, akkor talán megutál, és akkor esetleg beletörődök a "sorsomba", vagy valami hasonló. Mert harcolnék én Érte, ha tudnám, hogy lenne értelme. De már megint panaszkodok...

Nah, remélem így mostmár tényleg világos a dolog. 

Vasárnap óta történt ez-az errefelé,mégha nem is velem. A hétfővel nem volt semmi szokatlan, tesin futottunk, aminek külön örültem, mert futottunk, és így legalább megpróbáltam olyan HIIT (Magas intenzitású intervallum tréning, ahol az alacsony (kocogás) és a magas (sprint) intenzitás váltogatja egymást, gyorsítja az anyagcserét. Ez az egyik legjobb zsírégető módszer,és az állóképességet is fejleszti.) szerűen edzeni. Na de a kis rögtönzött biosz óra után térjünk vissza. Magyaron kiharcoltam egy pénteki felelést Lindusnál(a magyartanárom). (Szokás szerint megelégelte a "poénkodást", de már ő is csak mosolyog a dolgon.) Ivett még mindig nem igazán szól hozzám,olyan,mintha haragudna valamiért,pedig tudom,hogy nem haragszik. Még tegnap egyik osztálytársam megmondta az ofőnek,hogy nem jön kirándulni (már 7en mondták vissza), hát mit ne mondjak, eléggé elpukkant az agya, ma órán mondott is 1-2 dolgot... Ma már végre beszéltem Ivettel, bár csak nagyon keveset. Ideiglenesen új kémiatanárunk van, elég fura egy szerzemény, de majd elválik még, hogy milyen lesz. Voltam a zenesuliban is, és Karcsi bácsi mondta, hogy a szaxofonomhoz még hozzá se nyúlt a hangszerész. Hát ez kicsit felidegesített,mert már  vagy 3 hete ott van...
Hazajöttem, és kipróbáltam ezt a meditációs zenét, amit letöltöttem még anno. Ilyen fáradtság-ellenes dolog, és bizony bevált :-)

Na és akkor itt a válasz Annácskának:
Az könnyen meglehet, hogy nem igazán látod át a dolgokat, szóval ezt a pontot megértem. Ezután próbálok kicsit "kommentelőbarátabban" írni :-)
Anett vagy Ivett...
Kettejük között van hasonlóság (mind a ketten Angyalok...),de vannak különbségek is.
Anett egy évvel idősebb tőlem, és mivel nem ott tanul, ahol én,így nagyon ritkán (jó,ha havonta egyszer) látom.Már hetedikben szerelmes voltam Belé, Ő volt az első IGAZI szerelmem, tehát iránta éreztem azt, hogy Érte bármit megtennék, és nem az,hogy összejönnék Vele, és akkor majd lesz valahogy, hanem hogy Ő nekem valahogy más, sokkal több, mint más lányok.
De abban is tisztában vagyok, hogy hiába próbálkoznék Nála, mert semmi értelme sem lenne, és maximum annyit érnék el, hogy újra emlékeztetném arra,amikor 7.es koromban próbáltam valahogy szerelmet vallani Neki, és ezért csak még jobban megutálna.
Ivett megint más. Ő már akkor megtetszett, amikor még verébtáborban összeismerkedtünk. Utána próbálkoztam is, de hát nemleges választ kaptam. Ez történt majdnem 3 éve. Azóta volt pár barátnőm, de valahogy mindvégig tetszett Ivett. Próbáltam küzdeni ezellen, de hát nem ment a dolog. Voltak időközök, hogy majdnem minden nap beszélgettünk msn-en, méghozzá nem is keveset. (Lehet,hogy ebből sok veszekedés-féle volt, mert Neki nem igazán tetszik, hogy én néha (na jó,elég gyakran) úgy próbálok meg mosolyt csalni az emberek arcára, hogy kicsit "fikázom" magam. Mindenkinél beválik a dolog, kivéve Ivettnél. Láttam, amikor egy másik fiúval boldog volt, és örültem, hogy legalább Ő boldog. Viszont amikor láttam, hogy amiatt a pasi miatt szomorú...Akkor legszívesebben bármit megtettem volna, hogy újra boldognak lássam. Most megint van barátja, akiről nem mondok véleményt, de akármi fog történni, el fogom mondani, hogy mit érzek, mert így, hogy minden nap látom, csak saját magam emésztem. A megfelelő időpontot keresem, de hát nem tudom, hogy lesz-e megfelelő...

Nem tudom,hogy ebből meg lehet-e érteni a különbséget,de remélem igen. Ha mégsem, kérdezz nyugodtan, igyekszek épkézláb válaszokat adni.
És szeretném megköszönni, hogy szántál rám időt, és beleolvastál!
Nagy valószínűséggel Te vagy az első olvasó!
Köszi!

Na megint itt.Tudom,szerda óta nem jelentkeztem,de valahogy nem volt mit írnom.Pedig történt ez-az,például pénteken már elmentem a matt Yamahával zenekarra,Misi bá kérdezte is,hogy kész van a hangszerem?Mondom neki,nincs,de itt van ez átmenetileg.Azért jó volt újra ott lenni,már hiányzott úgy az egész, a társaság,a hangulat,meg maga az együtt zenélés is. Mikor nem kellett fújnom,valahogy akaratomon kívül (na jó,azért volt benne valami tudatos is) Ivettet (jobban mondva az ajkait) néztem,és elmerengtem azon,hogy milyen jó lenne megcsókolni...Ja,és jött Zoli is a próbára,úgyhogy hazahozott próba után a Forddal.Végre 2 hét után Attila is hazajött Gyöngyösről.Szombaton kurva szar idő volt,fújt a szél,esett az eső,meg hideg is volt.5-től szólampróba,addig alvás,kottanyomtatgatás,meg egy kevés fújás is be lett iktatva.Vasárnap reggel szokás szerint kismise,az eső már elállt végre,de a szél még mindig fúj.Délután keresztúti körmenet,és ahhoz képest,hogy ez az első alkalom,és hideg is volt,elég szép számban összejöttünk.Viszont amikor megláttam Anettot,nem is tudom,mit éreztem...7. óta szerelmes vagyok bele,és tudom,hogy sohasem fogom elérni.És most,hogy újra láttam,még mindig ugyanolyan gyönyörű,mint amilyen volt.Sőt,még gyönyörűbb lett.Körmeneten alig tudtam levenni Róla a szemem,egyszerűen szó szerint elcsavarta a fejem.Mintha egy angyalt látnék...Fekete haj,szinte éjfekete szemek,barnás bőr,gyönyörű arc,és még lejjebb is minden tökéletes(!gyönyörű popsija van!).Aztán hazajöttem,Attila elment vissza,leültem a gép elé.Msn-en egyből rámírt Dia,beszélgettünk egy kicsit,és 03.05.ben egyeztünk meg.1-2 embernek mutattam képet Anettról,mindenki csak nézett.Gergő azt mondta,hogy ha összejöttem Vele,megfejel :-) ez a veszély nem áll fent sajnos.És megint szar kedvem volt,ilyen magambafordulós,engemmindekiutálós,világfájdalmas szar kedvem.De rájöttem,hogy ez az egész hülyeség!Nem éri meg,hogy rossz kedvem legyen,és szomorú legyek!
Szóval mostmár úgy kellesz tenni,mint az Unicum:!!!CSAK POZITÍVAN!!!
Később jelentkezem...

Mostanság nem igazán változik semmi. Nekem ugyanúgy szar kedvem van,amit néha megtör egy kis hülyéskedés,szórakozás,de amúgy semmi igazán jó nincs most az életemben. Gondolkoztam,és arra jutottam,hogy az lesz a legjobb,ha megpróbálok valahogy eltávolodni Ivettől,és rontani a mostani viszonyunkon,mert szerintem elég jó barátok vagyunk,de mást nem tehetek. Szeretem,és nagyon szar érzés,hogy akiért bármit megtennél,ott van melletted,beszélgetsz vele,akár még a pasiügyeiről is, és nem mondhatod meg neki,hogy mit érzel. És ha úgymond összevesznék Vele,akkor megharagudna rám,és nem beszélne velem. Ezzel egyrész megszabadítanám magam ettől az érzéstől,de bántana,hogy megbántottam Őt. Hogy eltereljem a figyelmem,nézegettem csajokat itt az iwiw-en,és hát aakdnak éppenséggel jó kis gimisek is. De most meg azt mondom,hogy nem kell nekem barátnő,meg hgoy nem fogok én utának loholni,ha valaki akar valamit,jöjjön nyugodtan,itt vagyok,majd eldöntjük,hogy lesz-e valami.Mondjuk van egy olyan érzésem,hogy Ivett sejti a dolgot,de nem tudom. Lehet,hogy csak én beszélem be magamnak. Amúgy nincs semmi érdekes. Most valami vírus miatt elég sokan hiányoznak,de dogát még így is írunk,ráadásul én feleltem németből,meg történtek ilyen kis apróságok,de tényleg semmi említésre méltó.
Majd írok...

A mai napom se volt valami nagy durranás...
A suliban hiányoztak páran (a padtársam,Gergő is),szóval egyedül ültem.Visszajött Lacika,bár mondjuk még mankóval jár,de hát törött bokánál érthető a dolog.Angolból dogát írtunk,jah,és kikaptam a matekot,és 5-ös lett...De vaalhgoy ennek sem örültem annyira.Ivettel kártyáztunk, és ahogy beszélgettünk,elkezdtünk kicsit kötözködni,aztán mondta,hogy Ő (mármint saját magára mondta poénból) milyen szép, okos, és kedves lány,és hogy Őt szeretik az emberek.És akkor azt mondta,hogy én is szeretem,méghozzá nagyon szeretem...Hát abban a pillanatban megmondtam volna Neki,de lehet,hogy nem lett volna bátorságom...Helyette inkább azt mondtam,hogy nem szeretem,és hog yegy csúnya buta gonosz lány (persze csak viccelődtem),erre meg durcizott...De mérgesen is olyan édes tud lenni...Legszívesebben megcsókoltam volna...Aztán tesi jött,itt nem volt semmi érdekes,csak óra végén ugrottuk át a 1,5m-t,jól elszórakoztunk...Ákosnak ne mtudom,mi baja lehet,mert amikor mentünk ki a buszhoz,jött Szilvi is velünk,és azt mondta Ákos,hogy inkább most egyedül szeretne menni.Nem értem,miért mondta,és msn-re is az volt neki kiírva,hogy nélküled fél ember vagyok...Szerintem valami csaj van a dologban,csak nekem nem akarja elmondani...
Délután msn-en beszélgettem Diával is...
Meg Ivettel is.Bocsánatot kértem tőle azért,amit mondtam,aztán kicsit leálltunk beszélgetni,hogy szerelem,meg hasonlók,de aztán elment,és nem tudtam beszélgetni Vele ilyenekről.Mikor visszajött,kicsit beszélgettünk,aztán elmondta,hogy már megint mennyire sajnáltatom magam,meg hogy mennyit panaszkodok...és igaza van...Láttam egy képet a barátjáról is,de hát mit ne mondjak...ha lány lennék, nekem nem tetszene.De hát ez van...
Most megyek lefeküdni,de szerintem egy jó ideig még azon fogom törni a fejem,amit Ivett mondott...

A mai napom egész jól indult,elvoltam itthon,ástam a kertben,meg elsepertem az utcát,letöltöttem a Knight Rider-t (az új mozifilm-változatot),szóval jól megvoltam magamnak.Miközben lent ástam,hallgattam a Children of Distance-Emlékezz Rám-ot,és gondolkoztam,hogy mit kellene tennem azzal,amit Ivett iránt érzek.Szokás szerint nem jutottam semmire :-( Bárcsak megmondhatnám neki,hogy szeretem,de attól félek,hogy akkor mindent elveszítenék,amit eddig keservesen felépítettem. Tehát nem tudom,mit tegyek,mi lenne a legjobb,mert most csak saját magam emésztem ezzel a dologgal,mert a töprengés nem jó semmire...
És akkor jött az este.Leültem,megírtam a cikket a suliújságba Zalán kocsijáról,közben elkezdtem beszélgetni Ivettel,de elment,mert mentek valahova,de mondta,hogy még írni fog.Írt is,olyan 2 órával később,még hozzá azt,hogy a discoban összejött Szabina barátjának egy osztálytársával...
(Ekkor teljesen ledöbbentem,bár mondjuk várható volt,hogy egy ilyen szép lány,mint Ő,nem marad sokáig egyedül.De akkoris.Az egész heti boldogságom abban a pillanatban mint egy üres sörösdoboz roppant össze...)
Most meg megint ott vagyok,hogy nem tudom,mit kellene tennem....vagyis tudom...Mostmár nem mondhatom el neki,hogy mennyire szeretem,mert teljesen értelmetlen lenne az egész...és úgysem tudna vele mit kezdeni,maximum direkt kerülne,hogy hátha elmúlik,peidg ezzel a legnagyobb fájdalmat okozná...
Tehát most ott vagyok,hogy sehol.Érzelmileg a padlón,(vagy még attól is lejjebb)az biztos.Na de majd meglátom,mi lesz,mostmár úgyis teljesen mindegy az egész...minden odaveszett...minden...

Még a hét elején levelet írtam Áginak,aki annakidején a pszichológia szakkörtrendezte és tartotta.Mivel az utolsó összejövetelkor nem volt időm feltenni a kérdést,hogy milyen kép alakult ki benne rólam,ezért most egy üzenet formájában tettem meg ezt.Egy nap múlva jött is a válasz,ami (úgy gondolom) pozitív volt,és egyben rejtelmes,sejtelmes is (most csak 1-2 részt emelek ki belőle,amit fontosnak találok):
"Lelkes, intuitív, jó kisugárzású srácnak ismertelek meg, akit érző és érdeklődő jellemmel áldott vagy vert a sors...megbékélsz magaddal, kiismered magad, és lesz merszed büszkén vállalni azt az egyedi és különleges (férfi!)embert, aki vagy. Akkor majd elszegődik melléd az a méltó lány, aki értékelni és megbecsülni is tud Téged. Eddig eljutni viszont sok idő és gyakran fájdalmas tapasztalás..."
Hát hogy őszinte legyek,ezt a levelet vasárnap este kaptam meg,elolvastam ,aztán újra elolvastam,aztán még egyszer,és rájöttem,hogy rengeteg igazság van abban,amit Ági írt.És arra is rájöttem,hogy olyan vagyok amilyen,és nem mindig azt kell figyelnem,hogy mindenkinek megfeleljek.Nem tudom,hogy ezt most ennek a levélnek ,vagy valami más tudatalatti dolognak köszönhetem,de egész héten jó kedvem volt,és nem tört rám az a hülye érzés,hogy minek vagyok én itt,meg hogy engem nem kedvel senki.Végig vidám voltam,mosolyogtam,és leginkább ezt kaptam vissza az emberektől is!!!(Ellentétben azzal,mikor kis bánatos kis izé voltam,mert akkor a környezetemben levők is leginkább idegesek,szomorúak,gondterheltek voltak.)De hát mostmár jobban érzem magam,és ez a legfontosabb! :-)
Diával is "beszélgettem" MSN-en,és egy merész szerdai elhatározásra jutottam.Még nem tudom,mi lesz a vége,de remélem hogy jó lesz...
Valahogy Ivettel is jobban vagyok,bár nem beszélünk annyit MSN-en,mint régebben,de személyesen lehet,hogy valamivel többet beszélgetünk,mint ezelőtt,aminek viszont kifejezetten örülök.Viszont van egy olyan érzésem,hogy még mindig szereti Ádámot,de Hajó meg tetszik neki.Tehát nem tudom pontosan,hogy akkor most mi is van Vele,de az is lehet,hogy sohasem fogom Őt megérteni,pedig úgy érzem,hogy egyre jobban szeretem...

Na hát a legutóbb írt "ki hova üljön" dolog azóta letisztázódott,úgy látszik,csak én lihegtem túl a dolgot.Hát a héten végülis nem történt semmi különös,Diával megint elég komolyan beszélgettem a témában,de mostmár végképp abba kell hagyni,mert nem mehet így tovább.Csütörtökön végre elvitték a szaxofonom hangolni Debrecenbe,éppen itt volt már az ideje,hiszen szegénykém nagyon hamis volt.Péntek este elmentünk az osztállyal a színházba (Móricz Zsigmond),és megnéztük a "Család ellen nincs orvosság" című darabot.Hát mit ne mondjak,tetszett :-) Az egésznek az volt a lényege,hogy volt egy főorvos,és valami fontos beszéde előtt derült ki,hogy van egy 18 éves fia,aki ott van a kórházban,és msot tudta meg,hogy az apja nem zuhant le a Himalájáról (XD),hanem orvosként dolgozi ka kórházban.Na és akkor itt kezdődnek a bonyodalmak...Ajánlom mindenkinek!
Szombaton végre nem vágtunk fát,felkeltem vagy 11kor,pedig nem vagyok egy sokat alvó.Mivel kint qurva hideg volt,csak bent tevékenykedtem ezt-azt.Porszívóztam,begyújtottam a kandallóban,meg ilyen kis apróságok.Aztán lementem a kazánházba, ami most tele van szénnel,meg újságpapírral,meg mindenféle szir-szar lommal.Na hát elkezdtem pakolni,mert ott a fekpad meg a súlyok meg minden,aztán mostmár el kellene kezdeni az edzést lassan,mert így nem maradhatok.El is terveztem, a HIIT edzést úgy márciusban kezdem,a súlyzós edzést meg folyamatosan csinálom majd.Szóval pakolgattam,rendezgettem.
Vasárnap szokás szerint kismise,utána meg tanultam,mert németből nagydoga,sok vonzatos ige,meg minden szar...szóval volt mit tanulni.Tesóm megint ment vissza Gyöngyösre,úgyhogy újra egyedül itthon.
Hát enny ivolt az elmúlt pár nap,majd jelentkezem...

Na hát üdv mindenkinek.

Ma nem történt semmi különös,vagyis majdnem nem történt.Szokásos reggel,suli,2. óra osztályfőnöki.A tanárunk szelíden megjegyzi,hogy az a "négyes" (Ivett és Szabina egymás melett ülnek,mögöttük meg Gergő meg én) többet nem ülhet együtt,mert azt hallotta a magyartanártól(aki mindeddig a legdiákbarátabb volt a szememben,aki engem már hamarabb elültetett magyarórán,és én mondtam neki,hogy akkor hadd üljek már egyedül,ami simán megoldható lett volna),hogy sokat beszélünk...Jó,igaz,hogy néha elkezdünk dumálni,delegtöbbször az órához tartozó témában,míg mások Avon katalógust,vagy Bravo-t nézegetnek...Ez bezzeg egyiknek sem szúrja a szemét.És én az ofőtől hallom vissza,hogy egyedül akarok ülni...Hát nagy csalódás volt,az biztos.De ugyanígy csalódtam a maradék 3 emberben (vagyis leginkább 2ben,Ivettben és Gergőben),mert lazán eldöntötték,hogy akkor én ülök Timi mellé,Zozi meg Timi mellől megy az én helyemre.Szóval simán eldöntötték helyetem,hogy hova üljek,ahelyett,hogy maguknak néznének egy üres fél padot.Arra viszont ne mszámítottak,hogy Timi nem akarja,hogy Zozi elüljön onnan,ami egyenesen arányos azzal,hogy azt sem akarja,hogy én melléüljek.De Gergő mellett sem maradhatok,mert az,hogy ők úgy gondolják,hogy én elmegyek,és Zozi meg odajön (aminek Ivett nagyon örül,ha maradnék,akkor valószínűleg már nem lenne ilyen boldog...) számomra (és szerintem a legtöbb ember számára) egy egyértelmű jelzés,hogy (csúnya szavakkal élve) takarodjak onnan,mert csak rontom a levegőt.Tehát el is fogok ülni,aztán a többi már nem érdekel,azt csinálnak,amit akarnak.De azért ez fájt,és úgy érzem,hogy nem fogom egyhamar elfelejteni...
Hát ennyit a suliról...
Miután hazamentem,nem igazán tanultam valami sokat,elolvastam a Bánk bán tartalmát,elkezdtem olvasni José Silva:Agykontroll című könyvét,ami állítólag egy nagyon fasza könyv,és rendkívüli sikereket lehet elérni vele a mindennapi élet területein.Aztán leálltam beszélgetni Diával.(Ahhoz képest,hogy szombaton szakítottak a barátjával,elég vidámnak tűnt.) Elszórakoztunk,közben bejelöltem J.Andit iwiw-en,nem rossz csaj,sőt,még majdhogynem jó csaj,de hát gondoltam hátha elkezd kicsit gondolkozni,hogy ki is lehetek,és a végén még azt mondja majd,hogy milyen jó pasi  XD...
Hát röviden ennyit mára,itt az alvás ideje...

Na ez a hétvégém úgy volt szar,ahogy csak lehetett...
Péntek éjszaka msn-eztem Diával,eléggé 18+-os témákról,miközben barátja van.De mindig ő kezdi,szóval...
Szombaton reggel kelés,mentünk fát vágni meg pakolni a nagyszüleimhez.Délre végeztünk,hazajöttünk,takarítottam egy keveset,és leültem a gép elé.Aztán este meg már mondták nekem,hogy egész nap a net előtt voltam,ahelyett,hogy csináltam volna valamit.Az nem számít,hogy a nap felében meg hajtottam mint a gép.Este majdnem mentem a Kikötőbe,mert már nagyon rég buliztam egy rendeset,de láttam Marcsinak kiírva msn-en,hogy Niki (a volt barátnőm) megy be,és akkor együtt mennek disco-ba.Na jó,gondoltam magamban,ennyi volt az esti tervem.Így hát maradtam itthon,és aludtam.Amikor délután beszélgettem egy keveset Ivettel,és nagy ujjongva elmondta nekem,hogy az a pasi,aki tetszik neki,megnézte Őt myvipen,és benyomott nekem egy szív-szemű smile-t.Mondanom sem kell,milyen érzés volt,de legalább Ő boldog...
Vasárnap délben itthon veszekedtünk a már szombaton is szóba került "nem csinálunk semmit" témán,aminek következtében egész délután a gép előtt ültem.(inkább,minthogy veszekedjek) Tesóm visszament a főiskolára,szóval megint egyedül vagyok,de már megszoktam...
Hát így lett elrontva egy hétvége,de holnap megint suli,és kezdődik minden újra...

Ez a nap is úgy indult,mint a többi.Reggel kelni korán,aztán meg be busszal a suliba,mint mindig.Az iskolát nem igazán tárgyalnám,nincs is nagyon mit mondani.
Viszont órák után maradtam,mert volt még 40 percem,mielőtt mennem kellett volna a zenesuliba.
Nagy meglepetésemre Ő is maradt (azt nem mondta meg,hogy miért,de így utólag belegondolva nem is volt olyan fontos),úgyhogy leültünk kártyázni :-)
Érdekes módon,amikor Ő kevert,mindig nyert,amikor én,akkor is :-)
A végén már elszórakoztuk,dobáltuk a kártyákat, így "kevertük meg" a paklit.
Aztán elkísért a zeneiskolába,ott beszélgettünk,mert nem volt órám.Aztán mivel elég messze lakik,és nem akartam,hogy egyedül menjen,elkísértem,mert volt időm bőven.Séta közben beszélgettünk erről-arról,ami kifejezetten jólesett.(Ja,és végre láttam a kutyáját, Zsemit,akiről már olyan sokat hallottam.)Miután hazakísértem,elindultam vissza, "felfedeztem" egy új útvonalat,és közben beugrottam ide-oda vásárolni.Lesz a suliban Traffic Light Day,úgyhogy gondoltam nézek valami zöld cuccot magamnak,de nem igazán találtam,de nem baj,még később megejtem a vásárlást.Este meg sima zenekar volt,semmi különös nem történt.Tehát végülis az egész napomban az volt a legjobb,hogy az Ő személyében egy olyan emberrel töltöttem el az időm legnagyobb részét,akivel bármennyi időt eltöltenék...

Hát a mai napom röviden és tömören szar volt...
A suliban végülis nem volt semmi érdekes,ugyanúgy telt,mint a többi nap.
Délután meg foci házibajnokság, elég gyenge csapattal indultunk,aminek meg is lett az eredménye (3 vereség).Igaz,hogy az ellenfelek jórésze ifis,vagy a serdülőben játszik,de akkoris...De azért egy gólt rúgtam.A sok köcsög meg röhögött,ha valamit elrontottunk,de ha egyszer beszól akármelyik,én felnyomom a falra az biztos.A végén már olyan ideges voltam,hogy csúsztam be mindenki elé,kaptam is egy sárgát,de nem igazán bírt érdekelni...
Ma végre úgy éreztem,hogy azért néha eszébe jutok az embereknek,és nem csak úgy elmennek mellettem.Másnak valószínűleg fel sem tűnnének az ilyen dolgok,de én most örültem nekik.Ma tudtam meg,hogy jövő hét csütörtökön lesz a suliban Traffic Light nap (tudjátok,ahogy ha zöldbe öltözöl,akkor független vagy,ha pirosba,akkor meg van barátod/barátnőd), szóval addig vennem kell valami zöld cuccot,bár nem igazán várok olyan nagy "eredmény"-t ettől az egésztől,de hátha valami jó fog kisülni belőle.
ma megint beszélgettem (meg veszekedtem is egy keveset) Ivettel, de örültem neki,hogy legalább beszél velem,és mosolyog :-) Ugyanis angyali mosolya van,ha már csak a szemét látnám,meg tudnám mondani,hogy mosolyog-e.Hát igen,a szemei...Mint egy őzikének...szép nagyok,és sötétbarnák,már szinte feketék...
Na de ennyit mára,nem áradozok tovább...